A G7 kiváló cikkben ír a benzinársapka okozta káoszról a mezőgazdaságban, érdemes elolvasni.
Az ársapka, ha nem népjóléti szempontból nézzük, nem más, mint egy fogadás arra, hogy az ukrajnai háborúnak hamar vége lesz. A háború miatt felszökő olajárat teljesen jól ismert tényezők hajtják fel.
Az olajárat (sok más tényező mellett) meghatározza az OPEC, mint árkartell és a többi nagy olajtermelő állam viselkedése, a világpiac felvevőképessége, köztük kiemelkedően az amerikai fogyasztás és a tőzsdei pszichológia.
Az olaj ára márciusban volt a csúcson, akkor a referenciaárnak tekintett Brent olaj ára néhány nap alatt több, mint 20%-ot drágult. Az olaj ára ekkor is ment felfelé, néhány hónap alatt a 80 dollár/hordó körüli szintekről a 100 dollár környékére, és onnan jött a pánik-ugrás. Nem vagyok olajár-szakértő, ezért az általános drágulás okait nem szeretném itt elemezgetni, megtették mások, más helyeken.
Nyilván a nagy pánikot Putyin okozta, de ha megnézzük az olajár alakulását a júniusi újabb csúcs óta, akkor láthatjuk, hogy az árból szép lassan kezd kikopni a pánik, most nagyjából ott vagyunk árban, ahol a márciusi nagy árugrás előtt voltunk. A pánik kikopása alatt az értendő, hogy az orosz olaj kiesése a piacról végül nem következett be, és a piac már nem is számít arra, hogy be fog.
Ha a háborúnak ma vége lenne, az kiszámíthatóan újabb 10 dollárt leverne az áron. Csak, ahogy azt itt valamelyik nap összefoglaltam, az olajár ilyen szintje mellett már annyira nem érdekes senkinek a háborút csak az olaj miatt befejezni. Persze a gázár fájdalmas, és az fog is még gondokat okozni, de ha az olajhoz képest sokkal veszélyesebb gázár-helyzet miatt nem rántotta félre a kormányt senki, akkor az olaj miatt se fogják.
Ráadásul az a sokat szidott gyenge szlípidzsó amerikai vezetés az elmúlt hónapokban hozzányúlt a stratégiai tartalékokhoz, ezzel jelezve, hogy úgy gondolja, hogy meg tudja oldani középtávon az olajellátást és ezzel megüzenve az OPEC-nek, hogy a “kinek van nagyobb” típusú csatákba bele kíván állni. Tegnap ráadásul keresztülnyomott az amerikai törvényhozáson egy nagy gazdasági reformcsomagot, ma ráküldték Trumpra az FBI-t, és hetente jelentenek be újabb segélyeket Ukrajnának.
Vagyis a Biden-kormány világossá tette, hogy a világpolitikai kezdeményező szerepről nem kínán lemondani és a belső problémákat is meg akarja oldani. Közben ráadásuk Kínának ezeregy gazdasági problémája van, ráadásul rárepült az orosz olajra, már persze arra a részére, amit fizikailag meg tud szerezni.
Ezek így együtt azt jelentik, hogy valószínűleg jó helyre tette a tétet az, aki az olajár további csökkenésére fogadott. Középtávon. Rövidtávon a fene tudja, és azért középtávon is szoktak meglepetések lenni.
Ez mind nagyon érdekes lenne, ha elemzők beszélgetnének arról, hogy egy billió dolláros amerikai nyugdíjalap most épp hány hordó Brentet kössön le novemberi szállításra és milyen áron. Ráadásul ezeknek a kötéseknek még árképző hatása is van, lásd pánikárazás.
Magyarországnak viszont egy picit másfajta fogadása van: az, hogy a magyar költségvetés és a MOL be tudja nyelni a benzin árának 30-40%-os megugrását addig, ameddig le nem megy az ár, valami viszonylag elviselhető, 5-600 forint közötti szintre. Valószínűleg le fog, hogy pontosan hova és pontosan mikor, azt nem lehet tudni, illetve aki tudja az jelenleg épp nagyon gazdag ember.
Magyarországnak nincs annyi ideje, hogy kivárja az őszt, amikor kiderül, hogy az orosz hadsereg meddig bírja az erőn felüli orosz kihívásokat, hogy a demokraták tényleg döntő vereséget szenvednek a félidős választásokon vagy sem, hogy befussanak az első, nagyjából megbízható időjárási prognózisok az európai tél első feléről. A magyar fogadás arról szólt, hogy a háborúnak július-augusztusban vége lesz.
Most az zajlik, mint a klasszikus szovjet viccben, amikor kiderül, hogy a GUM áruházban nincs banán.
(aki nem ismerné:
80-as évek eleje, brezsnyevi pangás a köbön, híre megy, hogy a moszkvai GUM áruházba banán érkezett, tízezres tömeg van az áruháznál. Igenám, de nincs banán. Végül az agitprop osztály a következő megoldást eszeli ki. Kiáll egy ember egy hangosbeszélővel, és azt mondja:
Elvtársak, van banán, de nem jut mindenkinek, a zsidók nem fognak kapni. Az orosz zsidók tudják, hogy mi volt a sorsuk az előző 500 évben, vállat vonnak és hazamennek.
Megint kiáll a hangosanbeszélő, ezúttal hazaküldi azokat, akik nem párttagok.
Aztán azokat, akik nem harcoltak a Nagy Honvédő Háborúban.
Aztán azokat, akik nem kaptak ott kitüntetést.
Aztán azokat, akik nem voltak párttagok már a honvédő háború előtt.
Aztán azokat, akik nem voltak ott a Putyilov-gyár udvarán, amikor Lenin elvtárs beszélt.
Marad pár tucat öreg, kőkemény kommunista. Őket behívják a Kremlbe, ahol kapnak vodkát, majd megmondják nekik: Elvtársak ti velünk vagytok az elejétől, nektek megmondhatjuk: nincs banán. Mire az öreg Iván Kuzmics: Már megint a zsidók jártak jól!)
A 480-as benzinár ugyanez lesz. Van 480-as benzin elvtársak, ne aggódjatok. Csaak nem jut mindenkinek. Igyekeznek addig ügyeskedni vele, ameddig csak a háromgyermekes premontrei szerzetesek lesznek rá jogosultak, akiknek van horgászengedélyük és igazolt gyeplabdajátékosok.
Mivel azonban, ellentétben a szovjet agitproppal, ezek amatőrök, még további káosz is várható. Üdvözlök mindenkit 1979-ben.
