Például hogy van-e jogom kenyéradó gazdámat kritizálni. Természetesen van. Mint minden állampolgárnak, nekem is jogom van a politikai meggyőződésemhez, ahogy annak kinyilvánítására is. Nem annyira hivatalosan persze vannak, akik rosszallással tekintenek az ilyesmire. Ez az ő problémájuk.
Fontosabb kérdés, hogy erkölcsileg nem visszatetsző-e ez a dolog. Meggyőződésem, hogy nem az. A munkámat fizetik meg a bérrel, nem a véleményemet vásárolják meg. A köz(össége)t, az államot, a népet, de leginkább a rám bízott gyerekeket kell szolgálnom. Nem a mindenkori magyar kormányt. Ha olyat tennék, amivel tudtommal és szándékosan ártok a gyerekeimnek, az erkölcstelen. Ha egy senkiházi, ostoba tolvajra azt mondom, hogy senkiházi, ostoba tolvaj, még ha az egy politikus is, az nem erkölcstelenség; az az igazság.
És hogy félek-e? Nem félek. Sok dologtól lehet félni. Én például majd összeszarom magam, ha csak egy sámlira fel kell állnom biztosítókötél nélkül, és a négynél több lábú dolgok is erősen taszítanak. De azt tenni, ami helyes, attól nem félek. És nem is volna szabad félnie senkinek.
