Sokan talán szívtelennek gondolják a narrátort, amikor elmondja, hogy ez az élet rendje. Közhely persze, nem is kicsi, de igaz. De azért sok ember haragszik az oroszlánra, megette szegény gnút. Pedig az oroszlánra nem szabad haragudni. Minden cselekvését meghatározza, hogy ő ragadozó, nem is tud másra gondolni, hogy ameddig van zsákmányállat, addig annak utána kell szaladni, le kell teperni, meg kell ölni. Ösztön. Az oroszlánra észérvekkel, a gnúcsorda szociális helyzetével és hasonlókkal hatni nem lehet. Ő csak egy oroszlán, és csak oroszlán-dolgokat tud csinálni. Árnyékban hűsölni, meg zabálni.
Persze az oroszlánt szeretni se kell, és itt térjünk is át mai témánkra, az index körüli kavarásra. A példázatunkban az oroszlán (Orbán Viktort görcsösen utálók behelyettesíthetik a környék énekesmadarait irtó girhes macskát) szerepében a Fidesz. Az indexet le lehet vadászni, tehát levadássza.
A Fidesz ugyanis egy ragadozó, és ezt még mindig nagyon-nagyon sokan nem értik. Nem érti, úgy tűnik Gerényi és Bodolai se.
Hosszasan próbáltam Gerényi modelljében megtalálni a rációt, de többszöri nekifutás után is úgy látom, hogy az önműködő villamosjegy egyik fajtájával állunk szemben, ami zseniális találmány, csak még azt nem sikerült kitalálni, hogy mire való. Alapvetően arról van ugyanis szó, hogy egy szerkesztőség jól-rosszul üzemeltet egy általa felépített brandet, abból valaki pénzt keres (nem a szerkesztőség) és ebből fizetést ad a szerkesztőségnek. Ez akkor is így lesz, ha egy szerkesztőség van, meg akkor is ha öt. Egy változás van, öt szerkesztőséget könnyebb manipulálni, mint egyet, nem beszélve a hirtelen szabadúszóvá válókról, akiktől vagy vesznek cikket, vagy nem. Elhiszem, hogy ez Bergengóciában nagyszerűen működik. És hát mi is ez a rosszindulatú feltételezés, hogy az oroszlán, amely nem sok mindent tudott kezdeni a zár alakzatban, szarvat szegezve dübörgő csordával, majd békén hagyja a szavannán szétszórtan kószáló kérődzőket. Hát miért tenne ilyet, racionális oroszlán ilyet nem csinál. Lehet, hogy kevés természetfilmet nézek, de a racionális oroszlánról szólót még nem láttam. Minden jóindulatomra szükségem van, hogy Gerényi tervében meglássam az ártatlan naivitást. Aztán konstatálom, hogy még ez a sok jóindulat is kevés.
Bodolai esete szerintem kicsit más. Száz éve összeforrt a neve az index-szel és alighanem úgy gondolja, hogy ezerszer inkább áttérni az új modellre és megoldásokat találni, mint valami értelmetlen hősködéssel okot adni a Fidesznek, hogy felrobbantsa az indexet. El tudom hinni, hogy ebbéli igyekezetében nem látja, hogy a játék mire megy ki, hogy nagyon nagy valószínűséggel nincs olyan megoldás, amelyiknek nem az a vége,hogy az indexet szétverik. Legfeljebb olyan van, amelyikben ez fél évvel később történik meg.
Az oroszlán tehát elindult, hogy megegye a gnút, és ez valószínűleg meg is fog történni. Sokkal érdekesebb kérdés, hogy miért történik ez, miért van az, hogy a legnagyobb magyar online médiummal így lehet packázni? Hiszen tudjuk: ha nem lehetne, az oroszlán heverészne a majomkenyérfa alatt, mint ahogy arra se pazarolja az energiát, hogy az elefántcsorda után rohangáljon.
