…meg is van a rovat címe – Bear Grylls a cserkészlány
Kár volt rajta agyazni, hiszen tálcán kínálta magát a megoldás.
Történt ugyanis, hogy a pandémia idején, a kijárási korlátozások bevezetése után, 2020 áprilisának első napjaiban a cirkó gajra ment – melegvíz nélkül maradtunk. A fűtést fával is meg tudtuk volna oldani, ezért amiatt felesleges lett volna aggódni, de a meleg vízben pocsolás is hozzátartozik a teljes komforthoz. Tökéletes körülmények – gondoltam magamban. Amikor a felhívott szakemberek közölték, hogy ők ugyan ki nem jönnek egy darabig, már szinte repestem az örömtől. Adottak a körülmények hozzá, hogy végre kiélhessem passzióimat, lássuk a kereteket.
Nincs melegvíz, nincs szakember, a boltok zárva. Oké, az Obi meg a Praktiker talán éppen nyitva volt, de ne csesszük el a játékot már az elején. Van mindenféle szerszám, kacatok az udvaron, illetve apósom garázsában is lehet guberálni hasznos holmikat néhány utcával arrébb. Tehát akkor én most melegvizet fogok előállítani újrahasznosított anyagokból.
A közeli hétvégi telkek egyik jellegzetessége a víkendház elé ültetett fenyő, a másik pedig a napenergiát hasznosító zuhanyzó, ami nem más, mint egy nagyjából két méter magas állványra szerelt hordó, ami zuhanyrózsában végződik. Egyszerű, a maga nemében tökéletes eszköz. Mindig is ki akartam próbálni, és most itt a soha vissza nem térő alkalom, ilyet fogok konstruálni. Persze akkor, ha találok hozzá alapanyagokat.
Rovatunk névadójától tudjuk, hogy a művelet nem a tervezéssel kezdődik. Ha a Szaharában talált szemétkupac tartalmából össze lehet rakni (a sorozatban simán lehetséges) egy utasszállító repülőgépet személyzettel, akkor azt kell építeni, ha vonatot lehet belőle barkácsolni, akkor meg azt – nézzünk tehát körül az udvaron és a garázsban is.
Találtam pár nyolcvan literes műanyag tartályt, locsolócsövet csatlakozóval, régi statikus barlangász kötelet, egy tubus félig beszáradt szilikon pasztát, ragasztópisztolyt, szigszalagot (jó sok teflonszalag nem volt) stb. A kölköktől elszedtem egy doboz fekete táblafestéket, ecseteket. Éééés talátam egy kisebb doboz sárga zománcfestéket is, aminek semmi haszna ugyan, de majd kitalálok neki valami funkciót.
Úgy láttam, tervezni teljesen felesleges. Egyszerűen lefestem a táblafestékkel a hordót, kifúrom az alját, rágányolom (szó szerint) a csatlakozót, rögzítem a locsolócsövet, majd az egészet felhúzom a magasba. A kerti csapról feltöltöm hideg vízzel, a többi meg nem az én dolgom.
Persze közben jött még pár ötlet, mint a rovarszűrő, a vízszintmérő skála. A sárga festék is értelmet nyert végül. Sajnos a végeredményről nem találtam képet, de azt kell elképzelni, hogy a fürdőszoba ablaka felett (déli fal), két kötéllel, karabinerekkel az eresz alá rögzítve díszeleg a tartály, amit a feltöltéskor le lehet engedni, este pedig a kifolyó csövet bele lehet vezetni közvetlenül a kádba az ablakon keresztül.
Mivel napsütéses volt az egész április, az eszköz működött. A víz persze nem lett különösebben meleg, inkább langyosnak mondanám, de ahogy azt korábbi posztomban is írtam, ha eléggé szórakoztató a játék, akkor a célnak már nem is kell maradéktalanul beteljesednie. A lényeg, hogy fél napig elfoglaltam magamat valamivel.
