Az IIB elleni szankciók fájnak. Nyilván a magyar kormány napok óta tud róluk, nem véletlen az se hogy Petikét sürgősen Moszkvába rendelték, közölni vele a teendőket. Csakhogy a helyzet nem olyan egyszerű, mert Petike nem biztos, hogy megteheti amit Moszkvában mondtak neki.. A magyar kormányt közvetlenül nem pofozták fel, de lépéskényszerbe hozták.
Az Oroszország elleni “nem működő” pénzügyi szankciók működési elve az, hogy folyamatosan szűkítik az oroszok mozgásterét. A kapitalizmus lényege az, hogy nincsenek benne lehetetlen dolgok, csak elviselhetetlenül drága dolgok. Oroszország előtt még most is nyitva áll egy csomó pénzügyi és gazdasági lehetőség.
Ennek két fő oka van. Az egyik az, hogy a nyugati országok parlamentáris demokráciák, ahol a politikusnak figyelembe kell venni az ország gazdaságának érdekeit is, más szavakkal: megbukik ha túl gyorsan bevezetett szankciókkal a saját országa vállalatait dönti romlásba. A másik, hogy az orosz összeomlás, az ott esetleg bekövetkező polgárháború vagy a hirtelen bejelentett hadikommunizmus és általános mozgósítás senkinek nem érdeke. Épp a napokban szivárogtak ki azok a (vagy igazi vagy nem) iratok, amelyekből látszik, hogy milyen lassú és kemény meló a semmiből egy ütőképes ukrán támadóerőt rittyenteni, senkinek nem hiányzik hogy a bahmuti és más húsdarálóka még pár százezer orosz érkezzen.
Ezért aztán lassan adagolják a szankciókat. Mindegyik után egyre tekervényesebb és drágább utakat kell találni, hogy fantomcégeken, strómannokon, baráti országokon keresztül jussanak hozzá az oroszok a számukra szükséges dolgokhoz.
Az IIB kiiktatása tehát részben ennek a folyamatnak a része. A diplomataútlevéllel mozgó, EU-ban bejegyzett, nemzetközi bank nyilván nem használható úgy pénzmosásra és gyanús ügyletek lebonyolítására, mint egy dobós ciprusi cég, de nagy valószínűséggel tud segíteni az orosz érdekek érvényesülésében. Nélküle is ellesznek, de megint pár folyamat, amely ma még pár száz dollárba került, holnap pár tízezer dollárba fog kerülni.
A nemzetközi politikai üzenet is kellemetlen. Az IIB hivatalosan nem orosz buli, nemzetközi bank, a székhelyét is kivitték Oroszországból. A magyarok kivétével minden EU és/vagy NATO tag bejelentette a kilépést belőle, de a státusza ettől nem változott. Mostanáig.
Ez az amerikai húzás ugyanis azt jelenti, hogy a bármilyen nemzetközi banknak, kegyes alapítványnak, veresegyházi asszonykórusnak beállított gittegyletet az amerikai kormány egyszerűen orosz érdekeket szolgáló cégnek nyilvánítja és szankcionálja. Ez virtigli birodalmi tempó. A magyar kormány sikeresen kivárta, hogy NATO- és EU-tagként egy birodalmi erőfitogtatás szenvedő alanya legyen.
A magyar kormány természetesen választhatja azt, hogy játssza a hülyét, de a reálpolitikai helyzet az, hogy a Karmelitától légvonalban kétszáz méterre a magyar állam törvényi védelme alatt üzemel egy olyan társaság, amely ellen az USA szankciókat alkalmaz. Erre valamit reagálni kell és nemcsak a nyilvánvaló politikai megfontolások miatt. Ezek egyébként azok, hogy a magyar államtól előbb-utóbb hivatalos állásfoglalást (még az se kizárt, hogy rendes diplomáciai jegyzék útján) fognak kérni, hogy mégis mit szándékozik tenni. Ha egy ilyen demars érkezik a Bem rakpartra, arra nem biztos hogy azt kell válaszolni, amit Lavrov elvtárs tollba mondott.
A nem politikai vonulata a dolognak meg az, hogy az amerikaiak által szankcionált cégekkel érintkezni a gazdasági életben határozottan ellenjavallt. Erre Amerikában több jogszabály is létezik, és az ott üzletelő nemzetközi cégek (tehát mindenki) kínosan ügyelnek ezek betartására. Az IIB tehát abban a helyzetben fogja találni magát, hogy a nemzetközi pénzügyi életben mozgó szolgáltatócégek hirtelen elérhetetlenné válnak számára. Persze van olyan bróker, ügyvéd és másmilyen szolgáltató aki majd vállal nekik dolgokat, de több közbeiktatott fantomcégen és hasonló mechanizmusokon keresztül, és akkor is csak olyan vendégek lesznek, akik lent ihatnak a kocsisokkal, amíg az uraságok a szalonban mulatnak. Vagyis a politikai elszigetelődés mellé gazdasági elszigetelődés is társul.
A magyar kormány persze választhatja azt, hogy szembemegy ezzel, de annak nagyon hamar olyan szankció lehet a következménye, ami már közvetlenül sújt magyar gazdasági szereplőt vagy politikust.
