Az ukrajnai hadszíntéren továbbra is nagyon lassú változások vannak, az oroszok lassan kezdik körbevenni Liszicsanszk városát, és alighanem ott is egy hatalmas ostrom lesz. Mindenfelől oda koncentrálják a hadianyagot, és valószínűleg pont azt fogják csinálni, mint Szeverodonyeck térségében.
Van azonban egy csomó kisebb hír, amelyekből talán nem árt párat itt összeszedni.
Az egyik, hogy 4 HIMARS indítójármű már Ukrajnában van, és július közepéig érkezik még négy. Az látszik, hogy az ukránok erre a fegyverre stratégiai eszközként tekintenek. Ez azért érdekes, mert maga a fegyverrendszer elvileg az orosz rakéta-sorozatvetőkkel (Szmercs, Uragan) esik egy kategóriába, azonban azoknál harmadával-negyedével nagyobb hatótávolságú rakétákat lő ki, nagyságrendekkel pontosabban. A fegyver eddigi alkalmazásai vezetési pontokat, fegyver- és üzemanyagraktárakat céloztak. Az orosz doktrína szerinti rendszerek területtűzre használatosak, vagyis sok rakéta megy nagyjából ugyanoda.
Miért gond ez az oroszoknak? A donbaszi sikereik titka, hogy a logisztikát itt meg tudták szervezni, vagyis ellentétben a Kijev környéki fiaskóval, itt nem kell 5-100 km-re elteherautózni az utánpótlással, hanem a vasúti lerakópontok ott vannak közvetlenül a front mögött, az ukrán tüzérség hatótávján éppen kívül. Ezzel tudják elérni, hogy a lőszer és az üzemanyag folyamatosan és rövid idő alatt jusson el a harcoló csapatokhoz. A HIMARS ebbe zavar bele, amikor a logisztika kritikus pontjait támadják vele. Ettől az oroszok nem omolnak össze, roppannak meg vagy bármi ilyesmi. Annyi történik, hogy az utánpótlási vonalaik meg fognak nyúlni akár 30-40 kilométerrel is, és azt már tudjuk, hogy erre mennyire érzékeny az orosz haderő.
A kalinyingrádi blokáddal együtt ez elég harcias reakciót váltott ki az oroszokból, tegnap megszórták Ukrajnát Iszkander rakétával és repülőről indítható “cirkálórakétákkal”. Ennek különösebb értelme legtöbbször nem volt, Kijevben konkrétan lakóházakat találtak el.
Közben a Herszon környéki vonalak mintha stabilizálódtak volna, ellenben elkezdődött egy kisebb offenzíva Mariupol irányába, amely kellemetlenül közel került Volnovaha (Vonovakta) városához. Emlékeztetőül: ezért a városért nagyon véres csata folyt tavasszal. Innen megy le a vasút Mariupolba délre, és innen megy a “krími korridor” nyugatra. Ha azt a várost akár csak HIMARS-lőtávba lehet fogni, akkor az nagyon érzékenyen fogja érinteni az oroszokat. Megint csak nem összeomlasztani, hanem minden, ott végzett műveletet nagyon költségessé fog tenni.
Közben a Dvornyikov nevű tábornok leváltása mellett még van vagy három új tábornok, aki majd most mindent megold. Óvatosan próbálnak mozgósítani is, még mindig csak a Moszkvától távoli, vidéki körzetekben.
Az ukrán tartalékok továbbra is kimerülőben, nem tudni, hogy a nyugati segítség meddig jut.
Az orosz technikai államcsőd néhány órán belül bekövetkezik, de ez különösebben nem fog megrázni senkit, legalábbis rövid távon. Ez még egy olyan tényező, ami nem okoz összeomlást, csak rengeteg felesleges költséget.
A héten volt egy másik hír is, amivel nem nagyon foglalkoztak itthon. Az oroszok hoztak egy törvényt, amely alapján a tiltások ellenére, és a copyrightot figyelmen kívül hagyva lehet Oroszországba importálni. Hát persze, gondolnánk, ezt csinálják. Igen, csak onnantól kezdve, hogy ez hivatalos, ez rosszabb mint egy államcsőd. Arról van szó ugyanis, hogy a világkereskedelem egyik alapja a szerzői jogok tiszteletben tartása. Az amerikaiak, minden olyan országból, amelyik a világgazdaság része akar lenni, kiverik, hogy írja alá a TRIPS egyezményt. Ezek teremtik meg a jogi alapját, hogy a szerzői és iparjogvédelem a világon mindenütt ugyanúgy működjön. Ez messze nem hibátlan dolog, kritikája könyvtárakat tölt meg, de jelen ügyben egy biztos: aki ebből kiiratkozik, azzal nem nagyon áll szóba a jövőben senki komoly.
Most van az a rész, amikor az oroszok fenyegethenek ugyan szankciókkal, de elkezdett nekik olyan sokba kerülni a háború, amire nem hiszem hogy számítottak.
