Előszöris a témáról három és fél éve, a Ráérünk blogban már írtam, a Koppányi aga metamorfózisa címmel. Akkor (még a G nap előtt) kimutattuk, hogy Simicskának a mostani hatalommal ellentétbe kell kerülnie.
Röviden összefoglalva azt az írást (bár érdemes elolvasni, szerintem jól sikerült) arról van szó, hogy az a “nemzeti tőkés” csináló politika, amelyet Lánczi András olyan szépen énekelt meg, valójában janicsáragákat csináló politika. A lényege az, hogy senkinek se legyen annyi pénze, hogy a lábára tudjon állni.
Értekeztünk arról is, hogy bár a szaktudás, a versenyképesség nagyon fontos dolgok az üzleti sikerben, a jó öreg tőkét nem lehet megkerülni. Ha valakinek elég sok pénze van, az magától üzletember lesz, vagy elveszíti a pénzét. Ha valakinek nincs elég pénze, mint a janicsárjainknak, akiknek a milliárdos bulijai soknak tűnhetnek ugyan, valójában semmire se elegendők a bulizáson (és az ország tönkretételén) kívül, akkor nem lesz belőle üzletember, marad alattvaló.
Simicska és Orbán konfliktusa tehát két világ konfliktusa.
Simicska nem lesz fehér paripán vágtató hős lovag attól, hogy felismerte, hogy a megszerzett rengeteg vagyont (nemcsak az övét, bárkiét) csak normális körülmények között lehet működtetni. Ebben a “helyi normálisban” számos disznóság (korrupció, elcsalt közbeszerzés, stb) is benne van, de végső soron valami olyasminek kell kijönni, ahol a tőke, legyen az nagy vagy kicsi, de tud működni.
Igenám, de ez számtalan érdekkel ellentétes.
Ellentétes azzal az Orbáni paranoiával, hogy mindent kontrollálni kell. Ellentétes azzal az orosz érdekkel, hogy itt néhányszor tízmilliárd forintnyi gázár-manipulációval (fedőneve: rezsicsökkentés) az egész politikai elitet manipulálni lehessen. Ellentétes kínai és bizony német érdekekkel is a dolog.
Nem ismerem személyesen Simicska Lajost ezért nem is misztifikálnám túl az ő előrelátását.
Nem tudom, hogy felmérte-e 2015-ben, hogy az ország teljes gazdasági letérdelése fog abból következni, ha a fideszes éhes szájakat nem az ő rendszerén keresztül etetik meg, hanem a nagy bulikat Orbán közvetlenül a saját kasszájába (fedőneve: Mészáros Lőrinc) irányítja, a kicsiknek pedig szó szerint szpáhibirtokként kiadja a választókerületeket. Hogy aztán végső lépésként előkerüljenek a Tiborcz Pistikék, akik rámennek a néhány százmilliós-milliárdos helyi bulikra is.
Az viszont biztos, hogy a G-nap az addig is már egyre inkább pénzemberként, mint politikai intézőként mozgó Simicskát kényszerpályára tette. Nincs mögötte párt, van viszont pénz, tehát neki a pénzre kell figyelnie. Hogy az megmaradjon és működni tudjon.
Ráadásul Simicska élet-halál harcot vív, amellett, hogy pontosan az általa is létrehozott fideszes szervezeti kultúrában senkit nem nyírnak ki teljesen. Fideszül a kinyírás azt jelenti, hogy minden pozícióból kirakják az alanyt, nyilvánvalóvá teszik, hogy semmi hatalma nincsen és hagynak neki havi egymilliót a méltóságteljes vegetáláshoz. És ahhoz, hogy négy-öt év mélységes bűnbánó hallgatással kiérdemelje, hogy visszatérhessen mondjuk egy megyei kormánymegbízotti székbe.
Simicska számára ez az út nincs nyitva, és gyanús, hogy ha nyitva lenne se akarja, hogy ez történjen vele. Átlépte a Rubicont.
De akkor most ő már jó fej?
Nem az, csak egyszerűen keresi a helyét az ország társadalmában, konszolidálná, legálissá tenné a harácsolt vagyont, dolgozna vele, vagy kiadná másoknak percentért, hogy dolgozzanak vele ők. Mint a tőkések bárhol a világon.
Azért kerültünk vele egy oldalra, mert mindenki, különböző színekkel és hangsúlyokkal, de olyan rendszert akar, amely nem gátja az egyén boldogságának. Az Orbán-rendszer meg gátja, azzal, hogy lassan egy tucat muskátlit nem lehet kiültetni az erkélyre úgy, hogy ne jelenne meg valami fideszes janicsár, hogy de az az ő muskátlija.
Tehát nem, nem jó fej, nem kell őt szeretni. Viszont nem tör (már…) a vagyonunkra, boldogulásunkra, és fel akar lépni a hatalom ellen, ami viszont igen.
De nem lehet, hogy ha hatalomra segíti a Jobbikot, kezdődik minden elölről?
Nem. Nyilván Simicska médiabirodalma nem szívjóságból segíti a Jobbikot, hanem azt várja, hogy majd ha itt esetleg Jobbik-kormány lesz, akkor újra jó pozícióba kerülhet, ha meg baloldali kormány váltaná Orbánt, akkor megvannak a telefonszámok, le lehet ülni, lehet osztozni. Magyarul simán visszacsinálná ezt a kényszertőkés szerepet és elvállalná ő újra az összes költségvetési- és EU pénz elosztogatását, mint a régi szép időkben, amikor a fejlesztési minisztériumot is az egyik beosztottja vezette.
Csakhogy ennyire sem a szocik, sem a Jobbik nem hülye, hogy ezt hagyja neki.
Vona Gábornak igen jól jön, hogy a Magyar Nemzetben mostmár kétnaponta lepleznek le valamilyen milliárdos disznóságot. Ha viszont hatalomra kerül, akkor majd hirtelen távolságtartó lesz. Na és, legfeljebb gecinek lesz nyilvánítva. Viszont addigra belőle szalonképes politikai szereplő lesz, szavazótáborral és talán egy lehetőséggel, hogy bebizonyíthassa, hogy tudja jobban csinálni mint a Fidesz.
Simicska részéről ez ennyire tudatos?
Nem tudom. Az is lehet, hogy egyszerűen csak ennyire tele van a töke Viktorral (íme a magyarázat, hogy hirtelen miért lett annyi embernek szimpatikus). Még az is lehet, hogy amint azt többen jelezték, a botrányok nem az ő fiókjából kerülnek elő. Egyszerűen csak mindenki tudja, hogy ha besétál a sztorijával a Nemzethez vagy a Hörrtévéhez, akkor meg fogják hallgatni. Nyilván most az ország összes szélhámosa és provokátora is oda jár, de alighanem naponta 4-5 jó botrány is ott landol.
Lehet ez egy egyszerű “csináljátok gyerekek” hozzáállás. De tulajdonképpen mindegy is. Van a rendszernek egy ellensége, akit nem szeretünk. Viszont az ellenségünk ellensége a barátunk, így aztán nyelünk egyet, és megkérdezzük, hozott-e lőszert a csatába. Ha hozott, akkor lövünk vele. Aztán majd legfeljebb elmondjuk a fultoni beszédet, mint Churchill.
Vagy ki tudja, ha csendben ül a pénzén, és vesz majd tőlünk ezt-azt abból a sok pénzből, még barátok is leszünk.
Majd kiderül a csata után.
