Ma van a Pride, de férfiasan bevallom, az engem nem érdekel, mindenki azzal és úgy csinálja ahogy a másiknak is jó, ha akarnak vonuljanak fel (vagy 10-12 éve tök véletlen kifogtam a londoni Pride-ot, amúgy zseniális volt) , aki meg ezért nyekteti őket, azt nyakon kell verni hogy foglalkozzon a saját dolgával. Lapozzunk, vannak fontosabb dolgok is az életben. Ilyen a Court Pride is.

Court Pride

Minden év július 15-e a bírák és igazságügyi alkalmazottak ünnepnapja, amely egybe esik az egészen augusztus 20-ig tartó ítélkezési szünet kezdetével. Az igazságügyi uborkaszezon ellenére van mivel foglalkozni: az általános jellegű (önkormányzati és az EP) választások mellett ugyanis a bírák egy külön, saját választás előtt állnak. 2024. január 30-ig választják meg a magyar bírák az Országos Bírói Tanács (OBT) új tagjait, mivel a 2018-ban megválasztott tagok hatéves mandátuma ekkor lejár.

Országos Bírói Tanács

Az OBT működése 2012-ben történt felállása óta két ciklust élt meg, ugyanakkor kétségtelen, hogy a második hat év jóval emlékezetesebb volt: a 2018-tól megválasztott új tagok ugyanis jóval nyíltabban és erőteljesebben álltak ki a bírói függetlenséget ért támadásokkal szemben. Az OBT feladata röviden (a törvényalkotó eredeti szándéka szerint) a bíróságokat érintő valamennyi, az OBH elnökének hatáskörélben tartozó igazgatási kérdés véleményezése, felügyelete, sőt ellenőrzése és a döntéshozók számára az ezzel kapcsolatos észrevételek, jelzések megtétele.

1997-es igazságügyi reform

Nem volt ez mindig így. Korábban az Igazságügy Minisztérium igazgatta a bíróságokat, de az 1997-es igazságügyi reform során a bírói önigazgatás érdekében létrehozták az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot (OIT), hogy ha már léteznek a Montesquieu-i elvek (ti. a törvényhozás, végrehajtás és igazságszolgáltatás egymástól elválasztandó) akkor tényleg legyen is így. Ez a reform felemásra sikerült: az OIT elnöke a Legfelsőbb Bíróság mindenkori elnöke volt, a tagok között volt 9 bíró (őket a bírák választották önmaguk közül), továbbá az igazságügyért felelős miniszter, két parlamenti képviselő, a legfőbb ügyész, a magyar ügyvédi kamara elnöke, szóval mindenkit beletettek, aki fontosnak tűnt az igazságszolgáltatás körül. Gyakorlatban azért kijött, hogy a megyei bírósági elnökök (helyi kiskirályok) olyan vízzáró réteget tudtak képezni, amin nemigen hatolt át semmi, így az OIT nem volt sikersztori.

A második Orbán-kormány (est. 2010) úgy döntött, átalakítja a „megalvadt struktúrákat” (kopirájt: Tellér Gyula) és az OIT helyett két különálló szervezetet hozott létre: egyrészt az Országos Bírói Hivatalt (OBH) ami (in fact) menedzseli a bíróságokat, és az Országos Bírói Tanácsot (OBT) amely kizárólag a bírák választott testületeként funkciónál, ellenőrző szerepben. Emellett átbrandelték a Legfelsőbb Bíróságot Kúriává, ami csak a szakmáért (ti bírósági jogértelmezés és joggyakorlat egységessége) felel, de ennek elnöke automatikusan az OBT (nem szavazó) tagja lett.

OBH

Nemzetközi példák alapján ez egyfajta versengő modellt valósított meg: az OIT helyett létrehozott OBH egy, a szoros értelmében vett hivatalként végzi az igazgatási-management tevékenységet. Így például bírói pályázatokat ír ki és bírál el, megrendeli a Ráckevei Járásbíróság felújítását, közbeszerez 250 darab lcd-tv / mikrofon / hangszóró kombót és számtech támogatást a távmeghallgatásokhoz, stb.

OIT

Ehhez képest az OBT a bírák által, önmaguk közül választott tagokkal egyfajta watchdog szerepben van és szól ha valahol valami hibát lát: például a pályázatokat mindig az elnök kedvence nyeri (mármint ha ez nem fair módon történik hanem trükközésekkel), vagy jelezzék az OBH felé milyen jogszabályon milyen módosítást tartanak célszerűnek.

