Azt írja Völner Pál, hogy:
“Magyarországon még nem volt példa arra, hogy köztörvényes bűncselekmény gyanúja esetén ne függesszék fel a mentelmi jogot. Ez elfogadhatatlan, a bűnüldöző szervek munkáját nehezíti és lehetővé teszi a gyanúsított számára, hogy bizonyítékokat tüntessen el, vagy az országból elszökjön.
A magyar demokrácia történetében példátlan, hogy egyes politikai körök megpróbálják ellehetetleníteni az igazságszolgáltatás működését. Felszólítjuk az ellenzéki pártokat, hogy a törvények adta lehetőségekkel ne éljenek vissza, ne akadályozzák a bíróságokat a munkájukban.”
Az a helyzet, hogy Völner Pál vagy nem ért ahhoz, amit csinál, vagy tudatosan nem mond igazat. Egy politikai vonalon magát az államtitkárságig könyöklő magyar karrierpolitikus esetén egyik sem lenne meglepő, főleg, hogy tudjuk, hogy ebben a középmezőnyös fideszes kategóriában az inkompetencia kifejezetten előny, az okos fiúkat itt nem szeretik.
Hogy ne üres minősítgetés legyen, nézze meg bátran a kedves olvasó az Átlátszónak ezt az írását.
A cikkben szereplő Simon Miklóst azóta sem adta ki az országgyűlés, az ügy összes többi vádlottját jogerősen elítélték, az elsőrendű vádlottat letöltendőre, a többieket felfüggesztett szabadságvesztésre és enyhébb büntetésekre.
Dehát, ez nem menti Czeglédy Csabát, mondhatja joggal a kedves olvasó. Valóban nem. Czeglédy Csabát én sem akarom megvédeni, van neki védője, aki ezt megteszi, eddig egész eredményesen. De nem árt az ő ügyével kapcsolatban pár dolgot általánosságban tisztázni.
Czeglédy Csabát nem azért zárták börtönbe, mert bűnös. Vele szemben egy kényszerintézkedést alkalmaztak, a letartóztatást. Ennek a legfontosabb alapelve (amelyet egyébként sokszor nem tartanak be) hogy nem működhet előrehozott büntetésként. Elrendelni a nyomozás érdekében lehet, akkor, ha a gyanúsított megszökött, vagy szökésétől lehet tartani, ha újabb bűncselekményt követett el, vagy ettől lehet tartani, vagy ha attól lehet tartani, hogy szabadlábon hagyása esetén a nyomozást megnehezítené vagy lehetetlenné tenné.
Ha ezek közül valamelyik fennáll, akkor a bírónak meg kell vizsgálnia, hogy muszáj-e börtönbe zárni, vagy van enyhébb kényszerintézkedés (pl. házi őrizet, új nevén bűnügyi felügyelet) amellyel a cél elérhető. Ha a bezárása mellett döntenek, akkor időről-időre felül kell vizsgálni az okokat, és amint megszűlntek, vagy az enyhébb intézkedés is elegendővé válik, a gyanúsítottat a börtönből ki kell engedni.
Eddig az elmélet. Országosan a gyakorlat nagyon eltérő. Van olyan bíróság, ahol igyekeznek így csinálni és van olyan, ahol még mindig bőven 90% fölötti valószínűsége van annak, hogy ha valakit az ügyész előterjeszt letartóztatásra, akkor lenyomják, mint a bélyeget.
Az ügy felületes ismeretében a véleményem az, hogy ha az elrendeléskor fenn is álltak Czeglédy letartóztatásának a feltételei, néhány hónap, legkésőbb fél év (ekkor kötelező ülést tartani, melyen a gyanúsított és védője is felszólalhat) el kellett volna engedni. Czeglédyt olyan bűncselekménnyel gyanúsították, amely a könyvelés alapos átnézése, a lefoglalt iratok feldolgozása és a tanúk kikérdezése útján dönthető el. Az első kettőt a gyanúsított nem tudja akadályozni, és ha a nyomozóhatóság fél év alatt nem kérdezi ki a kellő számú tanút, akkor azzal a nyomozóhatósággal komoly gond van.
Marad a szökés és a bűnismétlés. Biztos vagyok benne, hogy Czeglédynek elmondta a védője, hogy egy ilyen ügyben a szökést nyugodtan lehet beismerő vallomásnak tekinteni, ha érdemben védekezni akar (úgy tudom, akar) akkor a nyomozóhatóság rendelkezésére kell állni. Különben is rendezett körülmények között élő, családos ember, ezeknél alacsony a szökés kockázata. A bűnismétlés meg olyan dolog, hogy ha X tevékenységemre azt mondják, hogy nem jogszerű, akkor azt nem követem el újra addig, ameddig a jogszerűsége nem tisztázódik. Nem drogos tolvajról van szó, akiről az eljárás minden szereplője tudja, hogy lopni fog aznap mikor elengedik, mert függő szerencsétlen és pénzt fog szerezni a drogra. Czeglédy esetében szerintem bűnismétléstől objektíve nem kell tartani, már csak azért sem, mert nyilvánvalóan 24 órás megfigyelés alatt van. Tehát így ránézésre egyetlen oka sem áll fenn a letartóztatásnak, mégis jó sokáig bent tartották.
Most meg mentelmi joga van, a mentelmi jog felfüggesztése meg szerencsére nem Polt Péter és Völner Pál hatásköre.
Fogalmam sincs arról, hogy Czeglédy Csaba bűnös-e vagy sem, és az ügy jellegéből adódóan (irtózatos papírhegyek) ezt még várhatóan évekig nem is fogjuk tudni.
Egyszerűen Czeglédy a következő a Zuschlag, Hunvald, Hagyó sorban, akivel kiemelten foglalkozik a kormánymédia.
Völner Pál nyilatkozata azt mutatja, hogy ő inkább a médiának a része, mint a szakmának. Valószínűleg pontosan tudja, hogy nem mond igazat. Parancsra tettem, tisztelt népbíróság.