A legfontosabb talán azt leszögezni: ezt nem az index-szel csinálják, ezt velünk csinálják. A független sajtó polgári műfaj, ahol nincs öntudatos polgárság, ott nincs független sajtó, a király sose finanszírozza az ellene hangulatot keltőket. Olyan van, hogy fenntart egy látszatfüggetlen sajtót, de igazán azt szereti, ha a sajtó teszi a dolgát, vagyis nyal.
Ahol a polgárság érdeklődik a közügyek iránt, ott létezik olyan sajtó, amelyik megírja, hogy a politikus hülye. A politikus ehhez jó képet vág. A polgár megveszi az újságot, a cégek hirdetnek benne. Mára már ez is nagyon megváltozott persze, de a régi nagy sajtótermékek közül sok alkalmazkodni tudott ehhez. Amelyiket világnyelven írják, az bőven talál olvasót a világ minden sarkában, én például viszonylag rendszeresen olvasom a South China Morning Postot és a Neue Zürcher Zeitungot és még pár lapot, amelyet több száz vagy több ezer kilométernyire adnak ki tőlem. Az indexnek ekkora elérése nincsen.
De egyáltalán polgári lap-e az index? Nem. Vannak olyan részei, amelyek az olvasótáboruknak írnak az őket érdeklő dolgokról. Ilyen például a Totalcar, amelynek tartalma nagyjából 60%-ban a kispénzű, használt autót-motort buheráló átlagmagyarnak szól, csak a maradék 40% foglalkozik az autóipar újdonságaival. Megy is a szekerük, nagy, egészséges újság.
Az index maga nem ilyen. Az indexet, miként majdnem a teljes magyar nemkormány-sajtót jellemzi valami olyasféle mentalitás, hogy az újságíró valamiféle pap, akik arról tudósít, amit akar, és az ő véleményéhez kötelező alkalmazkodni. Az felejtik el, hogy az újságírói vélemény nem felsőbbrendű, hanem szabad. Csak szabad. Ebből aztán az jön ki, hogy az egyébként tényleg kétbalkezesen amatőr magyar ellenzékről csak hiénakacajokat olvasni. Ha nagyon muszáj, kb. tíz mondatban le lehet írni, hogy a magyar újságírók mit gondolnak ezekről a kutyaütő ellenzékiekről és a magyar politikai újságírás nagyrészt ennek a prekoncepciónak a szisztematikus megerősítéséről szól.
Ezzel persze kiszolgálnak egy rétegigényt, a depressziós kelet-európai értelmiség rétegigényeit, akik elolvassák, hogy szar az élet, tök a tromf, az is egy alkalmatlan hülye, Sanyikám, olvastad a mai index/444 cikket róla? Nem, a címet láttam, és arra gondoltam, hogy ha én lennék Huth Gergely vagy Szarvas Szilveszter (nem, nem gondoltam erre, előbb lennék kétnapos rókadög az út szélén mint ez a két ember) akkor már kezdenék irigykedni, hogy mire vagyunk mi, ha az index csak abból csinál hírt, ha bakizik valaki, abból nem, hogy egyébként mit akar mondani?
Alázatnak hívják ezt. Nem a politikussal szemben kell alázatosnak lenni, hanem a szakmával szemben. Fel kell venni a gázálarcot, a vegyvédruhát és gumikesztyűt, és szóba kell állni azzal az undorító politikussal. Az a mi nagy tévedésünk, hogy politikai újságírásnak hisszük azt, hogy néhány unatkozó értelmiségi ül egy szerkesztőségben, lefordítja a BBC híreit, majd egymást idézgetve megírják a belpolt.
Adjuk meg az indexnek, hogy néha van náluk a két klasszikus műfajból, a tudósításból és az interjúból. Na jó, de mennyi? Egy jól működő, kvázi napilap hetente lehoz egy nagyinterjút valakivel, esetleg pár kisebbet. Egy index méretű szerkesztőség feladata az, hogy folyamatosan beszéltesse a magyar közéletet, egy rovatvezető feladata pedig, hogy készüljön hetekre előre alanyokkal és témákkal.
