Mai hír, hogy át fog alakulni a felvételi pontrendszer, nem lesz feltétlenül szükséges az emelt szintű érettségi, a nyelvvizsga, és az egyetem adhat majd “saját” pontokat. Sokan ebben a felsőoktatás végső szétzüllésének újabb stációját látják. Lehet hogy igazuk van, de nem biztos hogy úgy, ahogy gondolják.
Tegyünk fel egy alapkérdést: állami feladat-e a felsőoktatás színvonalának részletes meghatározása? Vagyis például az állam dolga-e meghatározni, hogy Szegeden nagy presztízsű kutatóegyetem legyen, míg mondjuk Hajdúböszörményben óvónőképző főiskola? Legyen-e szabadsága a Szegedi Egyetemnek olyan “mixet” kialakítani, hogy bizonyos szakjait elit szaknak tartja meg, más szakjain pedig tömegképzést csinál, méghozzá úgy, hogy a kínált szakok akár évente módosuló tematikával indulnak? Dönthet-e úgy egy-egy főiskola, hogy ő összesen 2-3 szakot tart meg felsőoktatási szaknak és döntően inkább mint szakképzési intézmény működik, és a szakképzésből kikerülő diákjainak ad “advanced level” szakképzést, immár diplomával?
Magyarországon erre a kérdésre a válasz a szocializmus óta az, hogy állam bácsi majd megmondja, és a helyi erős emberek, érdekérvényesítő rektorok, a miniszterrel együtt vadászgató kijáróemberek igyekeznek hatást gyakorolni arra, hogy az államrezon hol tartja jónak agráregyetem vagy tanárképző főiskola felállítását.
A jelenlegi magyar felsőoktatás egyik problémája pont az, hogy olyan helyeken, amelyek populációs centrumok voltak, de folyamatosan néptelenednek, nagy oktatási intézmények vannak (pl. Miskolc, Nyíregyháza) míg mondjuk Kecskeméten, ami most ipari központtá vált, úgy kell nekiállni a helyi főiskolát felfeljeleszteni. Nagyon sok intézmény keresi a helyét a térképen és a különböző oktatáspolitikai koncepciókban.
Nagyon sok olyan intézmény van, amelyhez ha kimenne egy menő üzleti tanácsadó, radikális átalakulást javasolna. A gond ott van, hogy a NER elmúlt 12 évének felsőoktatási politikája viszont arról szól, hogy eleve van ott egy politikai komisszár (a kancellár) és a rektorral szemben is elvárás, hogy a “pártvonalat” értő és követő ember legyen.
Amikor tehát a feltételek lazítását engedi a kormány, nem tesz feltétlenül rosszat. Nagyon sok olyan felsőoktatási intézményünk van, amelyiknek a valós feladata a helyi viszonyoknak megfelelő felsőfokú szakképzés és legfeljebb BA szintű diplomások kibocsátása lenne. Mindenütt nagyon örülnének ha lenne megbízhatóan óvódapedagógus, tanító, áltisk. tanár, hivatali ügyintéző, szocmunkás, a szakmunkásnál képzettebb, de a mérnöknél képzetlenebb művezető, agromókus, banki ügyintéző, könyvelő, természetőr, rendőr, felsőfokú szakügyintéző és még rengeteg hasonló szakmába tartozó ember.
Van, hogy ezeket valamivel alacsonyabb feltételek mellett is be lehet engedni az oktatásba, viszont ilyenkor a felsőoktatási intézmény feladata a felzárkóztatás is. Összességében tehát ez egy jó lépés is lehetne, ha kapcsolódna mögé valami értelmes oktatáspolitikai koncepció. A baj az, hogy nem kapcsolódik, sőt ami kapcsolódik, az ezzel pont ellentétes.
A jelenlegi felsőoktatás ugyanis forrásvadászatról szól, az intézmények az “eierliegendes Wollmilchschwein” (tojásrakó, tejelő, gyapjas disznó) kifejlesztésére kényszerülnek. Nem lehet olyat mondaniuk, hogy nekünk itt van egy jó roma programunk, meg a tanárképző maradványai, ráállnánk cigány tanítónő, óvónő, védőnő képzésére, a hungarikumokat kutató labort bezárnánk, ellenben csinálnánk egy műhelyt, ahol a helyi szakközépből kijövő 18 éves cigány fiúkat itt fognánk két évre és adnánk nekik egy középfokú nyelvvizsgát meg egy jó szakmát. Tartanánk pár szakot arra, hogy oktatót képezzünk, szépen multiplikátorokat is hozzáadva, ahogy az egyébként a szociális felzárkóztatásról szóló összes tankönyvben benne van. Egy másik szakon a helyi rendőröknek, ügyészeknek, bíróknak adnánk kifejezetten romákkal kapcsolatos továbbképzést. Hogy emiatt “cigányegyetem” a nevünk? Tavesz baktaló testvérem, nekünk legalább van hallgatónk…
Aki ezt mondja, az kiszolgáltatja magát annak, hogy amikor majd legközelebb átgondolják a romapolitikát, be lesznek zárva…hacsak nem nyertek épp kétszázmillát a hátrafele nyilazó borotvaszappan kifejlesztésére. Túlélés van.
Ennek az intézkedésnek akkor lenne értelme, ha a felsőoktatás vezetői lehetnének önállóak (vö. egyetemi autonómia) értelmes szakpolitikai kezdeményezéseiket támogatnák és ezek a támogatások 10-20 évet átívelhetnének.
Amíg ez nincs, addig mindegy hogy mit találnak ki, folytatódni fog a rothadás. Országosan egy tucatnyi intézmény meg fog kapaszkodni a használható diplomát adó iskolák között, a többi helyet pedig hallgató hiányában majd szép lassan be lehet zárni. Pedig akár működhetnének is, ha hagynák őket betölteni a szerepüket.
