A kiváló Kard blog (facebook oldal) írt arról, hogy az oroszok kezéből kicsavaródni látszik a gázfegyver.
Valóban a holland gáztőzsdén az augusztusi 350 dolláros pánikárak után 80 dollár körüli áron folyik a kereskedelem. És ez még nem az alja, ugyanis felreppentek olyan hírek, hogy a Jamal gázvezetéket újraindítanák az oroszok. Vagyis a “nem működő” szankciók azért csak elintézték, hogy az oroszok 80 dolláron (illetve nyilván arra számolnak, hogy a tavaszi-nyári feltöltési időszakban ez valamivel több lesz) is beszállnának újra az európai gázpiacra. Az oroszok nem hülyék, pontosan tudják, hogy akármilyen mennyiséggel is szállnak be, az lefelé fogja tolni a gázárakat, és ők a lenyomott árhoz képest is kénytelenek lesznek engedni, mivel a megbízható kereskedőktől érkező gázhoz képest az ő gázuknak van kockázati felára. Ha valaki szeret bulvárosan, akkor nevezhetjük ezt Putyin-felárnak is.
Maradva a bulvárosságnál beszélgessünk az Orbán-felárról.
A mostani piaci folyamatok egyik meghatározó tényezője az enyhe európai tél. Augusztusban írtam több posztot is arról, hogy a gázár alakulásában szeptember vége-október közepe táján fog jönni egy nagy választóvonal, amikor már legalább az év végéig nagyjából előre lehet majd látni a nagy időjárási folyamatokat. Ezek között olyanok szerepelnek, mint az El Nino – La Nina jelenség változása, a sarkvidék felett meggyűlő hideg levegő (polar vortex) mennyisége és hőmérséklete, az ettől délre fújó magaslégköri jet stream szél erőssége, az Atlanti-óceán északi részének vízhőmérséklete, amely a Kanada feletti hideg levegővel kölcsönhatva az atlanti ciklogenezist szabályozza, a Földközi-tenger hőmérséklete, ezzel összefüggésben a Közép-Európa feletti anticiklon léte és pozíciója, a Genova előtt a tengeren keletkező mediterrán ciklonok ereje és mozgása.
Ezekről immáron több évtizedes nagy pontosságú adatsorok vannak, és a világ több pontján is szuperszámítógépek futtatnak olyan modelleket, amelyek ezeknek a nagy légköri jelenségeknek a kölcsönhatását vizsgálják, és ez alapján előrejeleznek ún. makroszinoptikus helyzeteket. Vagyis nem azt, hogy holnap fog-e esni, vagy hogy lesz-e fehér karácsony, hanem azt, hogy mondjuk Közép-Európa időjárását egy nagy anticiklon fogja meghatározni, vagy ez inkább délebbre húzódik, és az Atlanti-óceánról érkező ciklonok hoznak hideget és csapadékot.
Amikor ilyen harmincnapos vagy még hosszabb előrejelzést látunk, akkor az ilyen trendeken alapul, és ebből szoktak aztán a harsogó címek jönni a mindenkimegfagy illetve a kiolvadnak a mamutok témakörben.
Valójában az ilyen hosszútávú előrejelzés az idő előrehaladásával folyamatosan romló megbízhatóságú trend-előrejelzésre alkalmas, nem pedig a holnapi vagy akár a jövő heti időjárás előrejelzésére. A trendek előrejelzéséből viszont lehet statisztikai módszerekkel (és további nagy számítási kapacitást igénylő modellfuttatásokkal) arra következtetni, hogy _átlagosan_ milyen tél várható.
Ha az óceán hőmérséklete bizonyos dátumkor még csak X fok, ha a tavaly kezdődött La Nina nem akar átváltani El Nino-ba a Csendes-óceánon, ha a jet streamben az elmúlt 14 napban X km/h szélerősséget mértek, akkor az a megfelelő szakismeret és statisztikai háttér birtokában levőknek mond valamit arról, hogy “milyen lesz a tél”.
Ezek a dolgok még csak annyira nem is titkosak, ha valaki rászánja az időt, akkor európai és amerikai időjárási szolgálatok honlapjain meg lehet találni a megfelelő adatsorokat.
Ebből persze aztán politikai döntéseket kell hozni. Biztosak lehetünk benne, hogy Berlin, London, Moszkva, Párizs, Washington megfelelő asztalain ott voltak ezek az időjárás-elemzések, az elejükön egy két-három oldalas vezetői összefoglalóval. Csinálhatunk inverz logikát is. Ha ezekben a papírokban az lenne, hogy Európára nagy valószínűséggel és hosszan tartóan ráborul a sarkvidék feletti hideg levegő, az oroszok most nem akarnának gázt szállítani. Hangsúlyozom, ettől függetlenül lehet hogy ráborul és lesz pár cudar hetünk ezen a télen, de az eddigi fogyás alapján a gázkészlet már mindenképp kitart.
Vagyis sok más mellett a gázár, a szankciós politika, a hadászati döntések fontos tényezője az időjárási helyzet alapos ismerete.
Mármint ott, ahol nem fejezik le a meteorológiai szolgálatot, ha egy másfél órás időtartamra, egy nagyjából húsz hektáros területre nem jön be a zivatar-előrejelzése. Aztán fizetik az árát. Illetve dehogy fizetik, mi fizetjük.
