Az olasz és a svéd választásokon szokás rémüldözni, és valóban, mindkét helyen előretörtek olyan pártok, amelyek egyes nézetei kilógnak az Európában mostanában elfogadott kánonból. Azonban mindegyiket “fair and square” nyílt és demokratikus választáson választották meg. Mindegyik ígér radikálisan új politikai megoldásokat, de egyik se törekszik az ország alkotmányos rendjét a maga képére formálni.
Mindegyik olyan problémákra ígért a választáson megoldást, amelyet a kormányzó pártok nem tudtak elég gyorsan és jól kezelni. Mindegyik addig fog kormányozni vagy kormánykoalíció tagja lenni, ameddig kiderül róluk, hogy ők meg tudják ezeket oldani vagy sem. Demokrácia. Ez van, időnként nem a kedvenc pártod nyer. Csak ezt könnyebb elfogadni úgy, hogy egyébként tudod, hogy az ország az marad ugyanolyan, csak más fogja vezetni. Nem pedig lecserélnek mindenkit, beleértve a hatvan éve patkányt irtó céget is, mint egyes közép-európai országokban.
Közben a ma reggeli ARD híradó tudósít arról, hogy a gyerekek elleni szexuális visszaélések feldolgozására létrejött független bizottság (Kommission zur Aufarbeitung sexuellen Kindesmissbrauchs) ma publikálja jelentését a sportban feltárt visszaélésekről, kompletten javaslatcsomaggal, hogy mi a teendő. Ilyenkor eszembe jut, hogy amikor nálunk valaki évtizedekkel később el meri mondani, hogy mi történt vele amikor kettesben maradt az edzővel, pappal, tanárral, egyéb olyan személlyel akiben gyerekként megbízott és aki a bizalmával csúnyán visszaélt, akkor megy a hitetlenkedés, a szerecsenmosdatás, az áldozathibáztatás.
A németeknél meg alakul egy független vizsgálóbizottság, amelynek munkájáról a közmédia beszámol. És szépen nekiállnak a problémát megoldani. Ugyanúgy, ahogy a svédeknél az itthon óriási leleplezésként bemutatott migránsbűnözést egy teljesen hivatalos állami szerv vizsgálta és mutatta be. Ugyanaz a szerv, amelyik az ittas állapotban, otthon, a hozzátartozók sérelmére elkövetett bűncselekményeket mutatta ki néhány évtizeddel korábban. Aztán nekiálltak megoldani.
Ennek a folyamatnak van egy szakmai része, amelyet szakmai szervezetek csinálnak és egy politikai, amelyet politikai pártok. Utóbbiak néha belebuknak abba, hogy nem képesek megteremteni az általuk jónak látott megoldásokhoz a társadalmi támogatást. Demokrácia. Időnként megbukik a kormány és megpróbálja egy másik társaság aki nincs olyan szavazói csoportoknak elkötelezve, mint a másik.
Nálunk most a fideszmédia rá van pörögve hogy végre felvirrad a kleptomán műkeresztény faszokrácia hajnala Európában. Mindezt azért mert egy törékeny jobboldali koalíció váltotta a törékeny baloldali koalíciót Olaszországban. Nyilván a nyakig eladósodott Olaszországban, ahol a központi kormány szerepe sokkal kisebb, mint mondjuk nálunk, a svédeknél vagy akár a németeknél, a putyinista Salvini, meg a fasiszta múlttól ezerrel távolodni próbáló, mainstream jobbot csinálni akaró Meloni majd jól összeorbánozza magát, amikor Orbán orosz birodalomról delirál. Kijózanító lesz.
Mint ahogy az is, amikor kiderül, hogy a svéd jobboldal számára kb. mindegy, hogy magyar vagy arab vagy fekete-afrikai a bevándorló. Ők lehet hogy rasszisták, de elsősorban nem fehér Svédországban gondolkoznak, hanem olyanban, ahol a frissen bevándoroltak is betartják a törvényt. A statisztikai hivataluk felmérte hol a probléma és ezzel fognak foglalkozni. Pragmatikusak az istenadták ugyanis, ezt bárki beláthatja, amikor felbontja a Beddinge kanapé vagy a PAX gardrób csomagolását. Nyilván ez a társaság fog eljönni Semjénnel cimbizni. Ja nem, Semjént egy büdös kelet-eu műkeresztény kleptomán faszokratának tartják és inkább majd kerülik. És megmaradnak annak az országnak, ahol a problémáról beszélnek, akkor is ha ebbe amúgy bele fognak bukni.
Szóval azért mostanában ne a svéd vagy az olasz miniszterelnök látogatását várjuk. Lehet hogy lesz az is, de az érdemi látogató az IMF lesz hamarosan…
