Budapesten belül kerékpározom, ezt a szokást olyan tíz éve vettem fel. Volt német lomis kerékpárom, trekking (ellopták) és fitnesz országúti (eladó) gépem, de már vagy három éve vastag kerekes országútival járok. Kerékpárosoknak: I went gravel before it was cool. Tíz éve elég elvetemültnek kellett lenni a városi bringázáshoz, voltak ugyan itt-ott kerékpárutak, de kb. olyanok voltak, mint a magyar falvak határában emelt kilátók. Megcsináltuk, mert erre lehetett pályázati pénzt lopni, azon kívül, hogy hagyjuk szétrohadni, annyi ötletünk van, hogy tán be lehetne ültetni muskátlival.
Az autósok nem voltak hozzánk szokva, sok volt a dudálás, a ráhúzott kormány. Mára ez érezhetően, jelentősen csökkent. Azt gondolom, hogy a Karácsony-féle városvezetés hivatalba lépése előtt egy jelentős mérföldkőig elérkeztünk, de ott, mint egy holtponton megállt a fejlődés.
A megtorpanás oka pedig az, hogy a kerékpározós életmódnak vannak korlátai. Az egyik a ruházkodás, főleg nem derült időben, a másik pedig a mobilitás. Utóbbi alatt azt értem, hogy vannak olyan életterek Budapesten, ahol szinte kompromisszum nélkül lehet bringás életet élni. Mondok egy példát: Újpestről szinte végig vagy kerékpársáv vagy kerékpárút használatával be lehet jönni a Parlamenthez, de ugyanez igaz mondjuk Békásmegyerre is, legurul az ember a Királyok útjára, végig megvan a természetes biciklis útvonal. De a belváros-külváros kapcsolat más irányokban sokszor hiányzik. Példa: Menjünk ki Ferihegyre a pálya végébe repülőket bámulni, esetleg egy hátizsákban némi jégakkuk között vigyünk magunkkal egy üveg bort, szénsavas vizet és papírpoharat a művelethez! Indulás a Kálvinról. Az Üllői úti kerékpársáv előtti időkben: Ráday, Bakáts térnél át a körúton a Tompa utcába, végig kigurul a Haller utcáig, ott az Üllőire dudálva rohanók között megtesz száz métert, fel a járdára, át a kórház mögötti parkon. Innen bicikliút az Ecseri úti metrómegállóig, ott egy balos, rögtön be jobbra a házak mögé, ott a kijelölt kerékpárút, amely aztán a Határ útnál beletorkollik a villamos végállomásába, majd ha követjük a kerékpárutat, akkor át az Ady Endre útra, azon végig fel van festve…majd a Bozsik Stadionnál vége. Innen még van 5-6 kilométer, oldd meg. És ez egy laza délutáni program lett volna, de ha elhatározom, hogy mondjuk azt a vecsési tíz kilométert én reggel-este megtenném, akkor ilyen ökörhugyozás módjára össze-vissza csalinkázva kell követem a jelzéseket.
Miért van ez?
Leginkább azért, mert Budapesten és másutt az országban a kerékpározást szabadidős tevékenységnek tekintik, nem pedig a közlekedés többi módjával egyenértékűnek. Ezért van az, hogy a Budapestről kivivő nagy útvonalaknak (Rákóczi, Üllői, Váci, Nagykőrösi stb) nincs kerékpáros megfelelője. Van valamilyen ide-oda, a mellékutcákba száműzött vonal, amelyet felfestettek, de amellyel még annyit se törődnek, mint a szintén rettenetes autóutakkal.
Van ezen kívül a jelenség, amelyet én a barnaköpeny-effektusnak hívok. A kerékpárút-szabványunk keskeny. Ott van például a szentendrei út menti kerékpárút a városhatártól kifelé. Kiránduló családok, lelkes amatőrök használják, ha az ember a Pilisbe tart mászni, akkor a fenti kocsiutat használja Budakalász és Pomáz között. Szóval sok és eléggé bizonytalan iránytartással bicikliző embernek újították fel…változatlan szélességgel. Húsz-húsz centi a két oldalán már nagyságrendekkel növelte volna a biztonságát. De a szabál az szabál, maradt ekkora. A kerékpáros márpedig alkalmazkodjék. A kerékpáros szórakozik, mások közlekednek.
Ugyanez a jelenség van a Balatonon az északi parton is. Egy csomó településen gondolhatna arra az utat milliárdokból felújító turisztikai szupertehetség kormány, hogy nem mindenki akar minden faluban mindenütt bemenni a strand előtti sétányra, csordákban mászkáló turistákat kerülgetni. Persze vannak települések, ahol így adja ki a domborzat, másutt a Balaton-kerülőknek lehetne egy tábla meg némi sárga festés, hogy helló, erre rövidebb. De ott van a Nyíregyháza-Tokaj bringaút. Gyönyörű, nagyon jó, Tokajnál a körforgalomban vége van, utána kicsit odébb van kerékpársáv-szerűség, amely aztán a városhatárban úttá változik, majd ahogy elkezdődik Tarcal közigazgatási területe, vége. Tarcalon van egy kút, de nem ott, ahol a hegyre vezető útnak neki lehetne menni, a hegyre menő útra pedig teleszkópos rugózású bicikli ajánlott. Mindezt ott, ahol havonta költenek tízmilliárdot turisztikára, ahol a NER minden bárójának van borászata.
A budapesti kerékpársávok kijelölésével tulajdonképpen nem történik más, mint az, hogy elkezdik egyenrangúként kezelni a biciklistákat. Ha Karácsony az ötéves ciklusa alatt eljut odáig, hogy Budapest minden kerületéből össze-vissza csalinkázás, semmiben véget érő kerékpárutak és hasonlók nélkül be lehet gurulni a belvárosba, már nagyon sokat tesz.
Szinte hallom a választ, hogy de az autósokkal mi lesz. Ez persze fontos dolog, amivel foglalkozni kell. De valahogy nem tud annyira meghatni a dolog, mikor látom, hogy Budapesten a 2005-06 környékén kiadott I-vel kezdődő rendszám még egész gyakorli, a 2007-08-as J pedig nagyon gyakori. És ezek jó része már akkor használtan behozott kocsi volt. Kocsinként egy ember. A dugóban állók mellett elgurulva érezni, hogy mindegyiknek hidegen, túldúsítva szenved a motorja. Sokszor érzem álságosnak az érvelést, amikor azt látom, hogy valaki valamelyik külvárosi lakótelepről, egy százéves csotrogánnyal ingázik a belvárosba, és elvárja, hogy ennek a passziójának mindent rendeljenek alá. Érjen be a 3+3 sávos autópálya a belvárosig, sőt menjen is rajta keresztül, bent pedig legyen végtelen mennyiségű parkoló, olcsón.
Általában nem vagyok híve a nyugati liberál-baloldal felvilágosult (vagy annak gondolt…) abszolutizmusának. Többek között ennek a fennhéjázó mindenkinél okosabb szemléletnek köszönhetjük az ámokfutó populistákat. Néhol azonban helye van, és ez egy ilyen pont. Azt gondolom ugyanis, hogy ha megteremtődik a biciklis ingázás infrastruktúrája, akkor az tömegeket fog átállítani. Persze ez megsokszorozza majd a biciklis hülyék számát, hiszen az igénytelen autóval, igénytelenül autózók biciklin ülve sem változnak majd át.
Csak kevesebben lesznek szívbetegek.
