Egy hozzáértő olvasónktól jött az alábbi összefoglaló magyarázat az olaj- és földgázpiacok működéséről és az orosz gáz szerepéről. Van benne pár olyan pont is, amelyről a sajtóban egyáltalán nem írnak. Érdemes elolvasni!
A nemzetközi olaj,- és gázpiaci kereskedelem cca. háromnegyed része hosszúlejáratú szerződések alapján valósul meg. 25%-ot képez az un. “on spot” piac, amely a tengereken úszó tankerekkel folyó kereskedelem és az azonnali vétel-eladás révén realizálódnak. 2022. februárjáig a vásárlások egyik esetben sem a politikai hovatartozás, hanem tisztán üzleti alapon (melyik a megbízhatóbb, olcsóbb, finomítóiknak legjobban megfelelő) történtek. Természetesen az energiakereskedelem eddig is stratégiai kérdés volt a vásárlók körében és a politikai aspektus a meghatározó nemzetközi “játékosok” (USA, RU, OPEC országok, Kína, stb..) számára volt világpolitikai eszköz
A nemzetközi olaj,- és gázpiaci kereskedelem árképzésében az amszterdami, az amerikai és az arab tőzsdék a meghatározó centrumok, amelyek – természetesen – egymásra hatással vannak. Az európai országok (beleértve Oroszországot is) esetében az irányadó árképzési centrum az amszterdami tőzsdeár;
A Gazprom az amszterdami tőzsdeár alapján kötött/köt hosszúlejáratú földgáz és LNG (erre még vissszatérek) szerződéseket. Ezek a szerződések minden országgal (pl. Németországgal is) titkosak a piaci szokásoknak megfelelően. Természetesen a szakma – bizonyos hibahatárokon belül – nagyjából “be tudja lőni” az árakat;
A több évtizedes tapasztalatok szerint a hosszúlejáratú földgáz szerződések árai ötéves átlagban mindig olcsóbbak, mint az on spot átlagárak. Ennek okai könnyen beláthatók, hiszen a hosszúlejáratú szerződések szállításai stabilak, nem függnek a világpiaci termeléstől és biztosítják ugyanazt a minőséget, ami a gázfeldolgozás számára létfontosságú. Fontos jellemzője a hosszúlejáratú földgáz szerződéseknek, hogy azoknak az árai is mozognak és az amszterdami tőzsdeárakat 2-3 hónapos csúszással követik akár emelkedő, akár csökkenő módon. Ezzel magyarázható az olcsóbb un. “ötéves átlagár”. Ugyancsak ezzel magyarázható, ha egy adott pillanatban a szerződéses gáz ára magasabb, mint az amszterdami “spot” tőzsdeár.
Az orosz gázról való leválás sokkal nehezebb a “landlocked” országoknak, mint a kikötőkkel rendelkezőknek. Magyarország az utóbbi években ún. “interkonnektorok” révén becsatlakozott az Unió energetikai rendszerébe. Kevesen tudják, hogy Oroszország exportjának 50%-a LNG, ami 2022. februárig elsősorban az Európán kívüli szállításokra vonatkozott. 2021-ben Oroszország 450 milliád köbméter földgázt exportált az Unióba, amely vezetékes gáz volt (Pl. Északi Áramlat I,). 2022-ben már csak kb.150 milliárd köbmétert, ami viszont jelentős mennyiségben orosz LNG volt (Északi Áramlat I. és II. leállt, illetve el sem indult), ami – a tervek szerint – növekszik. Az ok könnyen belátható, hiszen a szállítási költség kisebb, mint az amerikai LNG szállítási költsége (Atlanti óceán) és az orosz konkurrenciával csökkenthető a hazainál háromszor magasabb amerikai LNG ára. Ezt Macron közelmúltbeli washingtoni látogatásakor nyomatékosan szóvá is tette Bidennek, aki a sajtóértekezleten erre nem reagált. Megjegyzem, hogy Németország egy éven belül 7 LNG terminállal fog rendelkezni, amelyek az amerikai és közel-keleti mellett nagy mennyiségben fognak fogadni orosz LNG-t is. Tehát, amikor az interkonektorokon keresztül Nyugat-Európából jövő földgázt fogunk kapni, az orosz LNG is lesz.
