Folytatódik az utazás a NER korrupciós mocsarába, a 444 újra jelentkezik. Jó hosszú cikk, sok érdekességgel, délutánra majd Csire is elolvassa és ő még szemezget belőle.
Én két dolgot szeretnék kiemelni:
1. Az a hivatalos történet, hogy valamilyen korrupt fináncra megy a nyomozás, és innen találnak rá előbb Schadlra, majd Völnerre. Ha ez így van, akkor figyeljük meg, hogy közel tucatnyi (nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ennél többről van szó, csak van aki ilyen-olyan okból nem került be a szórásba) végrehajtó van ebben benne. Ez pedig 2015-től a kutyának nem tűnik fel.
Nyilván készségesen elhiszem, hogy ez a nagyotmondó, államtitkárokat és bírósági vezetőket (meg még ki tudja kit, jönnek itt még majd további részek is) keresztnevükön emlegető, harsány ember csak telefonba volt ennyire harsány. Ja mégsem. Nem hiszem el.
Mire gondolok? Néhány évvel ezelőtt ültem egy kihallgatóban az Aradi utcában, amikor még ott volt az NNI és amíg a gyanúsítottól ujjlenyomatot vettek, beszélgettem a nyomozóval, mint férfi a férfival, tehát autókról. Azóta ismerem a “gyanúsítottfólia” kifejezést, a zsaru a matt, karbonszövetet imitáló fóliát hívta így, amivel akkoriban vonatták be a fekete német prémiumautóikat.
Vagyis vannak olyan jelek, amelyekből a 18 hónapja a kerületi kapitányság vizsgálati osztályán dolgozó Szömörcsög Nikoletta r. hdgy. úrhölgy fáradtan a munkából hazafelé ballagva, egy ködös novemberi estén, nem működő közvilágítás mellett 500 méterről kiszúrja, hogy ott megy egy potenciális gyanúsított. Nem tud annyira alacsony színvonalú lenni a képzés és alulfizetett lenni a rendőrség, hogy ez a képesség (nevezzük mondjuk szimatnak) a fent említett másfél év alatt ne alakuljon ki.
Vagyis aki elhiszi, hogy Schadl disznóságaira azért derült fény, mert valami fináncra dolgozgattak, és jééé, hát ez korrupt, az bikinis fotóval jelentkezzen, szeretném egy zártkörű rendezvényre meghívni. És adjon kölcsön egy tízest holnapig. A hülyéskedést félretéve: a magyar hatóságok tudtával és hallgatólagos engedélyével működött ez, ügy pedig azért van belőle, mert már annyira feltűnően csinálták, hogy kiszivárgott.
2. Értem én hogy bulvár, és kellenek a szaftos részletek. De van ez az emberi méltóság nevű dolog, amire tán figyelni kéne. Az emberek szoktak sírni a bíróság előtt. Nem kell ezért őket felmenteni, a sírás nem mentő körülmény. Az egy természetes reakció, szembesülés azzal, hogy mit csinál, mi lesz a következménye. Tetszett volna időben gondolkodni persze.
De a sírás, az hogy az igazságszolgáltatás elszakít egy anyát a karonülő gyermekétől akkoriban, amikor annak a szeparációs szorongása és más gyerekpszichológiai dolgai vannak, az egy tragédia.
Akkor is tragédia lenne, ha az anyja azzal lenne gyanúsítva, hogy árvaházi gyerekeket dolgozott fel prémium macskaeledelnek. De nem azzal van gyanúsítva. A letartóztatás vagy bármilyen más szabadságelvonás következményeit sose csak az alany szenvedi el. Ugyanolyan elszenvedője a gyereke, a házastársa is.
Ennek ellenére van olyan helyzet, amikor a bíróság nem tehet mást. Nyilván a bíró tudja, hogy szerinte ezer oldalt meghaladó nyomozati anyag, lehallgatások után, kizárt bűnismétlés mellett mi indokol egy ilyen letartóztatást.
Csak ne legyen már ebből még plusz tunkolás. Van ott miben tunkolni, ne családi tragédiákban. Az a gyerek, aki mellett most nincs ott az anyja, ártatlan.