Legfontosabb feladata a felügyelet során talán az, hogy az OBT véleményezi a Kúria és az OBH elnökének bírói és bírósági vezetői kinevezések gyakorlatát, a vezetői pályázatokat – ez a jogkör tette például lehetővé, hogy kinevezése előtt az OBT külön meghallgatta a Kúria jelenlegi elnökét is, Varga Zs. Andrást (bírói berkekben: “Zsé”és 13-1 arányban alkalmatlannak találta) – sőt bizonyos kinevezésekhez (pl. bírói pályázatoknál rangsorcseréhez, harmadik bírósági vezetői ciklushoz) az OBT kifejezett egyetértése szükséges, de ide tartozik pl az ún. szolgálati bíróságok beszámolóinak jóváhagyása is. Hogy magát az OBH jelenlegi elnökét idézzük (saját meghallgatási jegyzőkönyvéből):

„Az OBT-nek híd szerepet kell képeznie az igazgatási vezetés és a kormányzati jogalkotási folyamatok között”.

A bírósági szervezeten belüli konfliktusok éppen ebből az ellenőrző-felügyelő feladat gyakorlásából, annak terjedelméből, állított vagy meglévő korlátaiból, részleteiből fakadnak; s nem mellesleg abból a tényből, hogy az OBH első elnöke Alaptörvényünk atyja: Szájer József felesége, Handó Tünde lett.

2012-2018

Handó Tünde kinevezését a bírói kar jórészt pozitív várakozással élte meg, hogy aztán gyorsan kiderüljön, hogy Handó vezetési stílusa nem tűri a kritikát, az OBT-t pedig úgy tekinti, hogy az a papucs orrán pamutbojt (vagy szobafestő-pemzli), a bírói függetlenség és önigazgatás dísz-fügefalevele. Bár kétségtelen tény, hogy az OBT működésének első hat évben (2012-2018 között) kezdődött meg a bírák kinevezési gyakorlatának átalakítása, ugyanakkor az OBT ebben az időszakban egyfajta megengedő (vagy inkább passzívan behódoló) politikai mentén igyekezett elbújni Handó Tünde egészpályás letámadásával, az OBH hatalmának túlbúrjánzásával szemben. Talán úgy gondolhatták, hogy ha Handó jelöltjeit elfogadják, akkor a bírák számára elfogadható jelöltek is kaphatnak szerepet, és békés egymás alatt élés lehet az „internal twin towers” között. Csak lassan jött szembe a valóság: Handó nem kívánt senkivel egyeztetni, és különösen nem alkudozni: a számára elfogadható (általa futtatott) jelöltek kinevezését (sokszor trükkösen, megbízással, átmeneti időre) mindig elérte, a bírák által megszavazott jelöltek azonban rendre nem nyertek kinevezést, mert Handó a pályázatokat jellemzően igazgatási úton ellehetetlenítette (például a pályázati kiírások, illetve eredmények utólagos érvénytelenítésével). Jellemző példa, hogy korábban épp Senyei György (jelenlegi OBH elnök) Fővárosi Ítélőtáblai elnöki kandidálását a bírói szakma anno támogatta – Handó az „igazgatási gyakorlat hiánya” okán ezt a pályázatot utóbb érvénytelenítette. Ekkoriban azonban az OBT még belenyugodott a „másodhegedűsi” szerepbe, nyílt, aktív „lázadás” a Handóhoz hű tagok személye miatt sem jöhetett szóba.

2018-

2018-ban azonban fordulat történt: az OBT – akárcsak a Skynet – öntudatára ébredt. A bírák olyan képviselőket választottak a maguk számára, akik jelentősen változtattak nem csak az OBH-val, de a nyilvánossággal való kapcsolaton is. Azon kívül, hogy a kinevezési gyakorlat miatt nyílt és immár felvállalt összetűzésbe kerültek Handó Tündével, tevékenységüket a közvélemény számára is igyekeztek elérhetővé és áttekinthetővé tenni, például saját (és a tagok saját pénzéből finanszírozott !!!) honlap létrehozásával, ahova az OBT üléseinek tervezett időpontja és utóbb az ülés összefoglalója majd jegyzőkönyve nyilvánosan felkerül, ezen kívül rendszeresen tettek és tesznek közzé sajtóközleményeket, adnak interjút.

