Van egy nagyon rossz hírem azok számára, akik ezt terjesztik. Vesztettek. Na nem egyik párt a másik ellen, ez ideiglenes problémácska ahhoz képest, amely az ő életüket, legalábbis szerintük sújtja. Nem ez az első félig “feka gyerek”, aki képviselő lesz. Meg félig arab, kínai, mittudomén milyen. Németország is megválasztotta első nagyvárosi török polgármesterét, az íreknél bevándorlók gyereke a miniszterelnöke, és Londonban bevándorlók gyereke a polgármester.
Ezzel nem nagyon lehet mit kezdeni, ez a természet rendje. Aki ez ellen akar harcolni, akár harcolhat az esős időjárás ellen is.
Pár éve Csire doktorral indítottunk a Facebookon egy játékot, ahol mindenki kiírta a nagyszülei vezetéknevét. Gyorsan kiderült, hogy mindenkinek van szlávos, németes, romános, cigányos hangzású nevű felmenője. És ebben az égvilágon semmilyen rendkívüli dolog lesz. Megtanítják nekünk az iskolában (már aki figyel, és nem arra gondol, hogy “mire fogom én ezt majd a Való Életben használni”. Arra, hogy gondolkodjál, és lássál alapvető összefüggéseket) hogy Európa lakossága évezredeken át egymást követő hullámokban érkezett. A frankok leszármazottai által lakott Belgiumban már senki sem emlékszik a belga törzsre, akik kelták voltak, ahogy Svájcban a szintén kelta a helvétekre sem. Nem emlékszünk már, hogy a galatabeliek, akihez Pál apostol levelei szóltak, és akik nevét a Galatasaray is őrzi, kelták voltak és a Balkánon éltek, ahogy pár száz évvel később éltek ott germánok is, a keleti gótok, akiknek lefordított Bibliája ránk maradt. Atta unsar þu in himinam/ Vater unser (der) du (bist) im Himmel, ugye.
Egyik nép jött a másik után, a keltákra és latinokra rátelepedtek a germánok és a szlávok. Utána jöttek egymás után a türkök, köztük az újabban divatos kipcsakok (kunok) akik között lehettek a mai kínai határ közeléből jövő, a nyugat-európában beszélt (kentum) indoeurópai nyelvvel rokon nyelvet beszélő tokhárok is. Aztán a sok türk törzsszövetség közül megkapaszkodott tartósan egy, amelyik nem fegyverrel, hanem beolvadni képtelen nyelvével integrálta többieket, beszéljenek türk nyelvet, mint a besenyők, kunok, úzok vagy épp indoeurópait, mint a jászok. (igen, ezek vagyunk mi)
Aztán lőn germán expanzió és lőn szláv betelepítés és betelepedés, és román betelepülés Erdélybe.
Magyarország, ilyen sok idő után azért van, mert magyarnak lenni, sok más nemzettel ellentétben választás kérdése. Sorsközösség vállalása és a magyar nyelv megtanulása. A magyarosított nevű zsidó Radnóti Miklós, a magyarosított nevű Petőfi Sándor azt választották, hogy magyarok lesznek és magyarul alkotnak, és magyarként halnak meg.
És a fajvédőink számára rossz hírem van: a trend erősödni fog. Hála a jó istennek. Be fog ide települni, ahogy a történelem során mindig, számtalan náció. Az eddigiekkel ellentétben nemcsak fehér bőrrel, hanem a barna és a sárga minden árnyalatával. Mivel a magyar nyelv parancsolja az integrációt, az első itt születő generáció akcentus nélkül beszél majd magyarul és másodiknak már olyan anyanyelve lesz, amely mellett legfeljebb tanult második nyelvként fogja beszélni az ősei nyelvét.
Különösen igaz lesz ez a városokban. Azt nem tudom, milyen párti vezetése lesz Budapestnek 2030-ban, de abban elég biztos vagyok, hogy minden kerületben lesz olyan képviselő, akinek láthatóan van “Immigrationshintergrund” ahogy a német mondja. Olyan 2050-2060 környékén meg szépen elkezd Magyarország, egész Európával együtt felvenni egy kicsit barnább bőrszínt.
Ennek nem kell örülni, erre nem kell haragudni, mert ez nem jó vagy rossz. Ez így lesz és kész. És az ember minél hamarabb tanulja meg a bőrszín mögött a másik embert keresni, annál hamarabb nem fog azon pörögni, hogy az egyik kerületben megválasztottak valakit, akinek az egyik szülője történetesen fekete. Na és.
Magyarul tud? Tud. Akkor magyar. A lakóhelyét szereti és tenni akar érte? Igen. Megválasztották? Igen. Lapozzunk.
(Figyelem: ez nem jelenti azt, hogy ide akárkit be kell engedni. Az egész akkor fog működni, ha egységes, az egész EU-t lefedő rendszerben szűrik meg azokat a bevándorolni akarókat, akik nem is akarnak egyáltalán integrálódni. Emellett pedig sok pénzt költenek integrációra, és nem úgy, ahogy a magyar kormány szokott romaintegrációra. Ez elég alapvető, de kénytelen vagyok leírni, bár tudom, hogy a migráncssimogató jelzőt elkerülni nem fogom tudni.)
