Olvasgatom itt a 444 cikkét a Völner-botrány lehallgatásáról. Irodatársammal már pár napja téma volt hogy van olyan lehallgatási anyag, ahol Schadl Tatár-Kis Péterre, a Fővárosi Törvényszék aktuális (és mostani) elnökével beszélget, amint a bíróság elnöke egy beosztott bíróval kapcsolatban olyasmit mond, hogy leváltani (kirúgni) nem lehet, de meg lehet nehezíteni az életét és a vezetői beosztását (csoportvezető volt tán a bíró) is meg lehet szüntetni. (ezek voltak a pletykák amire utaltam, a Vzfszk.)
Tatár-Kis Péterről tudni lehet hogy korábban az ország legkisebb törvényszékén, Balassagyarmaton volt bíró, Handó Tündén túl senki nem tudja miként került az ország legnagyobb és legfontosabb törvényháza élére, anno decembál* az volt a mondás (házon belül) hogy „dehát eltéved itt az épületben”.
Ez nem akadályozta meg hogy egy másik beosztott bíró (Vasvári Csaba) ellen fegyelmit indítson lényegében mert az a luxemburgi EU Bírósághoz fordult és nem bokázott a Kúria elmarasztaló (de utóbb az EUB által finoman szólva is jogszerűtlennek ítélt) döntése után sem, hogy után az egészet letagadja, bírói-vezetői kvalitásai számomra nem világosak, de ő az elnök, ez tény.
Az eset ellenbogen* világosan mutatja meg azt a kevéssé közismert tényt, hogy a bíróságokon belül a bírók csak de iure függetlenek, valójában fortélyos félelem igazgat. Bár a judikatúra még relatíve mentes a NER logikájától, valójában a 70-80as évek óta meglévő belső igazodási kényszer az, ami mozgat sok bírót, s jobban mint 5-10-20 éve.
Régi probléma, hogy a bírói előmenetel nemcsak szakmai hanem perszonális helyezkedési képességek függvénye is, aki jól fekszik a megyén, abból lesz megyei bíró, aki nagyon tehetséges de nem áll be a sorba, abból annyira nem. AZ elnök volt fogalmazója jobban futja be a pályaívet mint aki TÉNYLEG komolyan veszi hogy csak a törvényeknek és lelkiismeretének van alárendelve.
És tényleg működik a ki nem mondott elvárásnak való önkéntes belső megfelelési kényszer, különben igazgatási úton (ti miért nincs havi 10 befejezése, miért van 3 darab 2 éven túli ügye, írjon igazoló jelentést, stb) tényleg pokollá lehet tenni egy beosztott bíró életét.
Mi ügyvédek (privátban, sőt néha kamarailag is) ki szoktunk állni a tényleges bírói függetlenség mellett, rendszeresen. Mert bármennyi szakmai vagy személyes vitánk van a bírósággal vagy egyes bíróval, úgy gondoljuk, tényleg a szakma csúcsa az ítélekező bíróé, és egy polgári demokrácia alapja a valóban független, önállóan gondolkodó, dönteni merő és döntését szakmailag-személyesen felvállaló bíró, bíróság léte.
Az, hogy most hangfelvétel van arról, hogy a NERnek ezt is sikerült kikezdenie, nem újdonság, csak fájdalmas, hogy már nem csak szakmán belül nyilvánvaló.
A magam részéről most is kiállnék a bírói függetlenség mellett, csak halkan hadd kérdezzem meg: nem lenne jobb, ha Tatár-Kis Péter csendben önkritikát gyakorolna? Talán a bíróságokba vetett bizalom sem rendülne meg annyira, mint amennyire legalábbis indokolt volna….
Mert sajnos itt nem az van h honi soit que mal y pense. Ez egy kurvanagy szégyenfolt most a bíróságok renomáján.
(*elnézést kérünk, a Vzfszk)
