A borfesztiválról tudtam, hogy gagyi lesz, kb. a Várban tartott az egyetlen, amely elég nagy ahhoz, hogy a borkóstolós falunap kereteit – kicsivel – meghaladja. Egyébként meg menni kell magára borvidékre és ott kóstolni, van egyébként jó bor, csak a legtöbb termelő egyszerűen kicsi ahhoz, hogy egy kisker lánc polcára felkerüljön.
De akkor még egy élmény, a múlt hétről, amikor Panamajack-kel együtt kivonultunk a Gourmet fesztiválra. Ez nem falunap kérem, itt annyira az elit van, hogy magát a Hazai Turisztika Nagyasszonyát, Ráhel Asszonyt is szpottoltuk. Továbbá megállapítottuk, hogy a legújabb divat a magas barátnő, stöpszli csávók járkáltak nyakigláb barátnőkkel. Továbbra is dívik a szilikoncsöcs, amelyet illik teljes terjedelemben kitenni.
Szóval ez itt legeslegfelső (csak testőrrel mászkáló felsőuraságok kivételével) felsőosztály, és hát…gagyi. Pronyó. Szánalmas. Emberek, akik a vitorlázó ruhát városi öltözetnek gondolják. Emberek, akik szoláriumba (osztrákul: Proletentoaster) járnak. Emberek, akik sorba állnak “tettindzsör” pezsgőért.
Na ehhez képest kontraszt az art deco kiállítás. Magyarország akkor is a csőd szélén egyensúlyozó, kellemetlenül fingszagú hely volt. Kivéve, hogy legalább pénzért, legalább valakinek, volt stílusa.
