Az olasz külügyminiszter szerint a béketerv:
1) Fegyverszünet
2) Ukrajna semleges lesz (“finlandizálás” volt ennek régen a neve)
3) Az ukránok elengedik a Krímet és a Donbaszt
4) Orosz katonai kivonulás és az oroszok elleni nyugati szankciók feloldása.
Az ukránok ezt a napokban többször visszautasították, mondván földről ők nem mondanak le.
Ez pontosan az a békeajánlat, amely ellen az ukránok annyira küzdenek, ugyanis ez egy birodalmak közötti béke, az ukránok majdnem teljes figyelmen kívül hagyásával.
Ebbe az oroszok akkor egyeznek bele, ha kb. egy hetük van a full összeomlásig, addig nem egyeznek bele, hanem ütik a Donbaszt tovább.
Ebbe az ukránok akkor egyeznek bele, ha kb. egy hetük van a full összeomlásig, addig próbálnak még több nyugati segítséghez jutni, és kibírni, ameddig Szeverodonyeck környékén az oroszok kitombolják magukat, ugyanis minden oroszokat fényező “elemző” elakad ott, hogy mi lesz azután, ha azt a kb. 30 km átmérőjű zsebet komplett páncélosdandárok elégetése árán bezárják. Kb. a fent vázolt helyzet, azzal a kiegészítéssel, hogy Putyin ellen szankciók vannak, az ukránoknak meg jön a hadianyag.
Egyáltalán az, hogy nyilvánosságra kerül egy ilyen “terv”, azt jelzi, hogy a hírszerzési jelentések szerint egyik vagy mindkét (mindkét…) fél teljesen kimerült a harcokban, és belemennének ilyen, mindkét fél számára vereséggel felérő békébe.
Ráadásul az ilyen békék nem nagyon szoktak tartósak lenni, Putyin kb. addig tart be egy ilyet, ameddig fel nem töltik a határon a haderőt azt durr bele még egyszer. Ráadásul amit Putyin ezzel a békével kap: gyakorlatilag pépesre bombázott tartományok, ahonnan mindenki elmenekült. A világ összes kirgize, üzbégje és akárki mása (mert ehhez elég orosz már nem nagyon van) nem lesz elég ahhoz, hogy abból a területből nemhogy újra iparvidéket, hanem akár közepesen lakható tartományt csináljon.
A békejavaslat nem szól egy szót se az Oroszországba hurcolt emberekről. Mi magyarok tudjuk, milyen Szibériából hazasétálni… A békejavaslat nem szól háborús bűnösökről sem.
Összességében ennek a békejavaslatnak egyetlen olyan tulajdonsága van, ami a jó kompromisszumok sajátja: mindenkinek nagyon sokat kell engedni, voltaképpen egyik félnek se jó. Ezek szoktak működni. Itt olyan nincs, ami mindkét félnek jó tudna lenni, marad a mindenki lenyeli a békát.
Végül, de nem utolsó sorban ez nagyban múlik az EU-n és az USA-n. Az ukrán ellenállás mára nem léteznek a Rzeszowba özönlő hadianyag nélkül, amelyet az EU ha nem is ennyire jól, de tán tudna pótolni. De a politikai helyzet az, hogy abban a pillanatban, hogy szólnak Zelenszkijnek, hogy nincs több, egy-két héten belül kiderül, hogy az oroszok erősebbek, még mindig erősebbek.
Én úgy látom, hogy az időtényezőnek itt most nagyon nagy a jelentősége. Az oroszok nagyon nyomják azt a 2-3 zónát, ahol áttörést értek el, az ukránok nagyon igyekeznek végre hadrendbe állítani azokat a cuccokat, amelyeket kaptak. Talán most van egy olyan időszak, amikor az ukránok aláírnának egy ilyen kényszerbékét, de az egész ukrán politika már vagy egy hete legalább arról szól, hogy ne kelljen. Ők június vége felé szeretnének, amikorra (ha jól számolnak) az oroszok kifulladnak, a szeverodonyecki ostrom ugyanúgy leköti az erőforrásaikat, mint előtte a mariupoli, és akkor Herszont visszafoglalják, fenyegetik a Krím ivóvízellátását, és akkor utána lehet beszélgetni.
Az orosz politika meg abban bízik, hogy az ukrán gabona ennél azért jobban kell a világon mindenütt.
Összességében én meg lennék lepve, ha ebből most komoly béketárgyalások, netán ideiglenes tűzszünet lenne.
