Egy zárt csoportban merült fel, hogy a magyar kormány tulajdonképpen még örül is a forint zuhanásának, hiszen elinflálják a lakosságnál levő forintkötvényeket. Ez persze így van, de biztos jó ez?
Igen, ez az érem szép oldala. A nem szép oldala, hogy akármilyen birka a magyar nép, van egy pont, amikor az, hogy az államra bízott megtakarítása konkrétan a harmadával kevesebbet ér a kezdeti értékénél, a fizetése szintén, az bedönti a családi kasszákat, árrögzítés ide vagy oda.
A kormánynak nincs ellenére a de facto csúszó leértékelés, ezt rég tudjuk. Mindenki tudja, ez volt nagyon sokáig a pénzügyminiszteri és a jegybanki kommunikáció is, hogy a forint gyengülhet, ez bizonyos keretek között a magyar államot nem zavarja. Ilyen volt már a magyar történelemben, a Bokros-csomagot követő hat évben közzé is volt téve, hogy mennyivel gondolja a magyar állam leértékelni a forintot.
A gond ott van, hogy a csúszó leértékelés stabil belső és külső gazdasági környezetben működik, most meg nagyon nem az van. A heti 2-3% eséseknek itt most nem az a veszélye, hogy hetente 2-3%-ot gyengül a forint, hanem az, hogy egyszercsak mindenki meg akar szabadulni tőle, akinek még van. Csúszó leértékelés mellett nincs különösebb értelme a forinttal szemben vagy mellette forex pozíciókat csinálni, anno, amikor nevén nevezték a gyereket, pont ez is volt a célja, hogy távol tartsák a szerencsejátékosokat.
Ha viszont túl gyorsan és nem kiszámíthatóan esik a forint, két dolog tud történni:
1) Egy csomó nemzetközi cég meghatározott mennyiségű forintot tart a magyarországi működése érdekében. Kell a bérek kifizetéséhez, a forintban kifizetendő számlák kiegyenlítéséhez. A túl sok cash viszont ráfizetés, ezért mindig az épp hogy szükséges mennyiséget kell tartani. Hogy mennyit, az bonyolult számítások eredménye. Nyilván a forint folyamatos értékvesztése azt diktálja, hogy keveset, de ezzel szemben állnak az átváltási és a tranzakciós költségek, a betéti kamatok, és ez így együtt kiad egy optimális, vagy annak vélt, forintban tartott készpénzpénzmennyiséget.
Ehhez kapcsolódik egy, a stop-loss szinthez hasonló, előre meghatározott árfolyam, amikor viszont ezt a policyt alapjaitól újra kell számolni, mert jobban megéri kevesebb pénzt forintban tartani és inkább napi árfolyamon váltani. Az összes magyar kisker és ipari céget egybevéve több ezer milliárd forintnyi pénztömegről beszélünk. Ha ennek a szintje csökken, akkor az a forint a cégektől kijön, és megjelenik a pénzpiacon. Ezzel egyrészt már rögtön lemegy az ár (hiszen plusz kínálat jelenik meg) másrészt ezek a cégek napi nagytételű deviza-spekulánssá válnak, és ezzel elérkezünk a második hatáshoz:
2) Ahol dög van, ott jönnek a keselyűk. Ha a forinttal kapcsolatban az instabil árfolyam miatt napi szinten nagyon nagy volumenű tranzakciók vannak, akkor ott az árfolyammozgás hirtelen fontos és érdekes kérdéssé válik. Vagyis megjelennek a spekulánsok, akik fogadnak arra, hogy Orbán mikor húzza be a farkát Brüsszelben, mikor kényszerül az MNB kamatemelésre, mikor kezdi a lakosság pánikszerűen mindenét euróra váltani. Ez a bizonytalanság önmagában tolja le az árfolyamot.
Vagyis a hirtelen nagy zuhanások veszélye az, hogy ez a volumenében nagyon kicsi, és most volatilissá váló deviza hirtelen a hiénák között találja magát, és akkor viszont napi kétszámjegyű romlások is előfordulhatnak.
Szóval ja, elinflálják a lakosságnál levő forintkötvényeket, csak közben a tűzzel játszanak.
