Halloweenkor menetrendszerű a mélymagyar népnemzetiek, valamint a “történelmi” egyházak síránkozása, miszerint az angolszász-kelta-pogány eredetű, de valójában az amerikai fogyasztói társadalom által népszerűvé tett ünnepnek semmi keresnivalója Mária országában.
Mondjuk attól a közismert ténytől eltekintve, hogy gyakorlatilag nincs olyan keresztény ünnep, amelyet ne lehetne visszavezetni a Római Birodalomban honos pogány hagyományokra, a “kűfődrő behurcolt, nemmagyar” érveléssel is elég probléma van. Kezdve a legkeresztényibb ünneppel, a Karácsonnyal.
Az odáig ugye világos, hogy annak az esélye, hogy Jézus december 25-én született, pontosan 1 a 365-höz. Ugyanis valójában senki sem tudja. Amit viszont mindenki tud, akinek legalább középiskolás műveltsége van, hogy a Karácsonyt nem véletlenül rakták a kereszténység előtti Napéjegyenlőség-ünnepek helyére. Ja, amúgy a Halloween eredeti neve meg “All-Hallows Eve”, vagyis Mindenszentek Előestéje.
Ellenben a karácsonyfa-állítás szokása Németországból terjedt el a 19. században. A piros ruhás, pufók Mikulás meg konkrétan a Coca-Cola találmánya (Szt. Miklós püspök amúgy is legfeljebb lilát viselhetett). Egyik sem az a kifejezett ősmagyar dolog… De nem is ez a lényeg.
A lényeg az, hogy az emberek ősidők azt és úgy ünneplik (a hivatalosan előírt ünnepeken kívül), amihez kedvük van. Márpedig az emberek (különösen a gyerekek) többsége jobban szeret vicces/félelmetes maskarákba öltözve édességet zabálni, mint temetőbe meg misére járni. Ez már a középkorban is így volt, és akkor is nagyjából leszarták, hogy ez mennyire tetszik vagy nem tetszik a karót nyelt szentfazekaknak. Ámen.
