- Marxistázás
Ahányszor bármilyen izmust megemlítek itt az oldalon, előbb-utóbb megkapom, hogy az illető izmus feltalálója valójában nem úgy gondolta. Ezt megtiszteltetésnek veszem, jó tudni, hogy ennyi, a politikai filozófia iránt elkötelezett olvasóm van, én ezt a stúdiumot sikeresen abszolvált (tán négyest kaptam, elő kéne ásni az indexem) államelmélet szigorlatom óta bűnösen hanyagolom. Elnézést, ez így tényleg pontatlan lett, Marx megvetően röhögött volna a Szabó Tünde posztján társadalmi egyenlőtlenségeket kiáltókon. Vulgármarxizmust kellett volna írnom, hogy elkerüljem az anti-dürrögést.
2. Érzéketlen tuskó vagyok
Igen. De, akárcsak Piszkos Fredet az alkoholizmus, nem akadályoz meg a pontos értékelésben. Tehát nem, nem azt mondom, hogy jól van ez így ahogy van. Ellenkezőleg. Nem jól van. Ugyanis tudom, hogy egy gyerek már hatéves, iskolakezdő korára súlyos (IQ-ban mérhető) hátrányban van, ha nem kap megfelelő nevelést, és a gyengébb iskola csak súlyosítja a helyzetet.
3. A cikk témája
A tegnapi cikk témája tehát NEM az, hogy hát, ez van, Szabó Tünde az elit (a pártelit is elit, attól, hogy nem az általunk kedvesnek tartott erényeken kapaszkodott a társadalom tetejére) és ebbe mindenki törődjön bele, mert ez mindig így szokott lenni.
4. A cikk témája valójában
A cikk témája valójában az, hogy miközben megy a hörgés, hogy Szabó Tünde így meg úgy, mindenki sétáljon oda a tükörhöz, nézzen bele és gondolja végig a cikk mondandóját. Az ugyanis a következő:
Annyi pénzből, emberből, amennyi most van a rendszerben, kb az iskolák 20%-a nyújt értékelhető oktatást, nevezzük ezeket elit iskoláknak. A többiben pénzhiány, tanárhiány, az alsóbb iskolákból tömegével érkező, nem megfelelően felkészített gyerekek vannak. Vajon hányan vannak a tükörbe néző kedves olvasók, akik ezt felismervén a c) pontra szavaznak az alábbi háromból:
a) mindenáron megpróbálom megoldani, hogy a gyerek bekerüljön a 20%-ba. Különtanárt fogadok, ha kell fizetek, vagy bármi mást megteszek. Befogom a pofám, hogy a gyerek esélyeit ne rontsam.
b) a gyerek ráadásul tehetséges, külföldi iskolát keresek, félnapokat (munkahelyen is) töltök különböző fórumok olvasásával, hogy kiderítsem, hova mehet a gyerek EU állampolgárként tandíjmentesen. Három éve nem vettem új bugyit/alsógatyát, inkább foltozzuk, de a gyerek menni fog. Innen. Messzire. Vagy megyünk mi is, és takarítunk odakint, ahol a gyerek suliba jár. Befogom a pofám, hogy a gyerek esélyeit ne rontsam.
c) mozgalmat szervezek, hogy ha lehet ne a kisvárdai ökoparkra meg hasonlókra költsék az EU pénzét, hanem normális oktatásra, és itt nálunk a körzetes iskola legyen normális, hogy mindenki esélyt kapjon arra, hogy az egész felvilágosodás (na, már megint) legfontosabb eredményében, a tudás általi felemelkedésben részesülhessen.
Ugye? Igen, kedves olvasók és háborgók, a tegnapi cikk arról szólt, hogy az a) és b) pont elég sok embernek nyújt lehetőséget a gyerek érdekében jó stratégiák alkalmazására, hogy ezeket válassza valamiféle mozgalmárkodás helyett. Ezért nincs mozgalom, ezért van kétharmad. A stabil rendszer lényege az, hogy meg lehet vele alkudni.
Igazán sajnálom, ha valakit bánt, hogy emlékeztettem az alkujára.
(Az itt-ott vulgáris stílusért meg elnézést kérek, nem lesz rendszeres, ám néha kell az ilyen is, mert ezt, a szépen fogalmazottal ellentétben, elolvassák. Csak félreértik.)