Különösebb jóstehetség nélkül is látható volt, hogy Handó és az új összetételű OBT viszonya gyorsan elmérgesedik, olyannyira, hogy Handó kifejezetten nemtelen módon igyekezett az OBT munkáját ellehetetleníteni; számos tagot saját vezetőik kerestek meg: nem kellene ennyit okvetetlenkedni, nem tesz jót az a karriernek (és hogy mennyire nem: például Vadász Viktor tag fővárosi büntető-kollégiumvezetői majd elnöki pályázatai is eredménytelenek lettek).

Az OBT viszonya ebben az időszakban a megyei elnöki karral (akik ugye Handó által kinevezett igazgatási vezetők) nem volt túlságosan harmonikus, többeket próbáltak (részben sikerrel) rávenni a lemondásra, sőt az OBT tagjaival szemben negatív és diszkriminatív igazgatási intézkedések történtek. Handó törvénysértő módon bojkottálta az OBT-t azzal, hogy a nyomás miatt lemondott tagok helyére nem írt ki választást, ámde kinyilatkoztatta, hogy a csökkentett létszámú OBT nem legitim (bár ebben érdekes módon Trócsányi akkori miniszter nyíltan az OBT pártjára állt).

Point of no return

A körülbelül fél év múlva kiírt pótválasztást (egyes vélemények szerint) gyakorlatilag elcsalták, és eredménytelen lett. A modern invesztitúraharc ekkorra végleg elmérgesedett, az OBT végül Handó Tünde elnöki tisztségétől történő megfosztását is kezdeményezte az Országgyűlésnél. Az alapvetően konzervatív és tekintélytisztelő bírói szervezeteket ismerők számára tudható, hogy ez maga volt a jogi atombomba, point of no return.

Nem csoda, hogy Handó az Origónak urbi et orbi kifakadva adott hangot értetlenségének: de hát 2018-ig minden olyan jól ment. S bár 2019 év közepén az Országgyűlés Igazságügyi Bizottsága elvetette az OBT Handó Tündét érintő kezdeményezését, Handó mégis nyilvánvalóan kegyvesztett lett (sportnyelven: elvesztette az öltözőt és a tulajdonos bizalmát is). Handó ekkor még igyekezett menteni a helyzetet, és felmelegítette az OBT egyfajta „felhígítására” vonatkozó ötletét a tagok számának 15-ről 26-ra történő bővítésével, később már az OBT üléseire egyáltalán nem járt be (bár úgy 2018 áprilisa óta se sokat). További ötleteit be nem várva 2019. októberében megtalálták számára az ilyenkor szokásos igazgatási süllyesztőt: (mehetett vissza a balettbe ugrálni) felfelé buktatva alkotmánybírónak jelölték, és 2020. január 1-jével távozott az OBH éléről (de hogy mennyire nem ment könnyen, állítólag Handó először az AB elnöke akart lenni nem puszta tag – nehezen értette meg, hogy az AB maga választja az elnökét és nem a Belső Párt jelöli ki).

Senyei György

Handó Tündét Senyei György – Fővárosi Ítélőtábla tanácselnöke – váltotta, akinek megválasztását az OBT egyhangúlag támogatta, szinte Messi(ás)ként várták, mondván nem olyan öntörvényű és ellentmondást nem tűrő mint elődje és a programja is szimpatikus volt a tagoknak (a meghallgatás során Darák Péter, a Kúria elnöke pl a következőket mondta: „Köszönöm tanácselnök úr, nagyon szimpatikus válaszokat kaptam a kérdéseimre.”)

Ennek megfelelően úgy tűnt normalizálódhat az OBT és az OBH viszonya. Nem úgy lett, Senyei igen mereven s bürokratikusan kezel sok konfliktushelyzetet, maga sem nagyon kívánt teret adni az OBT aktiv(ista) hozzáállásának, sokszor eléggé vitatható érvekkel, és folyamatosan gáncsolta az OBT azon (például törvénymódosítást javasló) kezdeményezéseit, amivel az OBT saját ellenőrzői szerepét kívánta volna erősíteni, de alapvetően csak gyakorolni is. Igaz, az OBT és Senyei vitái megmaradtak az udvarias (bár néha éles) szakmaiság keretei között, de tény: Senyei udvarias és kollegiális határozottsággal hárította az OBT udvarias an előadott szakmai javaslatait, felvetéseit, sokszor kihasználva az OBT-re és az OBH-ra vonatkozó, néhol valóban nem kellően részletes és precíz normák értelmezési lehetőségeit.

