A mintákból egyről biztosan tudható, hogy az III. Béla, egy másikról pedig sikerült azt meghatározni, hogy van közeli közös apai őse III. Bélával, de nem a testvére vagy a fia, hanem valószínűleg valamelyik felmenője a “HU52” jelölésű minta. Ebből kiindulva megállapítható, hogy ez a két “Árpád” a minták között. (A többiek között van olyan, akinek a genetikai rokonai Korzika környékén élnek.)
Ezt a mintát összevetették egy több ezres, illetve egy abból vett több százas, ma élő emberekből vett genetikai mintával. A vizsgálat rövid lényege az, hogy az Y kromoszómából vett genetikai minták segítségével meg lehet határozni, hogy két egyed legkorábbi közös apja mikor élt, és a viszonylag közeli apai “unokatestvérek” földrajzi eloszlásából és a közös apától eltelt generációk számának becsléséből lehet következtetni, hogy hol élt a közös ősapa, és sokadik unokái mikor váltak el egymástól és vándoroltak odébb.
Káslerről köztudott, hogy azok közé tartozik, akik a halszagú finnugorok helyett szeretnének délceg szittyákat látni a magyarok ősei között. Kásler névvel mondjuk talán érdemes lenne átfogni, hogy a magyarság elsősorban kulturális fogalom, de ezt egyelőre hagyjuk. Én mindig kicsit felhúzom magam ezeken a szittyulásokon. Ennek életrajzi oka, hogy 1996-ban én épp nyolcadikos voltam és a millecentenárium alkalmából általános iskolásoknak rendezett “Emese álma” nevű versenyen két osztálytársammal személyesen László Gyulától vettük át az első díjat, akkor és azóta, kb. mindent igyekeztem elolvasni, ami a magyarok őstörténetéről megjelent. Távolról sem vagyok a téma szakértője, csak elég tájékozott ahhoz, hogy tudjak két dolgot biztosan:
- Egyetlen ma elfogadott magyar őstörténeti teória sem állítja a honfoglaló magyarság teljes finnugor genetikai eredetét.
- Nem lehet általános érvényű kijelentést tenni egyetlen”single origin”-re sem, mivel a honfoglaló magyarságnak nincs olyanja.
A tanulmányban leírt genetikai és statisztikai módszerek pontosságát nem tudom megítélni, de felteszem, hogy egy Q1 besorolású tudományos folyóiratban észreveszik ha hiba van benne. Az adatok értelmezési keretét adó szövegrészben azonban szerepel egy ilyen mondat:
“Based on linguistic arguments it was proposed that they represented a predominantly Finno-Ugric speaking population while the oral and written tradition of the Árpád dynasty suggests a relationship with the Huns.”
Ehhez a mondathoz nem tartozik forrásmegjelölés. Ha ez a wikipedián lenne, akkor az “it was proposed” rész után szerepelne zárójelben, hogy “by whom?” De figyeljük meg azt is, hogy “predominantly finno-ugric speaking” vagyis lingvisztikai érv genetikai ellenőrzése lenne itt a téma, amelyet szerencsére, ezt az egy mondatot leszámítva a tanulmány el is kerül, sőt meg is magyaráz.
De itt én megint azt érzem, hogy ennek a mondatnak benne kellett lenni, és ez a mondat ad alkalmat arra, hogy megint elő lehessen venni azt, hogy előbb a magyarokat kiherélni akaró Habsburgok, aztán pedig a kommunisták erőltetik a hun-szittya magyarságra a halszagú rokonságot. Holott senki se állítja a honfoglaló magyar nép finnugor eredetét. Azt igen, ahogy a cikk is hivatkozza, hogy ez a társaság nagyrészt magyarul beszélt. Ennek a nyelvészeti megalapozását több helyen el lehet olvasni, itt csak annyit említek, hogy a nyelvi párhuzamoknál tartsuk fejben, hogy a hanytikkal-manysikkal legalább 1500 éve biztosan nem éltünk egy helyen, a finnek-észtek-mordvinok nyelvei pedig olyan rokonai magyar nyelvnek, mint például a katalán a litvánnak. Mindkettő indoeurópai nyelv, mégse kéri senki számon, hogy miért nem hangzanak hasonlóan.
