A hét egyik híre Derek Chauvin ítélete. Az amerikai rendőr 22,5 évet kapott azért mert intézkedése közben George Floyd meghalt. Az ügy több, aktuális amerikai társadalmi probléma metszéspontjában van.
Ezek:
- Az amerikai szociális rendszerek állapota, ezek reformra szorulnak, mert egyre nyilvánvalóbb, hogy az olvadó amerikai középosztály és a gettók népe közötti feszültségeket nem lehet rendőri eszközökkel kezelni, muszáj valamiféle felzárkóztatást csinálni. A probléma az, hogy Amerikában a széleskörű szociálpolitikai intézkedéseknek nincs hagyománya, az összes ilyen iszonyatos csaták közepette megy csak át.
- A rendőrség túlfinanszírozása. Még nem tartanak ott, mint a brazilok, ahol a BOPE nevű kommandó gépkarabélyokkal, páncélosokkal, gránátvetőkkel járkál be a favelákba, de közelednek ehhez. Persze a “defund the police” erős túlzás, viszont egyre inkább miliciákhoz kezd hasonlítani a policia, és ez az intézkedéseikre is kihat.
- A rendőrök eldurvuló intézkedései.
- A fekete gettók kriminalizálódása
A rendőrség vs. gettók probléma tehát nagyon felfokozott vitákkal terhes, és ezek gyakran válnak erőszakossá. Láttunk elég képet törő-zúzó feketékről és láttunk olyat is, hogy Derek Chauvin minden ok nélkül 9 percet térdelt George Floyd nyakán, és ezzel meg is fojtotta. Egy rutinintézkedés lett volna, emberölés lett a vége.
A bíró, Peter A. Cahill tehát nem volt egyszerű helyzetben, hiszen óhatatlanul ott van az a kétség, hogy a bíró nem az embert, nem a cselekményt, hanem valamilyen politikai jelenséget ítél meg. Ezért aztán elolvastam az ítélet indokolását, és megpróbálom összefoglalni, miért született ez a példátlanul súlyos, politikai és igazságszolgáltatói mérföldkőnek számító ítélet a bíró szerint.
Ehhez szükség lesz némi büntetőjogi és büntető eljárásjogi alapozásra.
Ismerkedjünk meg a gondatlanság és a szándékosság fokozataival és konyhanyelvi definícióikkal:
I. hanyag gondatlanság (negligentia): a magatartás (cselekvés vagy cselekvés elmulasztása) nem szándékos bekövetkezik az eredmény
II. súlyos gondatlanság (luxuria): a magatartás itt sem szándékos, ám valami olyan dolgot mulaszt el, amit minden épeszű ember egyébként megcsinálna, csak épp az elkövető … bele.
III. eshetőleges szándék (dolus eventualis): a magatartás szándékos, és a körülményekből az látszik, hogy az elkövetőnek tudnia kellett arról, hogy amit csinál az potenciálisan kiválthatja az eredményt (ha egy nehéz tárggyal megüt valakit, az bizony meg is halhat)
IV. egyenes szándék (dolus directus): a magatartás szándékos, és a körülményekből az látszik, hogy a magatartást azért csinálja az elkövető, hogy az eredmény be is következzék (a nehéz tárggyal kitartóan üti az áldozat fejét, amíg az meg nem hal)
Ezek alapján a magyar Btk. szerint a következő esetei vannak annak, amikor az elkövető cselekménye okán a sértett meghal:
gondatlan cselekmények:
veszélyeztető cselekmények (foglalkozás körében és közlekedési veszélyeztetések): az elkövető gondatlanságból (amely lehet kirívóan súlyos is, pl. egy nagy és nehéz autóval autópálya-sebességgel száguldozás városban) veszélyezteti a többi embert, és ennek halálos eredménye van
gondatlan emberölés: az elkövető magatartása itt is gondatlan, de nem sért sem szakmai, sem közlekedési szabályt, a sértett viszont a gondatlan magatartása miatt meghal
szándékos cselekmények:
halált okozó testi sértés: az elkövető magatartása szándékos, azonban a halálos eredményre ez a szándék nem terjedt ki. A halálos eredmény okozoása ún. szándékon túli (praeterintencionális). Tipikusan a bunyó hevében rosszul esett a sértett, beverte a fejét valami keménybe és meghalt cselekmények.
