Az jutott eszembe, hogy ó ne, már megint. Megint fiatal, hirtelen halál. Ilyen szempontból majdnem mindegy, hogy rákkal vívott két-három éves heroikus küzdelem, hirtelen jövő szívhalál, vagy öngyilkosság történik. Persze, jövőre 40 leszek és közelednek a becsapódások, még srapnelt nem kapok, de a robbanások már meg-megrengetik körülöttem a talajt. De aligha az én depresszióim és szorongásaim az okai annak, hogy úgy látom, Bogdán László halála illik a képbe.
A kép egy nagyon rossz hangulatú országot mutat. Valószínű köze van a dologhoz a koronavírushoz is, de országszerte tapintható a feszültség. Agresszívak az emberek a buszon, az autóban, mindenki fáradt, mindenkinek elege van. A Múzsa kommentszekciójában is egyre nehezebb rendet tartani.
Ugyanakkor nem gondolom, hogy ez kizárólag a koronavírus miatt lenne így. Tíz éve harcolunk. A rezsidémon ellen, Soros ellen, a bevándorlás ellen, a gonoszbrüsszel ellen. Rettegünk a mindent behálózó liberálisoktól, a kötelezővé tett muszlimmá és/vagy homoszexuálissá válástól. A kormányzás gyakorlatilag nem áll másból, mint a felgyülemlett agresszió folyamatos csatornázásából. Két hónapja a gyöngyöspatai ítélet miatt a cigányokat gyűlölte mindenki, most a Kaleta-ítélet miatt a pedofilokat (még mielőtt: nem az mondjuk, hogy szeretni kell akár a cigányokat, akár a pedofilokat). Arra, hogy március elején még a börtönbizniszelő ügyvédeket kellett gyűlölni, már nem is emlékszünk.
Ez a feszültség nem múlik nyom nélkül. Nem véletlen, hogy az ezerháromszázas évek legvégén, amikor a pestis szorítása engedett, kitört a quattrocento és a cinquecento jókedvű 150 éve. Most is ez fog történni, amint a koronavírus vakcinával megelőzhető és a betegség kialakulása esetén gyógyítható lesz.
De addig a feszültség, a félelem itt van velünk, és öl. Rengeteg szívbeteg, tüdőbeteg, cukorbeteg, rákbeteg ember halálát fogja még okozni, kéz a kézben járva az öngyilkosságokkal.
A koronavírus mint biológiai jelenség is veszélyes, de igazi kárt a társadalom szövetében okoz. Amerikában napi rutin az a rendőri erőszak ami miatt a BLM mozgalom elindult. Csak korábban elszigetelt tüntetéshullámok voltak. De nem lehet kizárólag a koronavírusra kenni a dolgokat, az csak közelebb hoz a felszínhez réges-régi problémákat.
Miért jut eszembe ez szegény Bogdán Lászlóról? Mert nem volt jó polgármester. Persze az volt, a ha az általános kritériumokat nézzük. Csakhogy nem azokat kell nézni, mert NER van. A jó polgármester a NER szerint csendben van, szállítja a falujából a szavazatokat, szervezi a falu életét, de nincsenek önálló kezdeményezései. Nem önállóskodik és nem sikeres.
Bogdán László polgármesteri munkásságát pontosan nem tudom megítélni, nem ismerem annyira. De az, hogy egy falusi polgármester, mindenféle jóváhagyások nélkül, önállóan viselkedik, halálos bűn a NER-ben. Az, hogy kontrasztot képez a mindenkori kormány díszcigányaival, az is bűn, mert árnyalja az “ezekkel úgyse lehet mit kezdeni” képet.
Bogdán nem volt csodatevő, egyszerűen elkezdte azt, amit azért rajta kívül jó sokan elkezdtek a cigányokkal kapcsolatban: elkezdett aktívan segíteni. Az az út, amin ő járt nagyon-nagyon hosszú és kudarcokkal teli. Nem lehet egy nyomorba süllyedt, a többségi társadalomba nem integrálódott, kulturálisan is különböző, ráadásul évezredek óta hagyományosan a társadalom peremén élő csoportot egyik napról a másikra integrálni és felzárkóztatni. Részeredményeket lehet elérni. Ehhez a faültető ember gondolkodása kell, aki tudja, hogy egy életet végig fog dolgozni, és majd az unokái hűsölhetnek a fa alatt. De valahol el kell kezdeni.
Ez még akkor is nehéz, ha az embert csak a társadalom általános megvetése kíséri, ha naponta azzal kell leülni a tévé elé, hogy ott kizárólag tolvaj és gyilkos cigányos hír lesz, ő pedig a példásan menedzselt falujával kis színes hír a végén. Hát ha még közben fúj az ellenszél is, hogy pénz a sorba beálló NER-falvaknak van, az excentrikus polgármesterek jussa az, hogy bejön az egyszerű ember és mondja, hogy a szomszéd falunak százszor annyi pénze van, nekünk miért nem adnak? Minek ugrál a polgi?
Az ilyen küzdelmek őrlik az embert. Jön a cukor, jön a koszorúér, jön a rák. Vagy a depresszió, “csak” úgy simán. A betegség, amely a magyarok szerint nem betegség, pedig az egyik leghalálosabb kór Magyarországon.
Látom, több helyen méltatják Bogdán Lászlót, hogy cselekvő ember volt. Igen az volt. Még sok ilyen kéne. Igen, még sok ilyen kéne. Jó lenne, ha lenne kistérségenként előbb 2-3 majd aztán tucatnyi. Aki nemcsak aktív és jót akar (mert ilyen szerencsére van bőven) hanem meri vállalni a különutasságot és következményeit.
Kevesen merik vállalni és annak oka van. Nem akar senki meghalni ötvenévesen, nem akarja, hogy a feleségét kirúgják az iskolából, ahol tanít, hogy a gyerekeinek külföldre kelljen menni, hogy stigmát kelljen hordani. Nem akarja, hogy a rezsit és Sorost szóban naponta meglincselő népharagot ráuszítsák. Nincs aki megvédje ettől. Nincsen érdemi kapcsolat a magukat ellenzéknek nevező budapesti csoportok és a vidéken cselekvő vagy cselekedni akaró emberek között. De ha lenne is, nem képesek megvédeni őket. A NER lényege, hogy a Budapest-táblát elhagyva mindenki az élete minden területén ki van szolgáltatva. Cselekvő emberek kellenének, igen. Csak valahogy meg is kellene tudni őket védeni. Kinek van erre pénze? Senkinek.
Amellett, hogy Bogdán László példakép, intő példa: ebbe belehalsz. Vágj bele, és hacsak nem tudsz koldusszegényen, életedet remeteként élve túlélni és a küldetésed mindenek felett álló szent célként kezelni, bele fogsz halni. Ki fognak készíteni. Rákos leszel, szívbeteg leszel, halálba szekálnak, és kikészít a többség gyűlölete, bele fogsz halni. Jobb esetben marad utánad pár szép nekrológ.
Bogdán László csinálta, köszönjük neki. Belehalt, emlékezzünk rá.
Nyugodjék békében.
