Tegnapi hír Ukrajnából, hogy az ukrán hivatalos információk szerint az eddigi legnagyobb napi veszteséget szenvedte el az orosz hadsereg. Persze az ukrán hivatalos híreket mindig óvatosan kell kezelni, csakúgy, mint az orosz hivatalos híreket, de általában azért megbízhatóbbak mint az oroszok.
Alátámasztja a veszteségadatot az a hír, hogy az oroszok szinte mindenütt támadásba kezdtek. A támadásnak nem az a célja, hogy bármit elérjen (elfoglalták Pavlivka községet, és már majdnem Vuhledar járási székhelynél vannak!) hanem az, hogy lekösse az ukránokat, azok ne tudjanak előkészítő műveleteket végezni. De mégis milyen műveletekben próbálják megakadályozni az ukránokat? Ez a háború egyik lényeges, ám viszonylag kevesebbet emlegetett része.
Az elmúlt évek “aszimmetrikus” háborúiban hozzászoktunk ahhoz, hogy különböző törzsi vagy vallási csoportok “harcosai” komplett hadműveleteket tudtak megakadályozni. Mindezt úgy, hogy fegyverzetük régi orosz könnyűfegyverekből és otthon barkácsolt robbanószerkezetekből állt.
Az ukrajnai háború pont az ellenkezőjét mutatja meg, azért mert ez nyílt háború. Nyílt háborúban pedig a jobb katonák jobb és ütőképesebb hadsereget jelentenek. Ennek része az is, hogy Ukrajna honvédő háborút vív, világosan meghatározott céllal: ruszkik haza. Az oroszok pedig nem tudják, hogy egész pontosan milyen céljaik is vannak, Kijev kell nekik, vagy elég a mostani elfoglalt terület hivatalossá tétele, esetleg valamiféle ukrán összeomlásra játszanak.
De a pszichológiai tényezőn túl is egyre inkább látszik, hogy az ukrán hadsereg jobb katonákból áll. Egyáltalán, katonákból. Egyre inkább látszik a katona és a harcos közötti különbség. A két kategóriát nagyjából így lehet definiálni: A harcos változó szintű egyéni képességekkel rendelkező, hasonlóan felfegyverzett és hasonló képességű egyénekkel legfeljebb kis (néhány száz fős) csoportokban együttműködni képes fegyveres. A katona egységes kiképzettségi szintű (ami lehet alacsonyabb, mint a harcosé) fegyveres, aki tanult harceljárásokat alkalmazva, feladatmegosztásra épülő, nagyobb egységbe szerveződő hadsereg fegyelmezett részeként harcol.
A világtörténelem tele van csatákkal, amikor a jobb képességű, vitézebb, kezdeményezőbb, a helyi viszonyokat jól ismerő harcosok elverték a katonákból álló hadsereget. De, a világtörténelem tele van háborúkkal, amikor a vitéz tettek után a fegyelmezetten és szervezetten működő hadseregek felőrölték a harcosok ellenállását.
Ukrajna esetében ennek vannak társadalmi okai. Míg az orosz hadsereg a peremterületek türk, kaukázusi és mongol eredetű lakosságát hajtja a frontra, az ukránoknak nincsenek ilyen lehetőségei. Nyilván Ukrajnából sokat eljöttek a sorozás elől, de sokan ott is maradtak, és a propagandájuk igyekszik is hangsúlyozni, hogy a társadalom középső és felső rétegei is harcolnak.
A másik ok pedig a kiképzés. Már 2014 óta jöttek hírek Ukrajnából tanácsadókról, javuló kiképzési színvonalról, ám a háború kitörése óta nyíltan és NATO országok területén is folyik az ukrán katonák képzése. Ennek a jelentőségét nem lehet eltúlozni. A közkatonák és közvetlen vezetőik (őrmesterek, hadnagyok) képzettségi szintje a háború minden mozzanatára kihat.
Ahol képzett hadnagy ver tábort egy-két szakasznyi, vagy századnyi katonájával, ott maga a tábor a közvetlen környéket uraló magaslatra kerül, megfelelően álcázzák, a lehetséges támadási irányoknak megfelelően jelölik ki az őrhelyeket, a várható támadás irányába fedezékeket emelnek, vagy akár árkokat ásnak. Ugyanitt a képzett őrmesterek gondoskodnak arról, hogy az állomány a fegyvert megpucolja, időben és eleget egyen, ne rúgjon be. Beosztják az őrséget. Ha történetesen arra jár néhány tucat rettenthetetlen csecsen, akkor ha maguk a katonák esetleg egyenként kevésbé lennének fasza gyerekek, mint a rettenthetetlen csecsenek, a riadót követő hatvanadik másodpercben a géppuskás akkor is a támadás irányához képest srégen oldalról felállított fegyvere mögött hasal, a rettenthetetlen csecsenek meg hősi halottak.
Ha pedig ez egyéni képességekkel és általános jobb morállal is társul, akkor az eredmény az, hogy a harcosok támadásai már középtávon is eredménytelenek maradnak. Ha pedig jönnek a frontra hajtott mobikok, gyenge kiképzéssel, semmilyen morállal, gyenge felszereléssel, annak jól jósolhatóan mészárlás a vége.
Lehet, hogy a hátországban az oroszok próbálják magukat utolérni a kiképzéssel, közben az EU (Putyin betyárkörtéjének ellenszavazatával) már közös kiképzési programot is szervez, miközben a különböző bilaterális képzési programok (főleg az angol) már rég működnek. Vagyis a harctéren a két hadsereg képzettségi szintje között, kb. akármit csinálnak a háttérben az oroszok, folyamatosan nőni fog. Ez nem azt jelenti, hogy az ukránok automatikusan nyernek, de azt igen, hogy bármilyen olyan állásra, amelyet mondjuk ötven ukrán átlagkatona tart egy hadnagy és két őrmester parancsnoksága alatt, kell majd 2-300 orosz katona. Ezt pedig a végtelenségig csinálni nem lehet.
