Ízelítő egy későbbi poszthoz, amin még egy darabig dolgozni fogok. Témája a “rezsicsökkentés” és közlekedés lesz, de ne szaladjunk előre.
Kontextus
Szóval egy ideje kísérletezem a munkába járás praktikus és olcsó változataival (BKK, autó+BKK, autó+kerékpár* stb. Pár hete az autó+canga tesztelése folyik. Vagyis Budaörsről (városházától egy megállóra a főváros felé) az Etele Pláza melletti P+R verdával, onnan meg irány az Oktogon tekerve. Közben újítgatom fel a bringát (már lehet váltani is), cseréltem fogaskoszorút, láncot, nyerget, kormányszalagot meg ilyeneket. Hát még nagyon nincs kész, de használható. Cél a teljes táv rendszeres (heti háromszor vagyok az irodában), oda-vissza legyűrése a környezetvédelem és a rezsicsökkentés jegyében.
A sors keze áldva ver
Ma reggel a kisfogyasztású, de amúgy nagykorú, aprócska verda azt mondta, hogy khhrahács (Grafit biztos tud jobb hangutánzót ide), többször is. Az van, hogy a nagy esők óta nem használtam (a másikkal intéztük az intézendőket), ilyenkor az indítómotor kissé letapad, nekem meg nem nagyon volt kedvem összekoszolni magamat, vagyis elérkezettnek láttam az időt, hogy közepes állapotú Csepel Torpedómmal, nem valami remek fizikai állapotban betekerjek az irodába. Amúgy nem nagy távolság, alig 13 km, a Liszt Ferenc téren a kávézó (California Coffee Company) 12,73 km – ott nehéz nem lassítani.
Az útvonalat úgy kell elképzelni, hogy az első szakasz kiváló kerékpárúton halad, belefut egy rövid, de intenzív “hegymászásba”, ahol az aszfalt minősége kiváló, de kerékpár sáv nincs, csak ilyen ikonok a flaszteren (lövésem sincs, mi a hivatalos terminus technikus). Ha ezt leküzdöttük, akkor át kell mennünk az egyes út mellett vezető, már nem a város kezelésében álló szakaszra, ahol kurvapicsa is van a bicikliúton (10 cm padka, üvegtörmelék, buckák, szemét, 8 cm széles repedések, jelenleg egy építkezés), cserébe egy hosszú lejtő is. A kelenföldi aluljáró előtt, ha az ember ügyesen a beton közötti fugákon hajt, akkor nem kap defektet (talán). Aluljáró, Etele, Bartók Béla út. A Bartók béla elejét most nem részletezném, majd legközelebb fotózgatok, hihetetlen. Na, de még a Kosztolányi előtt javulnak a körülmények, innen a zöldhullámra koncentrálva egy lendületből eljuthatunk a Gellért térig, majd Szabacsághíd, Fővám tér következik. A Kálvinon a kerékpárút belefut a múzeum előtti buszmegállóban várakozó járművek seggébe, majd ezt megismétli az Astoriánál is. Utána viszont rendesen megrakva (33-35 km/h, 30 már kevés) egyben megvan az Andrássy-Bajcsy sarok. Az Andrássy az Oktogonig szintén büfé. Tehát gyakorlatilag minden van. Váltakozó tempó, az építkezésnél át kell tolni, a padkára fel kell rakni, de néhol lehet neki adni az ívet.
Ilyen körülmények között, kb. 8 év kihagyás után otthonról a fent említett kávézó pontosan 00:45:15 alatt volt meg. Hülye adatokkal nem untatnék egyelőre senkit, de átlagsebesség 16,98. Max sebesség 33 km/h, átlag pulzus 131 (kaptatónál 150) stb. Természetesen ennek van valamekkora sportértéke, de a kávézós képen látszik mennyire izzadtam meg benne (semennyire). Tudom, ez nagyrészt alkati kérdés, meg hát a póló is sokat számít (leárazott Nakamura 12 990), de azt nagyon nehezen tudom elhinni, hogy fele ekkora távon, 5-6 km-en az ötven alatti népesség rommá izzadja magát, vagy infarktust kapna. Persze nálunk, az irodában van zuhanyzó, van szekrényem, illetve van VIP (halál komoly) bringatároló, tehát ideálisak a körülmények. Viszont azoknak, akik fogékonyak az ilyesmire, érdemes megfontolni rövidebb távokon, hogy némi rezsicsökkentés okán, illetve a mozgás öröméért megpróbálnak időnként kerékpárra váltani. Igen, a rendszeres hűtőszekrény és gyermekszállítás nehezíti a döntést, a kamionsofőröknek se opció.
Konklúzió
Annál is inkább megéri kipróbálni, mert a későbbi posztot megelőlegezendő leírom az eddig rögzített adatokat. A teljes távon, vagyis 13 km-en: BKK – 55-60 perc, Autó+BKK 45-50 perc, Autó+bringa 40-45 perc, Csak bringa (pirosnál megállva, gyalogosok közé nem hajtva, kulturáltan) 45 perc. A csak autót nem próbáltam. Elnézve a forgalmat, értelmetlennek tűnik, de majd talán tesztelem azt is.
Visszafelé mindegyik hosszabb idő valamennyivel, de ezeket majd kifejtem a későbbiekben.
*Bringa buziknak: ez a Csepel Torpedo egyik prototípusa ( A Schwinn-Csepelnél dolgoztam a Csepel Royal brand bevezetésén 2010 körül), amiben vannak még konstrukciós hiányosságok, amit a boltban kapható változatoknál már többnyire kiküszöböltek. Nem igazi országúti, hanem egy 14 sebességes menőző bringa hipszter heréknek. Elég sok kilométert beleraktam korábban, így éppen felújítás alatt áll, tehát nem 100%-os a cucc egyelőre, de különleges és imádom.