emberölés: az elkövető magatartása szándékos és eshetőlegesen vagy egyenesen kiterjed a halálos eredmény okozására. A magyar dogmatikai rendszerben tehát NINCS külön emberölési tényállás az eshetőleges és az egyenes szándékkal elkövetett emberölésre, noha az egyenes szándékkal elkövetett emberölések nagy része (de nem mind) az emberölés valamelyik minősített esete lesz (ennek még az amerikai rendszernél lesz jelentősége)
erős felindulásban elkövetett emberölés: ez is szándékos cselekmény, azonban valamilyen menthető okból (melyhez NEM elég, hogy az elkövető haragszik a sértettre) olyan felindult állapotban van, amely korlátozza annak felmérésében, hogy épp embert öl
Ez a magyar rendszer. Az emberölés a legrégebben büntetett, legősibb bűncselekményünk, olyan tabu megsértése, amelyért már a kőbaltás ősembert is büntették. Ezért aztán, noha a cselekménytan a világon mindenütt ezeket a szándék- és gondatlansági kategóriákat ismeri, a büntető törvénykönyvekben a legkülönbözőbb határvonalakkal találkozunk az egyes kategóriák között. Olvastam olyan facebook-kommentet, hogy Derek Chauvint gondatlanságból elkövetett emberölés miatt ítélték el. Ez nem igaz. Ha feltétlenül a magyar rendszert kéne rá alkalmazni, akkor azt mondanám, hogy emberölés alapesete miatt. De még egyszer: az amerikai rendszer manslaughter, murder (first degree, second degree) kategóriáit nagyon nehéz összehozni a magyar Btk. kategóriáival mert az átfedés nem pontos.
Nézzük meg tehát miben mondta ki bűnösnek az esküdtszék Derek Chauvint!
I. Unintentional second degree murder while comitting a felony
II. Third degree murder perpetrating an eminently dangerous act evincing a depraved mind
III. Second degree manslaughter culpable negligence creating an unreasonable risk
Magyarra fordítani ezeket szinte lehetetlen. Ami sokakat megzavar, az az “unintentional” szó a I. ítélet elején, amely valóban lehetne gondatlan (szó szerint ugye azt jelenti, hogy nem szándékos). A másik két elítélésből és később az indokolásból az látszik, hogy itt valójában az unintentional nem gondatlanságot jelent, hanem az egyenes szándék hiányát. Vagyis azt nem mondták ki, hogy eleve azért térdelt Chauvin a sértett nyakára, hogy megölje, de ilyesmivel meg sem vádolták.
Az látszik, hogy a murder három fokozatban, a manslaughter (kb. a mi halált okozó testi sértésünk) legalább két fokozatban létezik. Az első kb. a “másodosztályú” emberölés másik szándékos bűncselekmény (felony) elkövetése közben. Gondolom, az “elsőosztályú” emberölés az egyenes szándéknak van fenntartva.
A II. az “harmadosztályú” emberölés egy nyilvánvalóan veszélyes cselekmény rosszindulatú (szó szerint gonosz elmére utaló) módon.
A III. “másodosztályú” manslaughter vétkes hanyagságból elkövetett veszélyeztetéssel. Ezek nagyon elnagyolt fordítások, de talán érzékelhető, hogy a magyar Btk-val fordítás útján nem lehet ezt összehozni, ha valaki tényleg tudni akarja miben mondta ki bűnösnek Chauvint az esküdtszék, akkor újra kell, a magyar jog szerint minősíteni az esetet. Ha így járunk el, akkor kb. (és ténylen nagyon kb.) I. emberölés alapesete (eshetőleges szándékkal elkövetve) szándékos bcs. elkövetése mellett II. ugyanez, kihagyva mellőle a másik bcs-re utalást, III. foglalkozás körében elkövetett halált okozó veszélyeztetés.
Következő kérdés, hogy miért mondja ki három különböző, de mégis ugyanazon cselekményre vonatkozó bűncselekményben bűnösnek esküdtszék? Háromszor ítélték el ugyanazért?
Nem. Ennek megértéséhez nézzük meg mit csinál a bíróság egy büntetőügy tárgyalásán:
I. Megállapítja a tényállást. Tanúkat hallgatnak ki (ennek menete eltérő Magyarországon és az USA-ban), dokumentumokat olvasnak fel és elemeznek, ebből pedig kijön az az ún. történeti tényállás, amelynek minden egyes mozzanatát bizonyíték támasztja alá. Érthető módon a vád és a védelem legtöbbször másként látja a tényállást, hiszen egyes mozzanatokat a védelem nem lát (eléggé) bizonyítottnak.
II. Minősít, hogy a cselekmény a Btk. egész pontosan (paragrafus szerint) melyik tényállásába ütközik.
III. Kimondja a bűnösséget.
IV. Jogkövetkezményt alkalmaz, vagyis a Btk. (vagy más jogszabály, mint hamarosan látni fogjuk) adta kereteken belül eldönti, hogy milyen büntetés vagy intézkedés a legmegfelelőbb.
