Gulyás Gergely, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy a forint pánikszerű zuhanását megállítja, bejelentést tett a héten, hogy négy dologban engedünk az EU-nak, a jogállamisági kritériumok terén. Láss csodát, nemváltó óvodásokról nem volt szó. Azonban ezek a bejelentések még messze nem jelentik azt, hogy jön a pénz, ezek a fehér zászló lengetései.
Nagyon sok múlik azon, hogy az EU-nak mik a pontos politikai szándékai, mennyire elégszenek meg azzal, hogy Orbánék szimbolikus engedményeket tesznek vagy mennyire kívánnak átgondolt, ténylegesen is működő jogállami garanciákat. Ezt most a négy bejelentés egyikén, az ügyészséggel kapcsolatos engedményen fogom bemutatni.
Az engedmény amit teszünk az, hogy ezentúl majd lehet bírósághoz fordulni, ha az ügyészség lezárná a nyomozást. Szakmai szemmel nézve ez annyira hajmeresztő bejelentés, hogy rögtön látszik, hogy csak politikai szándék kinyilvánításáról van szó, nem pedig valamilyen tényleges, jogszabályba foglalható megoldásról. Nézzük miért.
Az ügyészség vádmonopóliuma
A szuverén állam egyik fontos ismérve az erőszakmonopólium. Az állam tiltja a polgárainak, hogy erőszakosak legyenek egymással. Az erőszakot az állami büntetőhatalom megtorolja,egyben fenntartja magának a jogot arra, hogy az állampolgárokkal szemben erőszakot alkalmazzon. Az erőszakmonopólium egyik formája a vádmonopólium. Kizárólag az erre felhatalmazott szerv (kontinentális jogrendszerekben az ügyész) emelhet vádat a bíróság előtt, ez alól csak minimális kivétel van.
Az ügyészség tehát nagyon erős hatalmi eszköz, hiszen például egy ártatlan embert is meg lehet hurcolni úgy, hogy az ügyészség a bíróság elé viszi bilincsben. Erre volt Magyarországon is példa, ld. pl. Horváthné Fekszi Márta kálváriáját.
A magyar jogállamiság egyik nagyon fontos problémája az, hogy a magyar ügyészség szuperügyészség. Ez azt jelenti, hogy teljesen hiányoznak azok a garanciák, amelyek működő jogállamokban az ügyészségnek ezt a nagyon nagy hatalmát kontrollálják. Nézzük meg, hogy mitől szuperügyészség a magyar ügyészség!
1) Szervezetileg független, senki semmilyen módon nem gyakorolhat felette kontrollt
2) Teljes eljárási függetlenséget élvez, semmilyen, a nyomozás során hozott intézkedését nem lehet bíróságon megtámadni
3) Indokolás nélkül leállíthat olyan nyomozást is, amelyben a bűncselekmény gyanúja fennáll
Ez a három így együtt semmilyen működő jogállamban nincs meg.
1) Vannak olyan országok (pl. Hollandia), ahol az ügyészség az igazságügyminisztérium egyik szerve. Az igazságügyminiszter nevezhet ki és menthet fel. Ez nem jelent utasítási jogot, egyszerűen a látványosan politizáló ügyészt majd a következő kormány felmenti. Magyarországon is felmerült, hogy legyen ilyen rendszer, az első Orbán-kormány idején, de végül nem lett belőle semmi.
2) Vannak olyan országok (pl. Németország), ahol az ügyészség, ha a nyomozást követően nem emel vádat, akkor a bírósághoz lehet fordulni, amely az ügyészséget kényszerítheti arra, hogy emeljen vádat. Ez is ugyanolyan ritkán történik meg, mint a másik rendszerben az ügyész felmentése, egyszerűen egy biztosíték a rendszerben, hogy az ügyész tudatában legyen, hogy ha visszaél a ráruházott hatalommal, megvannak az eszközök arra, hogy helyre tegyék.
3) a legtöbb helyen egyszerűen fel sem merül, hogy alapos – és bíró által felülvizsgálható – indok nélkül az ügyész nyomozást állítson le
A magyar szuperügyészséget működése kb 5%-ban használják politikai célokra, a legtöbb esetben elműködik, ahogy kell. Lehetne rajta javítani, de az egy másik cikk témája lehetne.
Amikor politikai célokra használják, akkor mindenki tudja mi történik. Emberek kimaradnak vádiratokból, nyomozások leállnak, vagy el se indulnak.
Amikor Gulyás Gergely belengeti a vádkikényszerítési eljárást, azzal gyakorlatilag a német modellt jelenti be. Azonban a német ügyészség nem a vádkikényszerítési eljárás miatt működik jól. Az ott egy kivételes és szimbolikus jogintézmény, amelyet senki se szeret, se az ügyész, se a bíró.
A magyar ügyészség attól, hogy beleteszik a Be-be a vádkikényszerítési eljárást, nem lesz jól működő, és nem a politikai akaratot kiszolgáló szervezet. Mondok pár praktikus kérdést.
Hogy döntsön a bíróság a nyomozásról, ha nincs nyomozati anyag? Például ha egyáltalán nem indul nyomozás? Vagy ha indul nyomozás, de csak mellékes dolgokat vizsgálnak meg, az ügy lényegével kapcsolatban nem gyűjtenek adatot? Hogyan tegyen panaszt valaki, ha nem ismeri a nyomozás iratait? Ki és hogyan ismerheti azokat meg, milyen engedélyezési eljárást követően? (A nyomozati iratok megismerése nagyon korlátozott dolog, és ez így van jól.) Hogyan fog dönteni az a büntetőbíróság, ahol az ügyészség 98,9% eredményességgel képviseli a vádat, és az ügyész nem tud olyan rossz vádiratot beadni, hogy az alapján a bíróság ne ítélje el a vádlottat? Hogyan lesz objektív a bíróság, amelyik egy épületben működik az ügyészséggel? Hogyan lesz objektív végső fokon majd az a Kúria, amelyet a legfőbb ügyész volt helyettese irányít, zéró tényleges bírói tapasztalattal?
Talán ezekből is látszik, hogy ha szimplán csak beleírnak a Be-be egy német mintára átvett vádkikényszerítési eljárást, az pont semmit nem ér. Ha Brüsszel ezzel megelégszik, akkor Orbán nyert, mivel pont semmi változás nem fog történni. Ha Gulyás bejelentése alatt viszont azt kell érteni, hogy az EU átfogó, olyan büntetőeljárási reformot akar, ahol az ügyészség nem tudja kedvére manipulálni politikai utasításra a büntetőeljárást, az olyan dolog, amelyhez idő kell. És szándék. A nagy kérdés az, hogy van-e ilyen szándék. A pesszimista énem azt mondja hogy nincs. Ha tévedek, az viszont olyan változás lesz a NER-életében, amelyre eddig nem volt példa.
