Meggyőződésem, hogy igaza van. Ezért:
A leggyakoribb ellenérvek:
Baranyi Krisztina a jobboldali szavazók (akik nem rá szavaztak) és így a Pesti Srácok olvasótáborának is polgármestere és így kötelessége az általuk olvasott-követett sajtó kérdéseire válaszolni.
Bezzeg amikor a fideszesek a 444/Magyar Hang kérdéseire nem válaszolnak, akkor hupákolunk.
Baranyi Krisztina politikus. Vagyis a közéleti megszólalásait a választott tisztségére vonatkozó etikai szabályok, a politikai értékválasztása és a politikai érdekei határozzák meg. Végső soron pedig a választók mondják meg, hogy elégedettek voltak-e azzal amit mondott és tett. Valóban, olyat egy választott polgármester, miniszter vagy képviselő nem tehet, hogy nem válaszol a sajtónak. A sajtó kultúrhelyeken azért van, hogy a választók kérdéseit feltegye a politikusoknak. Nem kell a sajtót szeretni (sőt…) de professzionálisan tudni kell hozzá viszonyulni. Nyilván azt minden politikus tudja (tudnia kell) hogy melyik az ő értékeihez közelebb álló sajtótermék, honnan várhat barátságosabban vagy ellenségesebben feltett kérdéseket.
Ez azonban feltételezi azt, hogy a sajtó megtartja a saját magára vonatkozó szabályokat. A magyar sajtó számos okból nem különösebben magas színvonalú. Nincs pénz rendes szerkesztőségekre. Nemrégiben Torkos Matild sorsa mutatta meg, hogy mi vár ebben az országban a régi, klasszikus értelemben vett újságírókra. Több sajtótermékünk küzd identitásproblémákkal, hogy akkor ők most klikkvadász bulvár, vagy szeriőz lap. Vannak szerepzavaros újságíróink, de nem is sorolom tovább, lehetne ez sokkal jobb is, de nem az, ez van.
Ugyanakkor a kormányinfóra rendszeresen nem beengedett Magyar Hang és a budapesti liberális fertő lapja, a 444 is sajtótermék. Nehéz lenne sok hasonlóságot találni Szerető Szabolcs és Uj Péter között, de ők mindketten újságírók. A közös minimum amin állnak, az nem más mint hogy jól-rosszul, pártosan vagy pártatlanul, azt írják meg 1) ami van 2) amit erről gondolnak. Aki ezt csinálja, az újságíró, aki nem ezt csinálja, az nem újságíró.
A jobboldali sajtó átalakítása 2007 környékén kezdődött. Akkor jött az, hogy szép lassan átálltak a sarkos véleményekről a nettó rágalmazásra és a pocskondiázásra. A rágalmakra kár is szót vesztegetni, vesztett perek immár százai tanúskodnak arról, hogy az Origó, a Pesti Srácok és a többi hasonló orgánum tudatosan és rendszeresen ír politikai érdektől vezérelten valótlanságot. Ezen kívül pedig pocskondiáznak, amivel persze együtt lehet élni, csak aztán az embernek eszébe jut az a rokona, akinek a világképét ezek a pocskondiázások határozzák meg. Az én szememben ezek nem sajtótermékek és újságírók, hanem a propaganda orgánumai és propagandisták.
Teljesen igazat adok Baranyi Krisztinának abban, hogy ha elé áll egy riporter, akinek a lapja 10-ből tízszer viselkedik finoman szólva inkorrekten az ellenzéki politikusokkal, akkor annak a riporternek nem kell interjút adni. Válaszolni kell neki, de elég ha a válasz annyi, hogy nem, nem leszek partner abban, hogy ezt az interjút is kicsavarják, és sima uszító propagandává alakítsák.
Ez egy politikus politikai döntése, amelynek lesznek politikai következményei: Baranyi vagy népszerűbb lesz általa, vagy nem. Ha majd sokan úgy gondolják, hogy a Pesti Srácok munkatársa újságíró, akivel igen is beszélgetni kellett volna, akkor Baranyi népszerűsége csökken.
Ugyanakkor számomra ennek az esetnek a központi figurája nem Baranyi és még csak nem is az a riporter, akit a Pesti Srácok odaküldött, és aki egyébként teljesen kulturáltan viselkedett, legalábbis nem rosszabbul, mint bármilyen kekec újságíró.
Számomra a nagy kérdés az, hogy az ATV mit akart ezzel elérni. Illetve dehogy kérdés. Az ATV célja világos: nézettség és a tűrt és konform “ellenzéki” médium szerepének betöltése. A mindegyik célt kiválóan szolgálja a “másik oldal újságíróinak” meghívása. Nem tudom melyik a szomorúbb: az ha az ATV-nél nem tudják, hogy ezek valójában nem kollégák, hanem propagandisták, és úgy vannak vele, mintha egy zenész azt mondaná, hogy oké, lagzit vállalok, de gyerekszületésnapot már nem, ő pedig igen, dehát attól még kolléga…vagy tudják, hogy ezek propagandisták és teljesen tudatosan hívják oda őket.
Mert így vagy úgy, magukat újságírónak gondoló emberek, egy magát a sajtó részeként definiáló tévében beengednek olyat, aki nem azért van ott, hogy “közérdeklődésre számot tartó dolgokról tudósítson és a közszereplőket ezekről kérdezze”. Nem. Ő azért van ott, hogy rúgjon egy nagyot a vele szemben álló közszereplőbe. A mellette álló újságírók meg állnak egyik lábukról a másikra, hogy jé, jött egy interjúalany, aki ezt szóvá meri tenni, hogy helló drágáim az úr ott középen nem újságíró, hanem egy propagandista, vele nem beszélek. Nem vesz részt abban a kényszeres, modoroskodó álkorrekt ellenzékieskedésben, ami az ATV üzleti modellje.
Mellesleg megköszönhetik Baranyi Krisztinának hogy úrinő volt, én biztos nem lettem volna ennyire higgadt.
