Aztán lett nekünk egy Fucsovicsunk és Babosunk, akik teniszben fértek be a világelitbe. Az ő eddigi karrierjüket is végigkíséri a veszekedés a saját szövetségükkel. Ez amolyan hagyomány. A teniszszövetség azóta kiderült, hogy három és fél milliárd forinttal nem tud elszámolni. Természetesen erélyes rendrakás történik, amelynek a végén 2,5 milliárd forintot kap a teniszszövetség.
Két és fél milliárdot.
A történet minden szempontból szokásos. Mindenki jól keres, aztán tolnak maguk előtt két embert, aki nagyrészt iszonyatos egyéni és családi áldozatok árán, edzők, szülők és saját maguk áldozataival jutott csúcsra, a szövetség pedig szeret velük villogni és aztán megsértődik, amikor az időközben profi, már ügynökség által képviselt élsportolók azt mondják, hogy a szövetség menjen a fenébe.
8,5 millió forint.
A tenisz-szövetségre adott pénz 1/294 része. Ennyi nem jut a “járványhelyzet” miatt az Igazgyöny Alapítványnak. A mélyszegénységből, analfabéta családból jövő gyerekből érettségizett, törekvő felnőttet csinálni van akkora teljesítmény, mint egy ügyes kis teniszezőből világsztárt. Mindkettőhöz egyéni áldozat, kitartás, szakértelem kell. Az egyikre, ahol a szövetség elbuggantott 3,5 milliárdot, van még 2,5 milliárd. A másikra, amelyik gyerekek tucatjainak ad reményt, nincs 8,5 millió.
95 millió forint.
A teniszszövetségre adott pénz nagyjából 1/26-od része. Ennyit nem kapnak meg Iványi Gáborék, akik az ország egyik legrégebbi karitatív szervezetét üzemeltetik, és aki nélkül Budapesten téma lenne az éhen veszett vagy szervdonornak feldolgozott utcagyerek. Ezt is elvonják, mivel “nincsenek mérhető eredmények”.
Megszorító csomag, már a sokadik. Megy a fűnyíró, amely érdekes módon mindig a kormány begyében levő civileket viszi le elsőre. De azért van pofájuk járványhelyzetet és “nem mérhető eredményeket” emlegetni. Érdekes a mindenféle magyarságkutatókat, hungarosámánokat, kiemelt turisztikai izéket nem nyomaszt sem a járvány, sem az eredménykényszer. Mindig csak a nyomorgókat és az értük tenni akarókat.
