És akkor egy kis kontraszt. A kedves olvasónk, aki küldte, nem a térszintekből mikrodomborzatból doktorált, hanem az emberekből, akik a XIX. században nekiálltak azt átalakítani. Ha jön legalább 2-300 lájk, biztos küld pár nagyon érdekes anyagot arról, hogy alakította át az ártéri települések társadalmát a Tisza szabályozása. Mert aki azt állítja, hogy jobban ismeri a Felső-Tisza vidékének XIX. társadalmát anyukámnál, az festi magát 🙂
Tied a mikrofon Lónyay Menyhért 🙂
A Tiszaszabályozás története és nemzetgazdasági fontossága, Székfohglalóul előadá ápril 2-án 1860. Lónyay Menyhért LT Magyar Akadémiai Értesítő A Philosophiaia, Törvény- és Történettudományi osztályok közlönye 1860.I. kötet III. szám
Örvendetes nemde a már eddig mütanilag is nyert eredmény? de azért a tiszaszabályozási munkálat messze áll még égeredményétől. Ámbár több mint másfél millió ártér van mentesítve ; ámbár a védmunkák — a töltések által •— a Tiszavölgye nagyobb részén elkészültek ; noha számos átmetszés ásatott ki : még igen sok teendő van hátra, és még távol van azon eredmény, melyet Gr. Széchenyi jövendőit, miszerint „idővel a Tisza völgye egy termékeny kies kert leend.
Mert nem elég az, hogy az áradatot zabolázzuk, és így a töltések mindenütt meglegyenek ; ez csak az alap, melyre építhetünk, ez után következik a mentesített téren fenmaradt mocsárok- és mélységekben összegyűlt hó és eső-vizek lecsapolása és kiszárítása ; és végre valódi kertté a Tisza völgye csak akkor leend, ha a jövő nemzedék a szabályozási munkának a rétöntözési munkálatokkal felteendi koronáját, s eléri azon örvendetes állapotot, miszerint a zablátlan víz, — mely nekünk átok volt — a jövő nemzedéknek egészen hatalmába kerülvén, áldásává válhassék.
263-264. old.
Lónyay Menyhért politikai naplója (1861. január 1. – május 10.)
Ibrányba egészen gazdálkodási gondoktól elfoglalva s e tekintetbe a jövőt rendezve írtam utolsó feljegyzéseim. Most ismét hazánk politicai gondjai által elfoglalva folytatom azokat. De hogy ki ne essek a fonalból, kezdem ott, hol végeztem. 25-dikén egész nap Ibrányba voltam, a jó szánúton, midőn a nagy hidegben minden ér és tó majdnem fenékig fagyva volt. Használni akarám az alkalmat a rétes ibrányi határból jutott tag felesmerésére.
Bizon gyermekeim- és unokáimnak fogalmuk sem leend idővel, ha sikerülend a Tisza-szabályozási és lecsapolási munkálatokat véghez vinnem, mily rengeteg vadon nád, gyékény és sás borítja jelenben ezen oly dús földdel bíró területet. Csak a mappák fognak arról idővel bizonságot tenni.
