Kedvenc teniszezőm, Gyokovity ezúttal nem az érzelmi életével vagy az oltottsági státuszával kapcsolatos sunnyogással veteti észre magát, hanem most azt mondja, hogy igazságtalan kitiltani az orosz teniszezőket Wimbledonból.
Szerintem is az, viszont ezt kell csinálni.
A teniszező nem olyan, mint az orosz műtrágyamágnás fiacskája, akinek apu elintézte, hogy ne éjjel az Empaketszkij Proszpekt és az Akrapovicsa ulica sarkán veresse a Pagani Zondával, vagy a GT bajnokságban legyen hatodvonalbeli versenyző, hanem befizette a Formula1-be. Nyilván amint apuka üzlete nem látszott olyan frankónak már bontották is a szerződést.
A teniszező megdolgozik a helyéért a világranglistán. Persze van olyan aki hat éves korától Floridában készül kiváló feltételek között, más meg 14 éves koráig a panelházak közötti salakos vagy betonos pályán csapatja, de ettől függetlenül senki sem kapja ajándékba a helyét a ranglistán.
Ilyen szempontból tehát igazságtalan elvenni valakitől a személyesen kiharcolt indulási jogát.
Viszont a tenisz sem mentes a nemzeti érzelmektől. Pont Gyokovity például a szerb faszagyerekség szimbóluma, amikor megver valami amerikait vagy németet akkor egész Szerbia győz. Ez az érzés nálunk is ismert, amikor tízmillió magyar ússza le a francba a nyugati ficsúrokat.
Ilyen szempontból az orosz teniszező nem választható le Oroszországról. Ha teszem azt megnyerné a bajnokságot, akkor azzal az orosz propaganda körbehaknizná a világot, hogy a nyugat lám-lám még teniszezni se tud.
Persze elhatárolódhatna, de mégiscsak a hazájáról van szó, meg lehet rokonai élnek otthon, akiket félt. Ezek mind érthető és sajnálatos dolgok…de attól még kitiltandó. Ha demagóg akarok lenni (az akarok lenni) még mindig jobb, mint egy szál bőrönddel otthagyni az életed…
