Az amerikaiak intim viszonya a lőfegyverekkel közismert dolog, talán az is viszonylag ismert, hogy mindez az amerikai alkotmány második kiegészítésére megy vissza. Az amerikai alkotmány első tíz kiegészítése együtt az ún. Bill of Rights. Ez azóta is az írott és egységes szerkezetben kiadott vagyis kartális (chartális, ha ristrettot szoktál kérni a büfés nénitől, aki egy darálós ócska Saeco géppel főzi műanyagpohárba a Bravos vagy Karaván kávét) alkotmányok szerves része. Felsorolja azokat a jogokat, amelyeket az adott alkotmány különösen fontosnak tart megvédeni.
Ezek a listák mindig tanulságos történelmi olvasmányok, hiszen az emberi jogokkal kapcsolatban lehet olyan tömörnek lenni, mint ahogy a tegnap feltámadott Jézus fogalmazott, aki az amerikai alkotmány szerzőjeként megelégedett volna a “Don’t be a jerk” mondattal. A legtöbb törvényhozó azonban a korszak és a közhangulat becsípődéseinek rabja, így lesz például a magyar alaptörvényben kijelölt helye a kizárólag a kereszténykonzervatív jogalkotók fantáziájában szereplő óvodai nemátalakító dragqueeneknek.
A dolog akkor válik érdekessé, ha a szöveget végül úgy hagyják és vallásos vagy kvázi-vallásos tisztelet tárgya lesz. Számtalan vallási szöveg interpretációja válik olyanná, hogy az egyik felekezet ugyanazon szöveg alapján simán engedélyez mondjuk többnejűséget, a másik pedig ugyanezen szöveg alapján agyonkövezi azt, aki második feleséget hozna a házhoz.
Az ilyen interpretációk örök kérdése, hogy a szöveget kell elsődlegesnek tekinteni vagy figyelemmel kell lenni arra a szándékra, ami az Alapító Atyákat vezette? Elképzelhető-e, hogy az idők úgy változtak, hogy az Alapító Atyák ma már más törvényt hoznának? Lehetséges-e, hogy az Alapító Atyák tévedtek?
Visszautazva az időben azt láthatjuk, hogy amikor megalakul az Amerikai Egyesült Államok, akkor tele van olyan politikai erővel, amely bármiféle központi hatalom ellen berzenkedik, mert elege van abból ami Európában volt, a Lajosok, Frigyesek, Vilmosok, Györgyök, Lipótok, Ferdinándok világából, akik időnként a fél országot frontra küldik, és ennek finanszírozására a másik felét szanaszét adóztatják. Amerika arra a vágyra épül, hogy ez ne legyen.
Igenám, de közben viszont csinálni kell valamiféle központi hatalmat és igazgatást, mondják az alapító atyák. Az amerikai alkotmány ezért egy kompromisszum, amelyet végül mindenki aláír, majd további bő tíz év huzavona után fűzik hozzá a Bill of Rights amelynek fő feladata a központi kormány hatalmának kordában tartása. A második kiegészítés így hangzik:
“A well regulated Militia, being necessary to the security of a free State, the right of the people to keep and bear Arms, shall not be infringed.”
Vagyis a tagállamban lehet “jól szabályozott” fegyveres testület és az emberek tarthatnak és viselhetnek fegyvert. Hogy kell ezt érteni? Na ebből doktori értekezések tucatjait írták. A tagállam tarthatja azt a milíciát vagy bárki a tagállamban? A fegyverviselés úgy értendő, hogy ennek a milíciának a céljára vagy bárhogy és bármikor? Az amerikai Supreme Court jó párszor nekifutott ennek a kérdésnek.
A lényeg azonban az, hogy a fegyvertartás mindenképp sokkal szabadabb mint a fegyvertartást állami monopóliumként kezelő, és az alól kivételeket engedő európai országokban. Egyszerűbben fogalmazva Amerikában nem az a főszabály, hogy senkinek nem lehet fegyvere és engedélyezzük, akinek mégis lehet, hanem fordítva: mindenkinek lehet, és bizonyos embereket eltiltunk tőle.
Az ördög szokás szerint a részletekben van: ki, hogy és miért tilthat el valakit a fegyvertartástól/viseléstől? A fegyvergyártás és fegyverkereskedelem szövetségi kérdés, viszont a fegyvertartás/viselés tagállami. Ennek megfelelően Amerika térképe rendkívül tarka tud lenni. Vannak olyan államok, amelyek a fegyverfajták (mekkora tár lehet benne, milyen hosszú csöve lehet stb.) és viselési szituációk szerint is rendkívül restriktívek, és nagyon meg kell dolgozni azért hogy valaki megkapja a fegyvertartási engedélyt. Ilyen pl. Kalifornia. Más államokban, így pl. Kentuckyban kb. bármilyen fegyvert bárki szabadon vásárolhat és viselhet.
