Rövid kis nyelvi izék rovatunkban ma (főleg nyitva hagyott kérdések formájában): család.
Én kiskunsági vagyok GYÁRILAG. Szűkebb pátriámban (avagy ahogy a magyar lakosság 78,7%-a mondja: pátriárkámban) a család azt jelenti, amit a közmagyarban a gyerek. A gyerek cserébe azt jelenti: fiú. Így pl. a “Négy kis családom van: 3 gyerek meg egy jány” az arrafelé, az euklidészi értelemben vett síkságok, nyárfák és illegális szeszfőzdék világában azt jelenti: “négy gyerekem van, három fiú meg egy lány”.
De ha ezt a némiképp régies értelmezést nem is vesszük, akkor is érezhetjük, hogy a család szó valahogy igen furcsa a magyarban. Pl. rendkívül érdekes kérdés lehet, hogy valakinek a családja-e a másodfokú unokatestvére. Van, aki szerint igen, van, aki szerint nem. Utóbbiak szerint ez a kapcsolat a “rokon”. Oké, de akkor ki van ott a családi vacsorán? Vagy hallott már valaki rokni vacsoráról? Még érdekesebb azon elelmélkedni, hogy mit értünk az alatt, hogy valaki “családos”. Családos ember, ha van anyja meg apja? Többnyire nem. Akkor mitől családos? Sokak szerint attól, hogy van felesége/férje meg gyerekei, akik vele is élnek. Vagy esetleg csak az a család, akit szeretünk? És akkor MIÉRT NEM számít a lakosság 30-40%-ának szemében családnak az, ha egy leszbikus pár örökbe fogad, szeret és tisztességben felnevel egy (több) gyereket?
A nyelv nem logikus, sokadszor mondjuk. Meg nem is következetes. De a nyelvhasználó lehet az.