A cikk azt állapítja meg, hogy az Árpádok génállományának legközelebbi rokonai a mai Baskíriában élnek és az isz. 1. évezred elején váltak szét. Ez a datálás egyébként nagyjából megfelel a legújabb régészeti kutatásokon (MTA kutatók, különösen Türk Attila) alapuló “gyors honfoglalás” elméletnek. Azt jó ideje már senki sem vonja kétségbe, hogy a honfoglaló magyarság heterogén társaság volt, benne türk, indoeurópai és finnugor elemekkel. Maga a Kásler által bemutatott tanulmány jelzi, hogy
“However, their closest kin, the Bashkirs live in close proximity with Finno-Ugric speaking populations with the N-B539 haplogroup. A recent study shows that this haplogroup is also found in modern Hungarians [41]. Intriguingly, the most recent separation of the N-B539 derived lineages found in Hungarians and Bashkirs is estimated to have occurred ~2000 years before present [42]. This would suggest that a group of people consisting of a Turkic (R-SUR51) component and a Finno-Ugric (N-B539) component left the Volga Ural region about 2000 years ago and started a migration that eventually culminated in settlement in the Carpathian Basin.”
Ezzel a cikk megérkezik oda, amelyet évtizedek óta nagyjából minden komolyan vehető tudományos elmélet tart a magyarok eredetéről. Hogy ezek közül népelemek közül a harcias lovasnomád “turáni” társaság volt a vezető erő, azt se nagyon szokta senki kétségbe vonni. Az eurázsiai sztyeppén több ezer évig ilyen törzsszövetségek grasszáltak. A koraiak germán és kelta nyelveket beszélve törtek Európára. A későbbiek között voltak, amelyek indoeurópai nyelvet beszéltek (a legtöbb az óperzsa valamelyik rokonát) mások valamelyik türk nyelvet. Ezek a nagy kultúrbirodalmak szempontjából annyi jelentőséggel bírtak, hogy mind ugyanolyan fosztogató barbár, ezért írja rólunk a korabeli bizánci tankönyv, hogy a “türkök egyik fajtája” vagyunk. Minden bizonnyal egy korabeli bizánci diplomata tudott valamelyik türk nyelvjárást beszélve érintkezni a magyarok vezetőjével, de nem kizárt hogy a vezér környezetében volt olyan, aki tudott görögül és perzsául.
A Kásler által bemutatott tanulmány tehát semmi olyat nem mond, amely lényegesen megváltoztatná azt, amit a mainstream tudomány a magyarok eredetéről gondol. A dátumokkal kapcsolatban mindenki bizonytalan, abban sokat tud segíteni egy ilyen objektív meghatározás, bár nyilván igazán jó “felbontása” akkor lesz a képnek, ha a honfoglalás kori, griffes, indás és griffes-indás temetkezésekkel meg az avar sírokkal és végigcsinálják ugyanezt. A dolog a kulturális eredetről legfeljebb annyit mond, hogy érthetővé válik, amit eddig is elég jól értettünk, hogy a sztyeppei törzsszövetség vezéreiből lett dinasztia miért keresi a dicső őseit a hunokban. Hogy kicsit kontextusba tegyük: Bábur, az indiai mogul birodalom alapítója, egyszerre eredeztette magát Timur Lenktől és Dzsingisz Kántól.
Hogy egy kis további kontextust írjak, nézzük meg III. Béla nőági felmenőit, pontosabban apáinak feleségeit. Mihályról, Géza fejedelem testvéréről, csak spekulációk vannak, hogy lengyel vagy bolgár felesége volt. Vazul feleségéről hasonlóan keveset tudunk, valószínűleg nem volt dinasztikus házasság. I. Béla felesége a lengyel Piast házból való volt. I. Gézának utódai Loozi Zsófiától (Sophie van Loon) születtek. Álmos herceg felesége a kijevi Predszláva volt. Vak Béla felesége a szerb Vukanovic Ilona volt. II. Géza felesége, III.Béla anyja a Rurik-dinasztiából származó Eufrozina. Tehát négy szláv és egy flamand női felmenő, és még nem telt el háromszáz év a honfoglalástól. Az atyai eredet fontos dolog, de Bélát legalább annyira formálták a kor legerősebb királyi házaiból származó anyák, a velük jött udvaroncok. Meg persze a bizánci nevelés. Én (noha az én genetikai elemzésem minden bizonnyal nagyrészt ruszinokat adna ki mint ősi atyai rokonok) büszke vagyok arra, hogy az Árpádok ősei között voltak, immár genetikailag bizonyítottan ősi szittya vitézek. Csak éppen ennek már az Árpádok harmadik évszázadához is pont annyi köze van, mint Kásler Miklósnak Dzsingisz kánhoz, ezt azért nem árt fejben tartani.
