Újabb olyan hajnalra ébred Kelet-Ukrajna, amikor az egész éjjel kíméletlen ágyúzással és rakétázással telt. Újabb olyan nap kezdődik, amikor ezrek és tízezrek érkeznek majd a lengyel, szlovák, magyar határra, mert a tüzérség nem válogat. Nem arról van szó, hogy egy-egy lézerirányítású bomba mellémegy, komplett lakónegyedek kapnak olyan tüzérségi csapásokat Harkivban, Kijevben, Mariupolban, amelyeknek egyetlen célja van: a lakosság terrorizálása.
Sajnos a dolog törvényszerű. Kedden írtuk, hogy csütörtökig minimum ez lesz, az újabb tárgyalási kör előtt az oroszok fokozni akarják a nyomást az ukrán félen. Ennek a jele az Odessza előtt várakozó orosz partraszálló erő is. (Bár ezzel kapcsolatban azért vannak bizonyos kétségeim: Minden óra, amikor nem indul meg a támadás, alkalom arra, hogy a lengyel határ irányából megérkezzen az EU felől jövő hadianyag. Oké, hogy Lengyelország messze van, de akár vonattal is lehet oda vinni hadianyagot, Románia meg egész közel van. Az oroszok még egy délelőttöt várnak a támadással, a tengerparton több géppuskafészek lesz, mint sirály. Nem véletlenül szokták egy-egy partraszállás előtt péppé ágyúzni a kiszemelt partszakaszt. Majd kiderül)
A nyomás fokozása a morál megtörését szolgálná, amely után az ukránok mondanának valami gyengébbet annál, mint hogy ruszkik haza. Madárjóslás kategória, amit most írok, de érdemes megfigyelni, hogy Lavrov pár napja még arról beszélt, hogy Európában ne legyen amerikai atomfegyver, aztán már arról volt szó, hogy a keleti blokkban ne legyen, most meg már Ukrajna atomtalanításáról van szó. Közös ebben a három mondásban, hogy nem azt jelenti amit elsőre hallunk. Európában viszonylag kevés helyen van amerikai atomfegyver, a keleti blokkban egyáltalán nincs. Értelme se nagyon van, mert a kis- és közepes hatótávú atomarzenál nagyrészt le lett szerelve a hidegháború után. Ukrajnába senkinek esze ágában sincs atomfegyvert telepíteni. Lavrov továbbá listát akar arról, hogy milyen fegyver nem is lehet Ukrajnában. Ez is érdekes gondolat, tekintettel arra, hogy a legfeljebb kilencvenes évekbeli színvonalú nehézfegyverzettel, és ugyan modern, de könnyű kategóriájú egyéb fegyverekkel felszerelt ukrán haderő ellenében nem tudják bezárni a gyűrűt Kijev körül. Egyre inkább kérdés, hogy akarják-e. A Herszon és Marjupol elleni kemény támadás nem erre utal. Főleg az utóbbi, ahogy azt sok helyen írják, a Krím szárazföldi összeköttetésének megteremtését célozza.
Ezek így együtt (és most megráztam a kávézaccot a csészében és kiolvasom. Megjegyzés: a fekete csomagos Tschibo szicíliai stílusú kávé nem jó kotyogóba. Liszt finomságúra van őrölve, ettől lórúgásszerűen erős, egyúttal zaccos lesz a kávé) a finlandizálás irányába mutatnak. Vagyis Oroszország szeretne egy olyan helyzetet, hogy területet szerez (ezúttal Karélia helyett az Azovi tenger mellékét) a maradékot pedig valami szimbolikus megoldással hagyja a nyugatnak. Finnországban is orosz 1520 mm a vasút nyomtávja, a Valmet gyártotta a világ legjobb Kalasnyikovjait, ugyanakkor szép csendben nyugati ország lettek a hidegháború végére. Lavrov nyilatkozatai szerint nagyon lassú és óvatos mozgást jelentenek ebbe az irányba. De eddig a kompromisszumig az ukránokat el kell bombázni, ez folyik most.
Vannak bizonyos időkeretek. Nyilván – amint arra az oroszok helyi filiáléja a Mi Hazánk is helyesen rámutat – az emelkedő energiaárak előbb-utóbb mindenkinek fájni fognak. Különösen az olyan országban, ahol az elmúlt 12 évben nem az ország energiatakarékossá tétele, az árversenyes szabadpiac megteremtése zajlott, hanem hatósági ára volt a gáznak. Khm, ez ugye mi volnánk. Ugyanakkor a rubel szabadesése (khm, egyes kisebb valutákkal együtt…) határt szab annak, hogy meddig lehet tűrni a dolgokat. A következő három hónapban 9 milliárd dollárnyi orosz állami és vállalati kötvény jár le, vagy ér a soron következő kamatfizetési időpontjához. Az első ilyen a VEON nevű telekomcég volt, ők március 1-én fizettek, miután közleményt adtak ki, hogy ők hollandiában bejegyzett társaság, megfelelő készpénztartalékkal. A nagy hitelminősítők az orosz kötvények minősítését lerontották, mivel vagyon éppen lenne, amiből fizetni lehet, csak a nagy kérdés, hogy az orosz vállalatok hogyan fognak dollárhoz hozzáférni, hogy a likviditás is meglegyen a törlesztéshez. További kérdés (pontosabban nem kérdés…) hogy milyen új kötvényeket fognak tudni lejegyeztetni. Ezek nem azonnal fájó dolgok, de energiabevétel ide vagy oda, néhány héten belül számolni kell csődhelyzettel, ami az orosz gazdaságnak naponta fog milliárdos veszteséget okozni, mindezt úgy, hogy a devizatartalékuk egy részétől el vannak vágva, és dönteni kell a pénzt a háborúba is.
