Ha jól rémlik, Ésik a nagy XIV. századi pestisjárványra utalt, és milyen jól tette.
Az akkor ismert világ nagyjából fele elhalálozhatott 10 év leforgása alatt a fekete halálban, ami egészen a XIX. századig komoly problémát okozott az emberiségnek. Ma pedig leginkább klasszikus regényekben olvashatunk róla, illetve helyenként valamelyik változata kisebb járványokat okoz elmaradott világrészeken. A nagy pestisjárvány idején a civilizáció nemhogy nem pusztult el, de némi túlzással a trecsentónak köszönhetően szökkent szárba az, amire utalunk, amikor emberi civilizációt emlegetünk. Mitagadás, drámai körülmények között született meg a humanizmus, de egy mindenki számára jobb világ bölcsőjévé lett Európában.
A pestis ellen bár van oltás, de rövid időre jelent védettséget, az antibiotikumos kezelés esetén is 5%, tehát eléggé magas a halálozási arány. Jelentősen magasabb, mintha a Covid variációk halálozási arányának átlagát nézzük. Tulajdonképpen nem győztük le teljesen, csak különféle nem túl látványos, de praktikus eszközökkel visszaszorítottuk évszázadok alatt.
Különböző korokban, más-más védekezést tartottak hatékonynak az akkor még kórokozónak sem nevezett istenverésével szemben. Ennek egyik ikonikussá vált példája a pestisdoktor hacukája, aminek kialakítása részben tapasztalaton, részben pedig nem igazán bizonyítható hiedelmeken alapult. A XVII. században elterjedt maskarát eszeveszett baromságnak nem nevezném, hiszen a zárt ruházat, a kesztyű, a hullapiszkáló bot (vagy mi) vélhetőleg csökkentette a fertőzésveszélyt, a csőrbe tuszkolt gyógynövények és illóolajok pedig ha mást nem is, de a közérzetet biztosan javították.
Amit biztosan megállapíthatunk a pestisdoktor védőruházatáról, hogy elképesztően hülyén néz ki, de pont annyira, mint egy két tonnás elektromos SUV, amin zöld rendszám virít.
Valami alkalmatosság, ami a probléma megoldásával kecsegtet, de annak megértése nélkül, felütve valami hallucinogén és vélhetőleg addikt cuccal. …és persze eladható.
Hát szerintem valahol ez példázza a klímaváltozáshoz/ökokatasztrófához való aktuális viszonyunkat is. Egyre inkább megismerjük az okait és természetét, számtalan ötletünk van, de még mindig erősen kötődünk ahhoz a világhoz, amiben élünk, ami egyre inkább a végéhez közeledik.
Nem hiszek benne, hogy van hatékony megoldás generációváltás nélkül. A megoldás az a generáció lesz, aki nem nézegeti, hogy mekkora a teljesítménye a villanyszekérnek, hány másodperc alatt gyorsul százra. Tömegközlekedéssel fog járni, elektromos bérautót használ. Biciklizik, rollerezik, gyalogol. Amikor házat tervez, nem azzal akar kitűnni, hogy a tákolmány a Holdról is látszik, hanem azzal, hogy megtermeli a család számára szükséges energiát, vagy annak egy jelentős részét. Nem ivóvízzel öblíti a vécét, a háztetőről nem a csatornába folyik az esővíz. Rettentően sok apró dolog, ami nekünk ma agyazás és a komfortzónánk határainak feszegetése árán megoldható, számukra természetes lesz. Attól lesz természetes, mert abban nőnek fel, hogy mi agyazunk és feszegetünk. Röhejesen nézünk ki és viselkedünk, mint a pestisdoktor. Azt látják, hogy a ház az egy olyan konstrukció, amin van 20 cm kőzetgyapot, napelem, szélkerék, árnyékolás meg függőleges kert a falán, ezért ők is ilyesmit építenek majd, csak hatékonyan. Az tudatosul bennük, hogy az iskola három buszmegállóra van, nem három perc autóútra stb.
Az én hitem szerint ez nagyjából az unokáim (akik még várhatóan bő 15 évig meg sem születnek) felnőtté válásával egyidejűleg valósulhat meg, de biztosan nem 10 éven belül. Addig meg apokalipszis nem lesz, hanem van. Egyelőre növekvő, de várhatóan egy idő után csökkenő amplitúdójú hullámokban zúdul a nyakunkba az istenverése olyan variációkban, amit korábban elképzelni sem tudtunk, de már most is derékig benne kapálózunk. Ilyen körülmények között semmi értelme a szorongást a gyerekeinkbe átörökíteni, magunkat vagy az elődeinket hibáztatni, hogy nem találtuk fel előbb az elektromos autót, mint a gőzgépet, hamarabb a napelemet, mint a tábortüzet. Ha az ősember így gondolkodott volna, nagyjából az első globális lehűlés végzett volna vele, ha nem pusztult volna el abban, hogy pálmaolajat próbál szerezni állati zsiradék helyett. De ő problémákat oldott meg. Tökéletlenül, de mindig egy picit tökéletesebben (esetleg nem), mint korábban. A béna meg a pöpec tábortűz között valószínűleg ezer év is eltelt, ma már a legnagyobb problémák is sokszor évek vagy évtizedek alatt megoldhatók. Szerintem ez adhat okot az optimizmusra.