Kentucky a hétvégén azzal került a figyelem középpontjába, hogy az épp aktuális “active shooter incident” (az usákoknak mindenre van egy semlegesen hangzó szakkifejezése, ez itt az “elmebeteg bemegy valahova és elkezd embereket lelődözni” akar lenni, semleges hangnemben) keretében egy louisville-i bankban egy fegyveres négy embert megölt, kilencet megsebesített.
Napokkal korábban ugyanis átment a tagállami törvényhozáson (nagy többséggel) egy törvényjavaslat, amely felhatalmazza a helyi és tagállami rendfenntartó erőket, hogy ne működjenek együtt a szövetségi rendfenntartó erőkkel, amikor azok a kentucky-i törvényeknél jóval szigorúbb szövetségi fegyverviselési szabályoknak próbálnak érvényt szerezni.
Ilyen törvényekkel más tagállamok is próbálkoztak már, eddig mindig kasza lett a dolog vége a Supreme Court előtt. Ez inkább egy politikai deklarációnak tekinthető, kb. ugyanúgy amikor Viktor dacosan betilt valamit arra a másfél évre amíg a dolog elhasal az EUB előtt, vagy Varga Judit kiszalad gyorsan Brüsszelbe hősiesen aláírni a kapitulációt.
Ez az egy-másfél év ebben az esetben azonban rálóg az elnökválasztási kampányra, amely idén késő ősszel fog elkezdődni az előválasztási kampányokkal. Az első előválasztások Iowában az ún. caucus-ok lesznek jövő január-februárban. Ezek amúgy nagyon érdekesek, ugyanis inkább ilyen viták, amelyeket nyílt szavazás követ, egyes helyeken úgy, hogy az egyes jelöltek támogatói a terem bizonyos sarkaiban gyülekeznek. Lapozzunk.
Eközben a központi kormány igyekszik meglovagolni a megszaporodott lövöldözések miatti közhangulatot és Biden elnök rendeleti úton igyekszik kibővíteni a kötelező “background check” körét, továbbá újra nekifutnak az “assault weapon” vitának. Az assault weapon nehezen fordítható le, mert ez esetben nem valamilyen működési elvet értenek alatta, hanem megpróbálják jogilak definiálni azt a fegyvert, amellyel főleg másokat kiirtani lehet. Az amerikai fegyverlobbi teljesen jogos észrevétele az, hogy ez hülyeség. Négy embert egy ócska FÉG pisztollyal is minden további nélkül le lehet lőni egy bankfiókban.
A dolog tehát úgy tűnik, hogy egy komoly politikai csata tárgya is lesz. A republikánus párt jobbszárnyának azért érdemes beleállnia, mert identitáspolitikát lehet rá építeni, alkotmányellenesnek, mitöbb amerikaellenesnek lehet beállítani a fegyverviselést korlátozni próbálók “városi woke-okat” és lehet mutogatni az időnként felvonuló feketékre, akik ellen szerintük védekezni kell. A demokraták számára ott van lehetőség a dologban, hogy lehetőség nyílik a republikánusok megosztására, mert a mérsékeltebb szavazók lehet, hogy támogatnak valamiféle szigorítást, hogy ne adjanak már tényleg minden ámokfutó kezébe fegyvert. A kérdés olyan, hogy a demokraták baloldala kénytelen besorolni egy centrista demokrata mögé. Ha ez a fő téma, akkor nem tudják lebontani a mindenféle szociálpolitikai problémák irányából.
A kérdést tovább színezi az, hogy rengeteg pénz mozog a háttérben. Az amerikai fegyverlobbi szervezete, az NRA mögött nem meglepő módon a fegyvergyárak végtelen mennyiségű pénze áll. Az amerikai fegyverpiacon a modern ember kütyüvásárlási szokásaira rájátszó stratégiák működnek. A prémium gyártók különleges anyagokból különlegesre tuningolt fegyvereket árulnak. A pisztolyok Iphone-ja a Glock pár évente új generációs fegyvert hoz ki, amit a sznobok rögtön megvesznek, és a régi Glockot, sokszor legfeljebb pár száz lövésnyi használat után eladják. A fegyverbubusok hétszázhetvenhétféle kiegészítővel pimpelhetik a fegyverüket. Influencerek tucatjai magyarázzák a vásárlóknak, hogy külön fegyver kell a kocsiba, az éjjeliszekrénybe és a ruha alatt hordáshoz. Vannak török, brazil és más gyártók, akik olcsóbb árfekvésű fegyvereket gyártanak, esetleg ismert fegyverek kópiáit.
