Széplábi Magyar Patrióta Szervezetet ekéző posztja alatt érdekes hozzászólásokat olvastam.
Nem a fogyatékosra gondolok. Az marad, ebben a kontextusban teljesen helyénvaló (tudom, mi nem értjük, pedig…).
Az viszont nagyon érdekes, hogy szinte mindenki érzelmi alapon dönti el azt, hogy melyik kifejezés honosodott meg a magyar nyelvben annyira, hogy büntetlenül használhassuk. A baj nem ezzel van. Az ott kezdődik, ha ezt valamilyen szabályba próbálja foglalni az illető.
Én is gyűlölöm a meetinget, a work shopot meg a coach-t, csak nem igazán van értelmes érvem ellene. Felmerült a nyelvújítás ötlete is. Nekem mindig is tetszett a drótposta, de a ménkűlevéltől vagy a delejüzenettől el is alélnék (ez most nem irónia). Csak hát ezek nem nagyon terjedtek el. Közben simán elmegyünk olyan kifejezések mellett, mint a biciklizés, videózás, autózás, pedig használatban van a kerékpározás, házimozizás, gépkocsizás is. SMS.
Aztán van még az firkász értelmiség, akitől azt várjuk el, hogy felelősséggel műveljék a nyelvet. Olyan kifejezések elterjedését köszönhetünk nekik, mint a yolo meg a gerappa, amit azóta sem tudom, mit jelentenek. De mielőtt elküldjük őket melegebb éghajlatra, azért fogalmazzuk meg, hogy mégis hogyan lehet felelősséggel ápolni anyanyelvünket. Hát biztosan nem úgy, hogy valami pitykés mentében, pipával a szájban ízes, magyaros kifejezéseket faragunk, vagy amikor szembe jön egy olyan, hogy bréjnsztorming, akkor előrántjuk a szablyánkat. A lehetőségek végére érve ott fogunk kilyukadni, ahol Kazinczyék is, legyenek azok a szavak használatosak, amik nekünk tetszenek, vagy ismerősek.
Az első vérengzés ott törne ki, hogy akkor ezt a gyümölcsöt egresnek, büszkének, pöszmétének vagy brüszkének hívják-e helyesen. Na, ennek nem sok értelme lenne. Nagyon nem tehetünk mást, megvárjuk azt, hogy mely szavak honosodnak meg a nyelvünkben. Nagy szerencsénkre a yolo például kikopni látszik (bassza meg, megint leírtam).
(Nyelvi kérdésekben sem egységes a szerkesztőség álláspontja, az egyetlen, amiben konszenzusra jutottunk az, hogy a húsiparban használatos pácsó mindenképp spanyol eredetű.)
