Le fognak ebből vonni jó sok következtetést az ellenzéknél.
Például azt, hogy “ahol egy jelölt van ott minden tuti”.
Nos, azért ne felejtsük el, Márki-Zay Péter nem egy jelölt, hanem ő egy kiváló jelölt. Családos, fiatal, sikeres, szerény, rendezett körülmények között élő, istenfélő, mérsékelt nemzeti-jobboldali nézeteket valló férfi. Az ideális konzervatív jelölt. Az a fajta, aki nyugodtan felírhatja a zászlajára (legalábbis első indulása alkalmával) hogy “Tisztesség” mert elhiszik neki.
Az “egy jelölt” működéséhez az is kell, hogy az az egy jelölt kb ilyen legyen. Mindenki szeretett tanárnője, doktorura, hasonlója. Adódik a következtetés: Nagyon sok körzetben ez csak homo novus lehet. Rossz hír az MSZP-nek, DK-nak, jó hír az LMP-nek, Jobbiknak (esetleg Együttnek, Momentumnak. Bár a Mometnumnak azért illene lassan lemászni a mikroszkóp tárgylemezéről, az Együttnek meg nem fogom elhinni az összegyűjtött körzeteket, legalábbis nem jobban, mint random projektpártocskának)
Persze vannak más körzetek, ahol a “nagy öreg visszatér” működhet, ezért leszek például kíváncsi Nyíregyházára, ahol balos ellenzéki színekben a Csabainé-Helmeczy tandem indul, a város, illetve a megye korábbi sikeres vezetői.
De nem ez a lényeg.
A lényeg az, hogy Márki-Zay győzelme után lehet arról beszélgetni, hogy akkor Orbánék mennek áprilisban. Távolról, nagyon távolról sem biztos, de lehet róla beszélgetni. A kérdés az, hogy az ellenzéki pártok (igen a Jobbik is) össze tudnak most ülni beszélgetni és ott elég ész szorul-e beléjük ahhoz, hogy valami nagyot alkossanak.
Ellentétben ugyanis szeptember-októberrel, most van miről beszélni. Mostanra kiderült, hogy ki mekkora, ki, milyen léceket bírt átugrani.
Ehhez még csak államférfiak se kellenek, ügyes politikus ide pont elegendő. Kérdés, hogy Orbán Viktoron kívül van-e még ilyen az országban.