Végezzünk el egy gondolatkísérletet: A múlt héten Budapesten volt, egy turné állomásaként Magyarországot is útba ejtve Annegret Kramp-Karrenbauer (AKK) a német hadügyminiszter, Merkel egyik hűséges alvezére. Amikor – alighanem kb. két hónappal a látogatás előtt – AKK stábja elkezdte szervezni a látogatást, akkor vajon jelentett-e olyat Berlinnek a budapesti német követség, hogy van itt ez a nagy online médium, amelyikben hetente olvasható nagyinterjú, az összes fontos politikussal, a koronavírus kapcsán orvosokkal, ahol tudható, hogy felkészült újságíró jönne interjúzni, és most is bejelentkeztek, mert valahonnan megtudták (ki lett nekik bizalmasan szivárogtatva) hogy a miniszterasszony nagyon megtisztelné őket egy interjúval. Nem.
Pedig egy ilyen interjúban lehet például AKK-nak (és közvetve Angela Merkelnek) nagyon udvariasan feltenni azt a kérdést, hogy mit szól ahhoz, hogy a magyar közvéleményben elterjedt nézet, hogy az Orbán-kormány német üzleti körökkel ápolt feltűnően jó viszonya az oka annak, hogy Magyaroszággal szemben lassan halad bármiféle EU-s szanckió érvényesítése. Erre a kérdésre nyilván AKK fel lenne készülve, két jól megfogalmazott mondattal ütné el. De ez a kérdés és ez a válasz lenne az, amely az összes budapesti nagykövetség és a Miniszterelnökség sajtószemléjében is másnap reggel pirossal lenne bekarikázva, nem is beszélve néhány német igazgatótanácsról.
Ezt tudja a polgári sajtó. Ez nálunk nincs, és az index sem az. Dull Szabolcs vezetése alatt sem volt az. Dull Szabolcsot nem azért rúgták ki, mert rossz újságot csinál, de ha én lennék az index kiadója, lehet én is kirúgtam volna, de én azért, mert már vagy két éve leraktam volna elé a Handelsblattot vagy az NZZ-et, hogy akkor célozzuk meg ezt a minőséget a mostani langyosvíz helyett.
Kérdés, hogy merre tovább?
Az index még nincs szétverve, de szét lesz. Ugyanúgy, ahogy a Népszabadság és a Magyar Nemzet, és a komplett vidéki sajtó szét lett verve.
Az biztosnak tűnik, hogy Magyarországon jelenleg nincs annyi pénz egy helyen, független kézben ahhoz, hogy megfinanszírozza egy komplett szerkesztőség indulását. Rövid- és közép távon nem lehet nagy szerkesztőségben, fizetett tudósítókban és hasonlókban gondolkozni. Az biztos, hogy aki most Magyarországon újságot akar írni, annak komoly áldozatot kell vállalni. Az oroszlán célja világos. Ha kiüti a megszokásból százezrek által olvasott indexet, vagy csak leválasztja róla a kattintást generáló mellékleteket, akkor, ahogy a Simicska-média helyén, itt is egymást bizalmatlanul méregető szerkesztőségek fognak maradni. Mellesleg azok a szerkesztőségek egész jól elkezdtek alkalmazkodni ahhoz, hogy az olvasó jóindulatát naponta el kell nyerni. Bár, hogy miért van külön Magyar Hang és Válasz, azt elég nehezen tudná nekem valaki észérvekkel levezetni.
Nem az a kérdés, hogy megtörténik-e a baj. Meg fog. A kérdés az, hogy utána lesz-e annyi magyar, akár itthon, akár külföldön, aki képes megfinanszírozni egy csökkentett módban futó magyar sajtót, és lesz-e olyan újságíró gárda, amelyik felvállalja, hogy egy távoli bolygón, a mindenütt szálldosó birodalmi tortaszelet-rombolók közepette ír újságot. Ha igen, akkor valami új néven, az index újra lehet az ami még internetto korában volt. Korszerű és jó média. Mindenkinek jó lenne.
