Miközben az oroszok feladni látszanak bizonyos frontokat, újakat is nyitnak, és ezek a frontvonalak nem Ukrajnában vannak, hanem itt nálunk. Ez a front az információs háború. Ezen a fronton az oroszok hamarabb összekapták magukat mint a többi harctéren.
2-3 napja elkezdtek jönni, jól azonosíthatóan orosz forrásokból a kegyetlenkedő ukrán katonákról szóló hírek. Az előbb már láttam olyat is, hogy lopáson kapott cigányok vannak valahol Ukrajnában kikötözve, mert hogy fujfuj rasszista ukránok.
Kezdjük azzal, hogy igen, cigánynak nagyjából pont annyira jó lenni Ukrajnában, mint Magyarországon és a többségi társadalom pont annyira vevő egy megértő és konstruktív romapolitikára, mint Magyarországon. Távolról sem elképzelhetetlen, hogy egy megtámadott, full idegbaj állapotában levő országban ez rasszista erőszakba torkollik, elvégre arról a környékről beszélünk, ahonnan a pogrom szó is származik.
Abban sincs semmi meglepő, hogy a harctéren kegyetlenkedések történnek. Nyilván a legtöbb hadsereg a civilizált haderő mintaképének tartja magát, aki nagyon sajnálja, hogy le kell lőni az ellenséget, de amint ezt megtette, rögtön a legjófejebb srácokká válnak a katonák. Azonban tudjuk, mintegy 4-5000 éve, ameddig írott emlékezetünk visszamegy, hogy a háború nem ilyen. A háborúban a hadvezetés racionális (jobb esetben) és a harc ösztönös. Márpedig éhes, napok-hetek óta iszonyatos adrenalin-löketeket átélő férfiak kiszámíthatóan agresszívak lesznek. Kegyetlenkednek a megalázott férfiakkal, gyereket ölnek és nőket erőszakolnak.
Nagyon szomorú, de ezek természetes jelenségek. Többek között ezért szörnyű dolog a háború, mert biztosak lehetünk benne, hogy előbb-utóbb jön majd hír megkínzott foglyokról, megerőszakolt nőkről. Fontos leszögezni, hogy attól, hogy ezek jelentős része természetes ösztöncselekmény, még bűncselekmény, méghozzá háborús bűncselekmény. Hiába értjük, hogy az ott nem Szergej vagy Oleg, hanem egy két hete éhező, túlélő- és gyilkológéppé alakult farkasember, nem adunk neki felmentést az alól, amit tett.
Amikor a kegyetlenkedő ukránokról szóló képeket látom, akkor az jut eszembe, hogy ez sajnos idő kérdése volt. Én azt hittem hogy kb. a háború első reggelétől ömleni fognak ezek, ha valódi, ha megrendezett de mindenképp megrázó/undorító videók. Az ukránok jó darabig próbálkoztak az ellenkezőjével, de egy elhúzódó háborúban a cukiságkampány nem fenntartható. Az oroszok sokáig vártak ezzel a fegyverrel, de csak elkezdték használni.
Abban azért legyünk biztosak, hogy az oroszok rosszabbak. Nem azért, mert rosszabb emberek. Azért mert ők megszállók. Az ukrán katonának a polgári lakosság adni fog ruhát, ennivalót a sajátjából is. Az orosz hadsereg viszont jól látható terrorizálási céllal is van Ukrajnában. Lakónegyedeket lő, kitelepít-deportál, “nácitlanít”. Mariupolból konkrét orosz videók vannak arról, hogy a legrosszabb csecsen hegyirablókat küldték be, akik katonaként nem érnek valami sokat, a népet kínzó martalócként viszont közismerten jók. Érdemes megnézni ha valaki utánanéz, hogy a géppuskát és a kalasnyikovot hogy fogják ezeken a videókon. Úgy, hogy a célzással annyira nem foglalkoznak. Azért lövik a házakat, hogy aki bent van, rettegjen. Namost az Azov-zászlóalj átlagnál képzettebb és elszántabb katonája ettől nem fog megijedni. Aki még ott van, tudja, hogy valószínűleg ott fog meghalni, és golyózáporban kapni két-három halálos lövést, miután megölt 2-3 csecsent, ezerszer jobb dolog, mint csecsenek fogságába esni. Az az ukrán katona tehát félhet ugyan, de fedezékben megvárja amíg Magomedék kilövik a tárat, majd visszalő. De Magomedék nem az ukrán katona miatt vannak ott, a nőkm gyerekek, idősek miatt.
De felesleges ezt tovább folytatni, hogy ki a szörnyűbb. Mindkét oldal egész biztosan követ el szörnyűségeket és nincs értelme ezt kilóra lemérni.
A szörnyű dolog ugyanis a háború maga. Azt pedig megvan hogy ki kezdte. Ez a háború nem lenne, ha Oroszország nem támadja meg Ukrajnát.
És nem, a megadás nem opció. Az oroszok naponta bizonyítják, hogy a megszállt területet meg akarják törni. Látják a tankok előtt ukrán zászlót lengető embereket, látják, hogy itt szeretni sose fogják őket. Marad a terror. Egy vezető, legyen az törzsőrmester egy megfogyatkozott szakasz élén, vagy elnök egy állam élén, nem dobja oda az övéit a terrornak. Mármint ha van neki az, amit Amerikában spanyol jövevényszóval cojones-nek szokás nevezni.
Mert persze lehet azt is választani, hogy megadják magukat, aztán a legendás orosz jófejségre bízzák, hogy az oroszok az elfoglalt területen 1) ne vigyenek el egy férfit se kényszermunkára. Tudják, ez kicsi ilyen málankaja rabóta, semmiség igazán… 2) ne adjon ki a parancsnok 48 óra szabad rablást, mint például…let’s think…1944-ben Budapesten 3) ne járkáljnak 5-10 fős kis osztagok nőket halálra erőszakolni.
Mert az oroszok jó fejek és ilyenekre SOSE szoktak vetemedni. Az ukránok, na azok Sanyikám kegyetlenkedő nácik, az Azori-ezrednek sárga horogkereszt van a zászlóján, érted.
Amikor ezt olvasom, hallom, napjában tucatszor, arra gondolok, hogy a rohadékok lőnek ide is, csak ide nem termobárikus bombával…
