Azt nem lehetett pontosan tudni, mikor fog összeomlani a NER-nek nevezett szarvár, de azt igen, hogyan. Pontosan így. Ugyanaz kellett hozzá, mint 2008-ban az előző nagy bukáshoz: egy világválság, amely a legerősebb gazdaságokat nehéz helyzetbe hozza, a nem annyira erőseket meg kiüti. Az is már régen egyértelmű volt, hogy a Fidesz – mint mindenhol – itt is látszatkormányzást folytat. Semmi más nem számít, mint a jól hangzó szlogenek (jobbanteljesítünk, előrenemhátra, pannon puma… ja, az még azelőtt volt), a látványos politikai gesztusok, és a választási siker mindenek felett.
Már tavaly is látható volt, hogy véget érnek a szép idők, amikor (Gyurcsány Ferenc halhatatlan szavaival) : “az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük”. Ennek a negatív fordulatnak egy részéről nem a magyar kormány tehetett – Covid19, ukrán háború, energiaválság – számunkra ugyanolyan vis maior, mint 2008-ban a subprime-válság volt. De ugyanúgy, mint akkor, az osztogatásra és fosztogatásra épülő gazdaságpolitika, az alacsony termelékenység, a fiskális és monetáris fegyelem hiánya, valamint az Orbán-kormány újításaként megjelent EU-ellenes “szabadságharc” miatt sokkal rosszabb állapotban érte Magyarországot a külső sokk, mint akár a környező országokat. Ahogy mondani szokták: amikor levonul a dagály, kiderül, kin nem volt úszógatya…
Hogy most mi lesz, azt nem tudjuk. Egyelőre valószínűtlen, hogy az Orbán-rendszer megbukjon (erre nincs is demokratikus lehetőség egészen 2026-ig), de zűrzavaros idők jönnek. Készüljön fel mindenki, hogy ez most fájni fog!