Sokat vitáztak Senyei és az OBT: bár nemvitásan együtt kell működni, ennek keretei, mértéke, mikéntje , részletei szempontjából az OBH a szűkítő, az OBT a tágító állásponton volt (az üléspont meghatározza az álláspontot, ugye). Kívülről úgy tűnik, hogy az OBH egy folyamatos erőfelörlő védekezésben van az OBT-vel szemben, védi saját pozícióit, ritkán enged és akkor is alig s keveset, nyűg neki az OBT aktivitása (tök jól ellenne az OBT nélkül is), bár legalább aktívan nem támadja sem az OBT-t, sem annak tagjait, ami azért nagy előrelépés a Handó-korszakhoz képest.

Varga Zs. András

Nem sokkal ezt követően azonban ismét új helyzet állt elő Varga Zs. András Kúria elnökévé történő kinevezésével (szándékosan írunk kinevezést, hiába parlamenti szavazáson dőlt el a kérdés, valójában itt a Belső Párt ejtőernyőztette a volt főügyész-helyettest az elnöki székbe). Azon kívül, hogy Varga Zs. Andrást úgy jelölték a Kúria elnöki tisztségére, hogy bírói tisztséget soha korábban nem töltött be – kis túlzással tárgyalót nem látott belülről, s ez önmagában felért a teljes bírói kar számára adott nyilvános pofonnal – de egy kifejezetten utasításos rendszerű, szigorú alá-fölé rendeltségi viszonyban működő szervezetnél, az ügyészségnél szocializálódva szerzett több éves vezetői tapasztalatot (és tán első kúriai munkanapján rutinból ment az ügyészi dolgozókhoz, ki tudja).

Nem is csoda, ha kinevezését az OBT 13-1 arányban nem támogatta, ahogy azt sem, hogy fagyos volt a hangulat, amikor – mint új hivatalánál fogva részvételre jogosult személy – részt vett az OBT soron következő ülésén. (Az OBT a személyre szabott jogalkotás révén való „beejtőernyőzését” azóta is nem egyszer tette szóvá finoman.)

Ez a hangulat lényegében azóta sem változott: Varga Zs. szemmel láthatóan képtelen elfogadni, hogy a „parancs-értettem” attitűd helyett az OBT tényleg azt akarja csinálni amire létrehozták, és személyes sérelemként, illetéktelen beavatkozásként kezeli az OBT tevékenységét. Jellemző, hogy a Kúria elnöke (igen pikírt, néha durcás, indignált stílben) rendszeresen kioktaja az OBT tagjait, de ezen túl is megy, például a bírák Etikai kódexe kapcsán támadta (nem csak verbálisan, hanem formálisan az Alkotmánybíróságon is) az OBT-t, vagy pl elítélte az OBT képviselőit, mert azok – eleget téve Egyesült Államok budapesti nagykövete meghívásának – beszélgetésen vettek részt az állam új nagykövetével, David Pressmannel. Úgy tűnik emellett az OBT (akár szakmai) közvélemény előtti megnyilvánulásait sem lájkolja. Pain in the ass, neki valóban az az OBT.

Közben persze az OBT sem kímélte Varga Zs. kúriai bírói pályázatok elbírálása körében kifejtett munkáját (ugye beejtőernyőzött Patyi, meg Barnus, aki nem ért hozzá – kopirájt: Senyei OBH elnök) , amikor is egy váratlan fordulattal az OBH-val néha kisimulni látszó (bár ténylegesen egy udvarias, de hideg és messze nem baráti) kapcsolatra is újabb árnyék vetült.

Schadl György

A Schadl Györgyhöz, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar korábbi elnökéhez kötődő korrupciós botránynak ugyanis van egy, a bírói kart is kellemetlenül érintő szála. A nyilvánosságra került lehallgatási anyagok szerint Schadl személyes indíttatásból ki akart rúgatni egy bírót, ezért felkereste az OBH elnökét, Senyei György Barnát, aki összehozta őt Tatár-Kis Péterrel (ki civilben Kovács Zoltán kormányszóvivő sógora), a Fővárosi Törvényszék elnökével.