Ilyen időkeret a hadrafoghatóság csökkenése is. Ha minden nagyjavítást elvégeztek is az invázió előtt, a technikának az a tulajdonsága, hogy az idő előrehaladtával kezd romlani a bevetéssel és a javítással töltött órák aránya. Ez igaz a svájciak által karbantartott F-18-ra is, fokozottan igaz mondjuk a Szu-25 csatagépre, melynek a hajtóműve ötvenes évekbeli konstrukció és van benne tán 20-30 üzemóra mielőtt egy napot szerelni kell és 200 mielőtt vissza kell vinni a főműhelybe generálozni. Van annak jele, hogy az oroszok egyre bátrabban vetik be a légierőt, de mindenféle, az orosz gépek fejlődéséről szóló legendás leírások mellett érdemes azért azzal számolni, hogy a napi két bevetéses tempót nem tudják nagyon hosszú távon tartani. Mondjuk 2-3 hétig, utána gondok lesznek. Alacsonyabb bevetési intenzitással mondjuk a duplája, de azzal meg haladni nem lehet.
Ezek az időkeretek is arra mutatnak, hogy az oroszoknak legfeljebb néhány hete van ezt az egészet elrendezni. Az ideális azonban a legfeljebb 2-3 hét lenne, mert közben jönnek egyéb aggasztó hírek is. Nem véletlen, hogy az ukránok tegnap este olyan híreket kezdtek terjeszteni (a világ nagy hírügynökségei ma fogják tudni megerősíteni vagy cáfolni) hogy Moszkva a hadiállapot bevezetésére készül, nyilvánvalóan a háborúellenes tiltakozásokat letörendő. Igenám, de ott megint arról van szó, hogy a hadseregnek éjjel-nappal mozognia kell, és azt már eddig is megtanultuk, hogy ennek a logisztikai háttere nem megy egészen simán az oroszoknál. A költségekről nem is beszélve.
Ez a 2-3 hét azonban az ukránok szempontjából rendkívül hosszú idő. A hősiesség nagyon fontos dolog, ám fogy az emberanyag, fogy a lőszer, fogy az utánpótlás. Úgy tűnik az oroszok nem foglalkoznak azzal, hogy Nyugat-Ukrajnába a lengyel határ felől mi érkezik, és hát legyünk őszinték, akárhányszáz géppuska és páncéltörő rakéta is jön, az a harkivi szituáción pont nem segít.
Fontos belátni, hogy Putyin meghibbanhatott ugyan (vagy igen vagy nem) de abban, amit az oroszok csinálnak, van ráció. Jól láthatóan B terv működik, de áttértek rá. Ennek megvannak a maga erősségei (S: sokkal nagyobbak és erősebbek az ukránoknál, akármilyen jól célzott ukrán propaganda jön, út szélén maradt tankokról) megvannak a korlátai (W: iszonyatos költségei vannak a hadszíntéren és a hátországban), megvannak a lehetőségei (O: pozíciók szerzése délen) megvannak a kockázatai (T: a hadművelet logisztikai támogatása és ezzel együtt a harcoló erők morálja valószínűleg pengeélen táncol).
Ezt a rögtönzött SWOT analízist mindenütt elvégzik, és ennek megfelelően tesznek lépéseket. Az orosz milliárdosok jachtjainak lefoglalása szép szimbólum, a kérdés azonban az, hogy az orosz milliárdosok cégeinek kötvényei miből lesznek kifizetve. Mert pária nem akkor lesz valaki, amikor elveszik a jachtját, hanem akkor, amikor a cégével egyetlen nyugati bank se áll szóba a credit default miatt.
Ahol a dolgokat reálisan szemlélik, ott arra koncentrálnak hogy a költségek növelése útján szorítsák rá Putyint korlátozott eredmények elfogadására. E körben fontos belátni, hogy Oroszország nincs megverve, és jelenleg senkinek se érdeke, hogy meg legyen verve. Még az ukránoknak se. Pont elég vereség lesz nekik hazamenni, a megsemmisítés legfeljebb csak elvetemült fantáziákban lehet jelen.
Amit nyílt forrásokból nem lehet megbecsülni, az az orosz erők egész pontos státusza. Az orosz hadikultúrával kapcsolatban közhely, hogy nem azért győznek mert olyan jól működnek. Hanem azért mert erősek. Ezért érdemes fenntartásokkal kezelni a “mindjárt megadják magukat” híreket. Az orosz haderőnek hagyományosan része az erős tábori rendőrség. A kiskatonák sírhatnak és átkozódhatnak, de a helyzet az, hogy bevett módszerek vannak a frontra hatjásukra. Persze a morál is folyamatosan gyengül, főleg ha nincs valami világos győzelmi cél, de azért addig ameddig a technika kitart, a morált is egyben fogják tartani. Ha nem, akkor viszont nem Ukrajnát veszítik el, hanem az egész birodalomra kiterjedő káosz jön. Nem vagyok benne biztos, hogy ezt bárki szeretné. Inkább senki.
A kérdés az, hogy még mennyi ágyúzásra és bombázásra vagyunk attól, hogy mindenki vegyen egy nagy levegőt és megalkudjon. Mindenkinek jó lenne, ha ez kevés ágyúzás lenne, de sajnos benne van a pakliban, hogy ez még sok ágyúzás lesz.
