Ha már Ésik említette az Ukrajna és Beloruszia közötti terepet, akkor itt van egy érdekes oldal a témához. Szakértő én se vagyok, de két évig dolgoztam geológiai térképészkedő projekten outsiderként, ahol inkább néhány tízezer évvel ezelőtti folyók rejtelmeivel bíbelődtünk, illetve Gemenc rajongóként eléggé sok tapasztalatom van ártéri erdők és az ehhez kapcsolódó szívás tekintetében.
Azt tudni kell, hogy Gemenc és a Szigetköz is ember által erősen szabályozott területek, tehát védőgátakkal, vadmentő dombokkal, zárásokkal, esetenként zsilipeléssel kordában tartott, de mégis vadregényes területek. Gemencen pl. a száraz időszakban 100 cm alatti a vízállás (bajai mérőce szerint). Ilyenkor át lehet sétálni a Vén-Dunán a kis sziget déli csücskénél, de a Rezéti-Duna közepén is 8-10 cm mély a víz. Rengeteg homokpad kerül a felszínre, ahol igazi beach hangulat közepette lehet táborozni. A Grébeci-Dunát egy zárás védi, ezért ott megmarad a vízszint. Kb. 280 cm-nél át tudok evezni a zárás felett, alacsonyabb vízállásnál már át kell emelni a kajakot. A tavaszi hóolvadás (az Alpokban) és csapadék hozza az első áradást (jeges ár), aminek nincs pontos időpontja, de a március eleje, április eleje között a legjellemzőbb. 2006-ban ez 950 cm-es vízállást jelentett. Duna-fürdőn a házak alsó szintje víz alá került, a vadállomány kb. 70-80 százaléka pusztult el. Ha ez nem lenne elég, akkor a jeges ár után, a tavaszi esőzések hatására jön a zöld ár, hasonló körülményeket teremtve. Tulajdonképpen nyár végéig a terület nagy része víz alatt van. Ilyenkor ladikkal, kenuval, kajakkal lehet bóklászni, de mással nem nagyon járható be a terület, minden beleragad a szmötyibe.
Na, a fotók meg térképek alapján az Ukrajna és Beloruszia területén fekvő ártéri ökoszisztéma hasonló, csak fél németországnyi területen helyezkedik el, sokkal kevesebb árvízvédelemmel megtámogatva. Egyébként ez Európa egyik legértékesebb természetes élőhelye, de egyben tavasztól őszig a világ egyik legjárhatatlanabb terepe is. Valószínűleg már most egyre kisebbek a fagyott területek, a vízszint pedig egyelőre lassan, de emelkedik. Ha a gátakat meg az azon vezető pár infrastruktúrát megrongálják, akkor itt csak a levegőben lehet közlekedni. Az az érdekes, hogy a mocsaras területektől nyugatra fekvő részeken is eléggé sok a víztározó és a csatorna egészen a lengyel határig, végig a Pripjaty folyó mentén. Vagyis ezek is leginkább a szabályozások miatt száraz területek, ráadásul NATO tagállamok kényelmetlen közelségében.
Ebből én ha jósolnék, azt jósolnám, hogy nem csak a nyugat-ukrajnai front, de a kijevi ostrom is egyre inkább felejtőssé válik az ellátmány meg az utánpótlás nehézségei okán. Szerintem Putyin azzal számolhatott, hogy még a tavasz beköszönte előtt letudja a dolgot. Innentől kezdve leginkább az egyre soványodó büdzsé kárára tud ezeken a területeken valami alacsonyabb intenzitású örjöngést fenntartani. Hát én baromira remélem, hogy talál magának valami vállalható kompromisszumot, ami véget vet a vérengzésnek, mert egyelőre én reális célt se látok kibontakozni.
Na, de most inkább a természeti értékek okán linkelem ezt az oldalt. Tényleg fantasztikus vidék lehet a poléziai nemzeti park.
