“Az a magyar aki annak vallja magát.” Illyés Gyula
A Magyarországnak átadott 11 ukrán hadifogoly kapcsán némi késztetést érzek, hogy megpróbáljak némi plusz információt adni Kárpátalja etnikai-nyelvi-identitásviszonyai kapcsán. Egész konkrétan a hadifoglyokat már láttam kárpátaljai, magyar származású, magyar, magyarul beszélő stb. ukrán katonáknak aposztrofálni.
Nyilván nem én vagyok az, aki elmondja a végső igazságot, de kis pluszt talán tudok hozzátenni, eredetileg kárpátaljasként (sic!)
Először is én osztom az illyési definíciót, magyar az, aki annak vallja magát. Csakhogy néha nem lehet megkérdezni valakitől, amikor csak hírekben olvasható, hogy ki szolgál melyik alakulatban, kit temettek.
Most etnikumról, nemzetiségről beszélünk, az állampolgárság egy egész más téma.(Az egyszerűsített honosítási eljárásban pl. bárki lehet magyar állampolgár, ha felmenői között volt magyar alattvaló 1939-44 között, és minimális szinten beszél magyarul. Ami ugye tanulható.)
Kis bevezető: azok a területek, az a négy vármegye, amiből aztán többé-kevésbé Kárpátalja lett később, már évszázadokkal ezelőtt is nagyon kevert etnikumúak voltak. (Nagy Lajos a máramarosi román vajdát küldte Moldvába, és ő lett az első fejedelem. Szent László testvére telepített be „szászokat”, Korjatovics herceggel a mai Volinyból jöttek telepesek és így tovább). És hát ilyen az ember, ezek a népek keveredtek. Sokat.
A mellékelt térképen az 1926-os helyzet látszik, csehszlovák adatok alapján, ahol itt ruská-nak nevezett rutének-ruszinok-magyoroszok- kárpát-ukránok-nem kívánt törlendő- mellett németek, románok, zsidók, magyarok, szlovákok élnek össze-vissza keveredve. (A ruszin-ukrán téma könyvtárnyi irodalmú, nem ehelyt fogom kifejteni, ami lényeges itt, a legutóbbi népszámláláskor egy százalék alatt volt azok aránya, akik Kárpátalján ruszinnak vallották magukat.
Így a továbbiakban az egyszerűség kedvéért ukránként fogok hivatkozni a kárpátaljai keleti szlávokra.)Mára az etnikai térkép annyiban változott, hogy a Magyar Királyság „jóvoltából” eltűntek a zsidók, a Szovjetunió szinte teljeseneltüntette a németeket, és jócskán csökkentette a magyarok számát, de betelepített oroszokat és ukránokat.Ide kívánkozik az az anekdotikus eset, mikor valamelyik szovjet népszámláskor Pósaházán (Pausching, Pavsino) Munkács szélén az idős sváb bácsi németnek vallotta magát. A biztos elmondta, hogy az nem lehet, mert olyan rubrika nincs. Akkor sváb vagyok- erősködött a bácsi. Olyan sincs- jött a válasz. Végül a svab-sved hasonlóság miatt a bácsi lett az egyetlen svéd Kárpátalján.
Annak köszönhetően, hogy ily régen keverednek itt a jónépek, simán előfordulhat, hogy mondjuk Alsó-Vereckén, ahol utoljára magyar lakosok Árpád idején voltak, akkor is csak rövid időre átvonulóban, élnek olyan családok, akiknek magyaros hangzású a neve. Külön érdekesség, hogy a hágón inneniek a hágón túl, Galíciában élkő szomszéd falu lakóit poljáknak (lengyel) csúfolják, azok meg emezeket magyaroknak- és ugyanazt a nyelvet beszélik persze.
Magyarok meg tömegével élnek szlávos hangzású nevekkel. A két magyar szervezet vezetőjét ma pl. Brenzovicsnak és Zubánicsnak hívják. Személyesen ismerek Fedinec, Popovics, Szofilkánics, Kalanics, Cserepáninec, Lucenkó stb. nevet viselőket, akik magyarok. Miközben szintén személyesen ismerek Babics/Babits, Szabad, Lengyel, Szűcs/Szevtcs, Boksa/Baksa, Bodnár stb. nevű ukránokat. Vagy Fógel, akinek a nevét eredetileg Vogelnek írták, de nem beszélt németül, csak ukránul. De a fia már magyar, magyar anyától.Ezzel nem lettünk okosabbak.
A keresztnevek alapján lehet találgatni, de az sem azt igazi módszer. A Vjecseszlav vagy Volodimir egyértelmű, mint ahogy a Zoltán vagy Csaba is, de a Vaszilij/László, Alexander/Sándor, Sztyepan/István esetekben nem segít sokat, de ismerek Bogdánt is, aki magyar.
Esetleg az illető vallása alapján, ha tudjuk: ha református, akkor 100 százalék hogy magyar. Ha római katolikus, akkor nagyon nagy valószínűséggel, esetleg a párezer szlovák egyike. Ha görög katolikus, akkor mondjuk fele-fele az esély. Ha pravoszláv, akkor meg 99% hogy ukrán.És ez még variálódik azzal, hogy elég sokan vannak ukránok, akik amúgy beszélnek magyarul (családban volt olyan, hogy ilosvai/irsavai illetőségű ukrán megtanult magyarul, mert magyar lányt vett el, slusszpoén, hogy a vezetékneve meg Lengyel volt).
És ne felejtsük el a többes identitásúak tömegeit, a vegyes házasságokból.Úgyhogy maradjunk az illyési értelemben vett magyaroknál.