A magyar büntetőeljárásban mind a négy fenti lépést a bíró végzi el. A vád és a védelem által előadottakból (csak viccelek ám, mielőtt a magyar védők kórusban kiröhögnének, valójában az esetek 80%-ban a vádirati tényállás átvételével) megállapítja minősít, kimondja a bűnösséget és jogkövetkezményt alkalmaz.
Így nem kell a vádnak három különböző lehetőséget felkínálni, elég egyet, ha a bíró szerint nem az a jó minősítés, majd átminősíti. A bíró ugyanis a vád tényállásához kötve van, nem költhet hozzá (kollégák, ne lőjetek!) viszont a minősítésben szabadon mozog.
Amerikában, illetve általában az olyan ügyekben, ahol esküdtbíráskodás van, ez a négy szerep elkülönül. A vád és a védelem kérdezi a tanúkat (a bíró mint a teniszmeccsen a játékvezető, ül, nézi a meccset és szól ha valami szabálytalan) az esküdtek ezt végighallgatják. Az esküdtek kimondják a bűnösséget, viszont nem minősítenek. Nem is tudnának, hiszen nem büntetőjogászok, az ügy folyamán a bírótól kapnak tájékoztatást arról, hogy mit mond a Btk.
Ezért van az, hogy a vádnak minden potenciális minősítést (az erőstől a gyengéig) oda kell vinni az esküdtek elé, akik mindegyikre adnak egy bűnös/nem bűnös választ. Innen jön az amerikai filmekben látott vádalku intézménye, amikor a vádlott beismeri mondjuk a jelen ügyben látott három minősítésből a másodikat, mert akkor nem kerül az esküdtek elé a dolog, hanem a bíró rögtön ítéletet szab ki.
A bíró tehát készen kapja, hogy miben bűnös a vádlott, és ezután ítéletet szab ki. Térjünk tehát vissza Cahill bíróhoz, aki megkapta, hogy miben bűnös a vádlott.
Előszöris, a II. és a III. elítélésben nem szabott ki büntetést, mert azok enyhébbek mint az I. és ott is van kétszeres értékelés tilalma, mint nálunk.
Utána elővette a Minnesota Sentencing Guidelines nevű jogszabályt. Nálunk a Btk. ad egy büntetési tételkeretet (pl. 2-8 évig terjedő szabadságvesztés). Ezen belül a bíró szabadon mérlegeli a “büntetéskiszabási körülményeket”, többek között a vádlott előéletét.
Minnesota államban annyival kötöttebb a dolog, hogy a vádlottaknak előéleti pontjaik (criminal history score) vannak, amelyek kihatnak a büntetési tételre. Chauvin 0 pontos, büntetlen előéletű volt. A cselekmények és az előéleti pontok egy táblázatot adnak ki, amelyet idemásolok képen és kommentben is. A szürkével jelölt négyzetek azok, amelyekben fel lehet függeszteni a büntetést. Chauvin tételkerete a baloldali oszlopban felülről a második, vagyis súlyosság szempontjából a második legsúlyosabb kategória, előélet szempontjából a legenyhébb.
A tételkeret tehát 128-180 hónap (10 év 8 hónaptól 15 évig terjedő). Ehhez képest a bíró 270 havi büntetést szabott ki. Hogyan?
A Minnesota Sentencing Guidelines (kb. Minnesotai Büntetéskiszabási Útmutató) engedi a bírót minden irányba eltérni a táblázatban levő tételkerettől. Ehhez kétlépéses folyamatot ír elő. A bírónak meg kell állapítania, hogy:
I. vannak-e súlyosító/enyhítő körülmények
II. ezek olyanok-e amely alapján a tételkeret átléphető
A vád által megállapítani indítványozott súlyosító körülményekből az alábbi négyet látta megalapozottnak a bíró:
I. Mr. Chauvin visszaélt a belé vetett bizalommal és hatalmával
II. Mr. Chauvin különösen durván bánt Mr. Floyddal (hogy ez hogy jön össze a magyar különös kegyetlenséggel, abba bele se kezdek, így is nagyon hosszú lesz ez)
III. Gyermekek jelenlétében követte el a cselekményt
IV. Csoportosan követte el a cselekményt, Thou Thao, Thomas Lane és J. Alexander Kueng rendőrökkel együtt, akik különböző módon mind részt vettek a cselekményben
A védelem arra hivatkozott, hogy Chauvin a kiképzésen tanultakat alkalmazva jóhiszeműen teljesítette szolgálatát, ezt a bíróság lesöpörte, míg a többi enyhítő körülményt (életkor, büntetlen előélet, együttműködés a hatósággal) elenyésző súlyúnak találta a súlyosító körülményekkel szemben.
