Már régóta tudott dolog, hogy a 2022 novemberi “midterm” választás nagyon kemény belpolitikai csata lesz Amerikában. Kis túlzással olyan ez, hogy Trump 2020-as veresége volt az első világháború és most jön a második.
Amerikában a fékek és ellensúlyok rendszerének fontos része az időben elcsúsztatott választási rendszer. Az elnökválasztás nagyon fontos, és mindig egybeesik 33 szenátori szék megújításával, de utána két évvel újabb 33 (most lemondások miatt 35) szenátort, alsóházat választanak, és nagyon sok államban kormányzót, attorney generalt, treasurert választanak.
Joe Biden választási győzelme óta a kongresszusban, és a legtöbb esetben a szenátusban is többséget élvezett, és az a tét, hogy ez ciklusa második felére is így marad-e. A biztosnak tűnő kimenetel az, hogy nem.
Ezt több tényező is segíti. Eleve, a félidős kormányt (elnököt) büntetni szokás szinte mindenütt a világon. Aztán ott van az, hogy Biden egy “váltsuk már le azt a hülyét” hullám tetején jutott az elnöki székbe, ahol a demokraták minden ága-boga végül rá szavazott, sokan azon az alapon, hogy nem jó, de Trumpnál jobb. Egy törvényhozási választáson nem biztos, hogy ekkora koalíció áll össze. Nekünk magyaroknak van recens tapasztaltunk arról, hogy mennyire bizonytalan egy tarka erőkből álló koalíció választási szereplése…
Ezen kívül új helyzetet teremt a redistricting, vagyis az, hogy a 2020-ban tartott népszámlálás után újra kell rajzolni, elvileg az arányos képviselet érdekében a kongresszusi választókerületeket. Ezzel az a gond, hogy az amerikai középnyugaton és délen ezt a folyamatot a republikánusok kontrollálták, a kritikusok szerint pofátlan gerrymanderinggel próbálva ellensúlyozni a nem-fehér lakosság többségbe kerülését. Ezt természetesen a republikánusok tagadják.
A nagy kérdés az, hogy lesz-e nagy republikánus győzelem, béna kacsává tudják-e tenni Bident, és elő tudják-e készíteni Trump visszatérését.
Az amerikai társadalom nem lett kevésbé polarizált az előző választás óta. Hosszabb távon a vidéki Amerika lakossága csökken, a városié nő, a népességben az államok nagy részében már többségben vannak a nem tiszta fehér polgárok. Lassan azokban az államokban is, amelyeket hagyományosan fehér és konzervatív államoknak gondolunk. Persze ez nem jelent valami egységes woke forradalmat, pl. spanyolajkú bevándorlóból is van vagy hatféle, akik gyökeresen mást gondolnak a világról és az amerikai politikából. A feketéknek se pontosan ugyanazok a problémái a vidéki Arkansas-ban vagy Los Angelesben. Az turbóbaloldali fehér egyetemistákkal annyi közös dolguk van, hogy utálják Trumpot.
Ez utóbbi a fő frontvonal, ahol a választásokig a kesztyű nélküli, enyves-üvegszilánkos bandázsos bunyó szabályai szerint fog folyni a küzdelem.
Az ukrajnai háború miatt nem jut el hozzánk sok belőle, de Amerikában már most nagyon intenzív kampány folyik. Mindkét oldal nyomja a maga témáit, a republikánusok belálltak a melegjogok korlátozásába, a most kiszivárogtatott tervezet szerint a republikánusok által delegált bírók meg akarják semmisíteni a Roe v Wade ítéletet, amely megakadályozza, hogy a tagállamok betiltsák az abortuszt. Közben a Biden-kormány maximalizálni akarja az inzulin árát (Amerikában, ahol a generikumok igen olcsók, aszpirin pl. van vödrös kiszerelésben, fillérekért, nagyon perverz módon áraznak bizonyos gyógyszereket, ami tud olyat okozni, hogy valaki nem jut inzulinhoz.) és dolgoznak a diákhitelek elengedésén (tízmilliókat megnyomorító probléma.)
Ebbe a csatába csapódott be az ukrajnai háború, ahol Biden nagyformátumú, nemzetközi koalíciót kovácsoló, az oroszokat a bakancs talpával rendre utasító elnökként akar feltűnni. Ha már arra jár, rátolja erre az inflációt is, ami nyilván azért van – az elnök szerint – mert Putyin miatt felmentek az energiaárak. Mellesleg partvonalra tol pár Putyin zsebében levő idiótát.
Hogy ebből mi lesz, azt senki se tudja. Az biztos, hogy olyan bombák, mint a mai Supreme Court kiszivárogtatás, novemberig rendszeresek lesznek.