Célvizsgálat

Schadl (lehallgatott) állítása szerint Tatár-Kis azt mondta neki: a bírót ugyan nem tudja kirúgni, de megnehezítheti az életét. Ez a bírói függetlenséget saját vezetőjük által tett veszélyeztető kijelentés akkora megdöbbenést keltett a bírói karban, hogy Senyei kénytelen volt vizsgálatot elrendelni, ezt azonban úgy tette, hogy annak lehetőség szerint ne legyen kellemetlen következménye az általa támogatott Tatár-Kis Péter számára, mivel nem fegyelmi eljárást, hanem a teljes bírósági szervezetet érintő célvizsgálatot rendelt el. A célvizsgálattal Senyei időt nyer Tatár-Kis számára, hiszen a fegyelmi eljárást három hónapon belül kellett volna megindítani, a célvizsgálat viszont ennél tovább tartott, így fegyelmi nem indult (ha indult volna, Tatár-Kis aligha maradhatott volt a Törvényszék élén, ahová némileg váratlanul és egyfajta protest-szavazással lett a Handó-korszak után végül megválasztva). Ráadásul a célvizsgálat jelentését Senyei gyakorlatilag titkosította, s az OBT-nek többszöri felhívásra nem is adta át. Ez a kis epizód jól szemlélteti, mennyire nem felhőtlen az OBT viszonya az ellenőrízendő személyekkel és eljárásaikkal.

Összességében tehát a második hatéves ciklus végén az OBT csapatai napi harcban állnak a legmagasabb rendes bírói testület, a Kúria ügyészi megbízott elnökével, miközben az OBH-val a kapcsolat legalábbis ellentmondásos. Az OBT azonban nagy utat tett meg 2012 óta: egy kézhez szoktatott, lojális, papírmasé kirakatszervből az oda beválasztott, állhatatos, a bírói ethoszt a bírák függetlensége, önállósága, befolyásmentessége talapzatára építő, tagok áldozatos munkájával saját szerepét ténylegesen betöltő és gyakorló szervvé alakultak. Tették ezt úgy, hogy számos adminisztratív akadállyal kellett szembenézniük: például az OBT-nek nem volt önálló költségvetése, irodája, saját igazságügyi alkalmazottja (titkárnője), minden adminisztratív és anyagi feltételt az OBH biztosított – sok vonatkozásban elégtelenül, sőt néha visszaélésszerűen.

Ennek most vége: a (megállított) Brüsszel által kikényszerített újabb (ezúttal érdemi) reform keretében az OBT jogi személy lett, önállóan meghatározott (nem OBH-tól függő) költségvetéssel, a megválasztott tagokat bírósági titkárok segítik majd, akik felett a munkáltatói jogokat az OBT gyakorolja, közvetlen jogszabályalkotási javaslattételi jogot kap a testület, egyetértési jogot egyes bírói álláshelyek betöltése kapcsán, közvetlenül indíthat pert és fordulhat az AB-hez, és alanyi jogon férhet hozzá az OBH ellenőrízendő iratanyagához. Összeségében az OBT megkapta azokat a jogokat, amikért az elmúlt években küzdött. Papíron tehát jelentős az erősítés: az OBT immár bírja a törvényi felhatalmazást és erős mandátumot hogy tudja tenni, amit tennie kell.

OBT választás

Ilyen megerősített pozíció mellett a 2023. végén, 2024. év elején esedékes OBT választás tétje nem kicsi: a bírák továbbra is egy „beleállós” OBT-t támogatnak, vagy esetleg megunták/belefáradtak az elmúlt hat évbe, és jöjjön vissza a 2012-2018 közötti „csendesebb” időszak. A döntés kizárólag a bírák kezében van, ugyanakkor választásuk eredménye – a bírósági rendszer pártatlan és független működésének valamint a bírák pályázaton alapuló, elfogulatlan, szakmai szempontok által vezetett kinevezésének megőrzése vagy ennek elvesztése – valamennyiünk életére hatással lesz.

Mi drukkolunk egy erős OBT-nek mert az egy átláthatóbb bírósági működést eredményez, ami minden jogkereső állampolgárnak (meg ügyvédeiknek) is hasznos. És igen, kell az ellenőrzés. Mert….in God we trust, all others we monitor.