Ez a tízmilliárdos biznisz túl akar élni, és ennek megfelelően szponzorál jelölteket. Más kérdés persze, hogy a mindenféle mérsékelt szavazók jellegezetesen középosztályosak, és van évi pár száz vagy pár ezer dollárjuk engedélyezett pisztolyra, szóval nem eszik ezt annyira forrón, hogy ők csak a szélsőjobbot támogatják, mert csak ott van az üzlet. Az üzlet még mindig az amerikai középosztályban van, fegyvergyárnak és politikusnak egyaránt.
Politikai szempontból fontos még, hogy akárcsak a Trump elleni vádemelésnél, itt is visszaköszön az amerikai győztes mindent visz választási rendszer és a sok választott pozíció témaköre. Ahogy Alvin Bragg New Yorkban sok szempontból a saját politikai pecsenyéjét sütögeti a Trump elleni vádemeléssel, úgy a kő republikánus Kentucky törvényhozói is főleg a saját politikai karrierjüket tartják szem előtt. Az biztosnak tűnik, hogy Kentucky republikánus elektorokat fog küldeni az elnökválasztásokra. Az 538-ból összesen 8-at. Azonban választanak ott helyi törvényhozást, helyi ügyészeket, polgármestert, rendőrfőnököt. A helyi erőknek ezek a választások fontosabbak, mint hogy a fix nyolc elektor menjen az elnökválasztásra. A szövetségi kormánnyal szembeni púposkodás tehát “belpolitikai” célokat szolgál, meg persze a trumpista republikánusokkal is jól rezonál, de egyáltalán nem biztos hogy szövetségi, elnökválasztási szinten célravezető.
Ezt mutatja a Bud Light körüli botrány is.
Amerikában most ért véget a March Madness, az egyetemi kosárlabda bajnokság rájátszása. Ez ilyenkor a fő esemény, mert az amerikaifoci-bajnokság véget ért februárban, a baseball-bajnokság épp csak elkezdődik, az NBA és az NHL rájátszás pedig most fog kezdődni. Az egyetemi jelleg miatt nagyon sok elkötelezett néző van (exdiákok, diákok családjai) tehát a March Madness egy főműsoridős amerikai sportesemény. (vagy ahogy a Bajnokok Ligája himnuszban a német nyelv minden költőiségét bevetve éneklik: eine grosse sportliche Veranstaltung. Lapozzunk.)
Na itt sikerült a reklámkampányba bevenni egy Dylan Mulvaney nevű transznemű influenszert, aki férfiként született, de nőként azonosítja magát, így a széljobber közönség a b-betűs szó k-betűs jelzőjével együtt szokta emlegetni.
A Bud Light viszont a klasszikus amerikai redneck sörök egyike, nem csoda, hogy a klasszikus amerikai redneck celeb Kid Rock sietett is kitenni egy buzizós videót, és tele vannak azzal a hírek, hogy amerikai kocsmákban töredékére esett vissza a Bud Light eladása.
A Bud Light az amerikai Anhauser-Busch (AB) sörfőzde fő terméke. Az AB már akkor is a világ egyik leggazdagabb sörgyára volt, amikor önálló volt, azonban már jó régen az AB InBev konglomerátum része. Gyakorlatilag végtelen mennyiségű pénzük van marketingre, van csak Amerikában több tucatnyi brandjük, így az eltartott kisujjú, kizárólag citromos-maracujás sour-t ivó idősödő szakállhipszterektől kezdve a ki tud hangosabban böfögni és kinek van nagyobb sörhasa versenyt rendező redneckeken át a szombat esti meccsnézéshez heti három doboz sört kibontó családapákig és az ugyanekkor a klubban összefutó feleségeikig mindenkinek tudnak külön nekik pozicionált sört árulni.
Az emberi hülyeségnek persze mindig meg kell adni az esélyt, simán lehet hogy valaki olyan hülye volt, hogy fogta a boltban 2-3-4 tucatos dobozban vásárolható (mindegyik pontosan becuppan a szabvány amerikai hűtő alsó polcára) Bud Lightot és megpróbált belőle woke sört csinálni. Lehet, hogy ez is be fog kerülni a nagyvállalatok legendás marketing elcseszései slágerlistára és milliárd dolláros művelet lesz visszaplántálni a vásárlók szívébe és hűtőjének alsó polcára a Bud Lightot.
Vagy az is lehet, hogy kimérték, hogy a többi olcsó light sörrel itt már nem nagyon lehet versenyezni és érdemes lehet a brandről időleges visszaesés árán lerobbantani a vásárlók jobb szélét és megpróbálni urbánusabb sört csinálni a Bud Lightból, a redneckek meg igyanak Busch Lightot, ami ugyanannak a cégnek a még pocsékabb terméke. Ha ez utóbbi a helyzet, akkor az indirekten azt is jelzi, hogy országos politikában is érdemes kihátrálni a full jobber témákból, és azt átadni olyan regionális brandeknek mint a Busch Light vagy a Kentucky-i szenátus.
