A baromesz gondolatai.
“Egészséges társadalomnak nem _egy_ hangja kéne legyen”
A Lancet folyóirat 2019 dec 30-ra, a The New York Times 2022 októberében kihozott videóinterjúja 2019 december végére keltezi azt az üzenetet, amit Li Wenliang szemész, a wuhani központi kórház egyik orvosa feltett a Weibo egy zárt csoportjában, hozzácsatolva egy genetikai analíziseredményt. Miszerint, a Huanan halpiachoz hét, SARS-szerű eset megjelenése köthető, a kórokozójuk is amazéhoz nagyon hasonló koronavírus.
Li története később bejárta szó szerint a világot, mert — ahogy azt rendes autokráciákban szokás — 2019 dec/2020 jan fordulóján több szinten is igyekeztek elhallgattatni. Tovább dolgozott a wuhani központi kórházban. Majd január közepén rajta magán is kijött a covid (korai, nagyon durva variánsa), és február elejére meghalt. Az utolsó kb. másfél hónapjának története nagyvonalakban közismert, részleteket ad hozzá a NYT idei videoriportja. Ismert az is, hogy halála után a kontinentális Kínában szokatlan, heves tiltakozással gyászolták (korabeli vágóképekért ajánlom mindenki figyelmébe a PBS The virus – what went wrong?” dokumentumfilmjét, fent van a youtube-on).
A Wikipédián 2020 körül róla készült szócikkben (is) mindenesetre fennmaradt annak az iratnak a kópiája, amelyben a helyi prolicáj lenyilatkoztatta, “nem fogok többet rémhíreket terjeszteni”, örökös szégyenére minden autoritér rendszernek és undorára minden értelmes embernek a világon.
Fogalmam sincs, milyen ember volt Li Wenliang. Lehet, fiatal korában véresszájú maoista volt, lehet, verte otthon a gyereket, lehet…nem tudom. Mindenesetre hős lett belőle, nagyon valószínű, hogy akaratán kívül. Miért? Mert azt tette, amit adott helyzetben egy tudósnak az első reflexe és a kötelessége. Hogy a figyelmeztetését rémhírkeltésnek tekintették, az már történelem:
Nem sokkal később kirobbant a járvány, és 2020 január közepén (kb. párhuzamosan Li Wenliang kórházba kerülésével), többrendbeli kummantás után a kínaiak beismerték, hogy igen, az új vírus tud emberről emberre terjedni. Li esete annak is a példája, hogy nem, nincsenek “magasabb szempontok”, amiknek alapján az anyatermészetet sokáig ignorálni lehet.
Története miatt tavaly is, idén is úgy döntöttem, jó, ha a december 30-i évforduló táján pár napig ő néz vissza a laptopom háttérképéről. Amolyan figyelmeztetésként a szakmai lelkiismeretemnek, mivel ugyan nem orvos vagyok, de tudósnak sorolom be magam. Persze, a pánikkeltők vagy vélt pánikkeltők baszlatása minden elnyomó rendszer egyik kedvenc indoka a kellemetlen hangok elhallgattatására. Ám sosem hatékony.
Nem fogja a Kínai Kommunista Párt felülírni a biológia törvényeit, ahogyan sok évvel előtte a nagy szóvec anyapárt helyi leágazása sem írta felül a kémiáéit és a hőtanéit (a próbálkozás azzal végződött ugye, hogy egy komplett atomerőművi blokk indult világgá, helyből felszállva).
A kínai rendszer kétbites rugalmatlansága azonban azóta sem nagyon változott. Ennek a következményeit pontosan most láthatjuk, idén december 24-25-én 250 millióra(!) becsülték Kínában azok számát, akik az irracionális járványkezelés miatt betegek lettek. Mire mondtam, hogy irracionális? Például a gyenge átoltottság, szar minőségű, de “nemzeti” vakcinával. A kapkodva elrendelt, majd feloldott, szintén kétállású zárlat.
Az első hullám évfordulóján újraéledő járvány — Li történetének szintén évfordulós újragondolásán túl — figyelmeztet arra is, hogy nem, ismétlem nem, tényleg nincsenek “magasabb szempontok”. Nem urai vagyunk a természetnek, hanem részei, egy lenyűgözően komplex rendszer elemeként. Ám e rendszer összességében tőlünk független, így közömbös a pártkongresszusi határozataink, szénhidrogénipari részesedéseink ázsiója, vagy különböző mítoszaink iránt is.
Ha pedig a szájára tenyerelünk azoknak, akik ilyen-olyan apropóból — éledező, ismeretlen járvány, emelkedő nyári átlaghőmérséklet és eltűnő talajvíz, vagy reaktortechnikai hibák usw. — felemelik a szavukat, és minderre kellemetlenül emlékeztetnek, azt nem lehet hosszútávon megúszni.
Emiatt ajánlom figyelmébe mindenkinek a poszt elé írt idézetet, ami egy kollégája visszaemlékezése szerint Li Wenliangtól való.
Linkek
