A jogi egyetemen mindig nézegeti az ember, hogy XY-ból vajon mi lesz.
Vannak a hippik, aki sziklamásznak, dzsesszdobolnak, autóversenyeznek, goapartikra járnak…aztán vagy eltűnnek harmadév környékén, vagy kiderül, hogy egyébként kitűnő jogászok lettek.
Vannak az ügyvégyurak (és -hölgyek) akik elsőévesen is már öltönyben/kosztümben, drága bőrtáskával csapatják, gyakornokok a Trent, Valley, and Knickerbockers LLP Párnás, Kocsonya&Kutyássy Ügyvédi Irodában (M&A, DP, ATM, BBW praxis, nemzetközi ügyfeleknek!)
Vannak a hökösök és a politikerek, akik többet foglalkoznak a párttal, a néppel, mint a tanulmányaikkal, és diploma után rögtön osztályvezetőként kezdenek.
Vannak a jótanulók, akik a vizsga előtt a folyosón rettegnek, és kérdezgetik egymást, hogy te hány napot készültél, és olvastad-e a honlapon feltett kiegészítő izét.
Vannak azok a magas, jóképű, megnyerő külsejű, ám kissé anticucilis egyének, akik úgy nagyjából elvégzik az egyetemet, a minimális erőfeszítést beletéve, és igyekezve minél több ember nevét elfelejteni.
Vannak a felnőttként jogot tanulni akarók, akik nem találják a hangot az ifjúsággal.
Van rengeteg fajta ember, de közös ezekben hogy valahogy ezeknek lesz diplomája. A jogi karon elsősorban túlélést oktatnak. A jogi oktatás kétharmada haszontalan magolás, a lényeget (a római jogot, a polgári és a büntetőjog általános részét, és néhány dogmatikai tárgyat) az első két-három évben letudják, utána nettó szivatás az egész.
De van egy speciális embertípus, akiket nem látsz. Régen, amikor még nem volt Neptun, a nevük kint volt a tanszéki folyosóra kitűzött mindenféle vizsgalapokon, de nem tudtuk ők kicsodák. Igaz, nem is érdekelt.
Völner Pálnak azt köszönhetjük, hogy ez most már sokakat érdekelni fog. Mert eddig ez le volt tudva azzal, amit a viccbeli prímások mondanak Menuhinról: asztalnál meghalna. Ügyvédként nem érdekel különösebben, hogy XY pereputtya vagy egyéb seggevége hogy kapott jogi diplomát. Nyilván az ember tudja, hogy odaszólnak. Így tíz évvel szakvizsga után ezek már elveszítették a jelentőségüket.
XY pereputtya és seggevége ha nem tanulta meg a jogot, élete végéig aladárkodni fog, hacsak ő maga vagy patrónusa nem esik ki a pikszisből, de ez azért ritka. Ha bedugják bírónak vagy ügyésznek, hamar parkolópályára fog kerülni, ahol jelentéktelen tökmindegy ügyeket fog kapni. Ha lesz neki ügyvédi praxisa, majd bevásárolja magát valamelyik ügyvédújságba, ahol elmondja, hogy ő aztán nagyon modern ügyvéd, készül róla egy komoly kép, én meg szentségelek, hogy már megint nem tudom kinyitni a postaládát vagy éppen a facebook tolja az arcomba a “kollégát”.
Szóval kemény dolognak hangzik ez a magyar jogi oktatásra nézve, de higgyék el, nem ez a kemény. Illetve nyilván az, de 100+ éves jelenségről beszélünk.
A kemény dolog az, hogy senkiháziak kezében van a popszakma. Az odatelefonálás régebben egy bizonyos kiváltságos réteg sajátja volt. Az államtitkár úr mindigis odaszólt. Csak legalább az urambátyám szabályait tudták.
Most őszintén: milyen igazságügyi államtitkár az, akinek egy gyanús végrehajtóval kell odatelefonáltatni? Senki egy büdös szót nem szólt volna, ha az igazságügyi államtitkár meghívja egy ebédre a dékán urat, megvitatandó a hazai jogi felsőoktatás általános kérdéseit, majd ezen az ebéden elmondja, hogy a pereputtyának protekció kéne. A dékán nem azért lett dékán, hogy ne tudja: jól jön még az a karnak is és neki is, ha az ifjú arszlánnak könnyű vizsgái lesznek.
Ugyanígy: vajon mi a fene akadályozza meg az ország egyik legnagyobb hatalmú politikusát, a miniszterelnök közvetlen munkatársát és bizalmasát abban, hogy a dékán úrral ugyanezt megbeszélje?
Miért kell ezt a végrehajtói kar vezetőjével intéztetni? Miért nem jó úgy, ahogy száz éve csinálják? Azért nem, mert ezek a kormányban ennyire dölyfösek, a fővégrehajtó meg ennyire hülye, hogy azt hiszik, hogy így lehet csinálni. Ennek egész egyszerűen nem ez az elintézési módja. Oda süllyedtünk, hogy már azt se tudják, mi az elintézési módja.
Mert nem csak az itt a probléma, hogy az egyetemen korrupció van. Az mutatódik itt meg teljesen mezítelenül, hogy a kormányelit mennyire semmibe se nézi a felsőoktatási elitet. Ha ez az egész egy kávé mellett intéződött volna, nem lenne ügy.
Csak a fiúk annyira hülyék, hogy már ezt is leszarják.
Halkan jegyzem meg, hogy a nyomozó ügyészek megdolgoztak a diplomájukért. Szoktak velük véleménykülönbségeim lenni, de bármikor megerősítem, hogy ők se kártyán nyerték. És azért ez előbb-utóbb zavarni kezdi az embert, ha lapozgatja a lehallgatási anyagot, amiből kiderül, hogy más meg igen…