A bizalommal és a hatalommal visszaélés körében
a bíróság azt értékelte, hogy kiképzett rendőrként pontosan tudnia kellett, hogy a hátrabilincselt kézzel hasra fektetett helyzet eleve a fulladás veszélyével jár, a hátulról a nyakára térdelés ezt szükségtelenül fokozza, főleg ha öt percig még azután is térdel rajta, hogy a sértett nem mozdul és nem ad életjelet, ebből két és fél percet még akkor is, amikor már nem tudnak pulzust tapintani rajta.
A védelem arra hivatkozott, és ez fontos, hogy nincs Minnesotában olyan precedens, hogy rendőrrel (“peace officer”) szemben megállapítsák ezt a minősítő körülményt. A bíróság viszont kifejtette, hogy viszont semmi nem is tiltja, ezért megállapította a bizalommal és hatalommal visszaélést. Ebből a szempontból ez az ítélet egy “landmark case”.
A különös kegyetlenség körében
a bíróság megállapította, hogy a sértett többször is közölte, hogy nem kap levegőt, ennek ellenére hosszabb ideig (“inordinate amount of time”) tartotta ebben a helyzetben. A bíróság azt is értékelte, hogy az “I can’t breathe” (nem kapok levegőt) mondatra Chauvin a videófelvétel szerint az “uh-huh” (aha) illetve az “it takes a heck of a lot of time to say things” (szabad fordítással: beszélni bezzeg van levegőd) mondatokkal reagált.
További alátámasztása ennek a súlyosító körülménynek, hogy a cselekmény nagyjából felénél, az egyik rendőr (Thomas Lane) szólt neki, hogy fordítsák oldalsó “recovery position” testhelyzetbe (kb. stabil oldalfekvés) a sértettet, de ez nem történt meg.
A gyerekek jelenléte körében
a bíróság megállapította, hogy noha valóban voltak ott gyerekek, az esetleges traumatizáltságuk nem olyan körülmény amely a tételkeret túllépését indokolná.
A csoportos elkövetés körében (magyar bírók, tessék figyelni)
a bíróság megállapította, hogy a törvény szerint a csoportos elkövetés három vagy több _személyt_ feltételez, az Sentencing Guidelines viszont három _elkövetőt_ . A vád szerint a különbség csak stiláris, a bíróság kifejtette, hogy szerinte egyáltalán nem az, itt a két jogszabály ütközik. Mivel két másik súlyosító körülmény alapján már egyébként is eltért a tételkerettől, ezt nem vizsgálta. Viszont nyíltan kritizálta a jogalkotót, mert nem bír egységes terminológiát alkalmazni.
Végül a bíróság leírja, hogy ha felfelé tér el, akkor a Guidelines szerint a plafon a duplájára, tehát ebben az esetben 360 hónapra emelkedik. Kiemelte, hogy a büntetéskiszabás nem gépies számítási művelet, hanem a cselekményt kell minden esetben elfogulatlanul megítélni. Emellet azért idézi a statisztikát, mely szerint az elmúlt tíz évben az esetek kétharmadában (67%) a bíró tételkereten belül maradt, az esetek 13%-ban enyhített, 20%-ban súlyosított. A súlyosított ítéletek között a legyakoribb a 240 hónap (20 év) a második leggyakoribb 300 hónap (25 év) volt. Az átlagos súlyosított büntetés 278,2 hónap. Büntetlen előéletű esetében csak kétszer volt súlyosítás, mindketten súlyosabb (300 hónap feletti) büntetést kaptak, ám mindkét esetben vádalku volt, elkerülendő a még súlyosabb, gyakorlatilag életfogytiglant jelentő büntetést.
Ilyen büntetéskiszabási és statisztikai előzmények után szabta ki tehát az ítéletet a bíróság. Az mindig a közvélemény joga, hogy eldöntse, hogy szerinte súlyos vagy enyhe a büntetés. Ez az ügy mindenképp történelmi, és nem elsősorban a tüntetés-sorozat okán, hanem azért, mert a bíróság úgy döntött, hogy a rendőrökkel szembeni toleranciát (hiszen a munkájuknak óhatatlanul része az erőszak) itt nem lehet alkalmazni, hanem éppen hogy azzal élt vissza az elkövető. Még nem tudni, hogy milyen hatással lesz ez az USA joggyakorlatára, társadalmára, de az biztos, hogy az a bíró aki precedenst keres a rendőri kegyetlenkedéssel szembeni példás ítélethez, már fog találni. A büntetésből egyébként 2/3 letöltése, tehát 15 év után lehet szabadulni.
