A törvényszékek elsőfokú tanácsai a “nagy” ügyeket tárgyalják. Bizonyos szempontból ez a bírói szakma csúcsa. A legsúlyosabb erőszakos ügyek, a robbantó, sorozatrablók, gyilkosok ügyeit lehet itt tárgyalni. Nincsenek zsebtolvajok, garázdák és pitiáner drogdílerek, netán ittas vezetés, két sör után éppen csak megszíneződő szondával.
Viszont itt vannak a bűnszervezetek, amelyek egy része izgalmas krimi, más része gyomorforgató undor (lánykereskedők, kamionban megfulladó szerencsétleneket szállító embercsempészek, ilyesmi) végül, de nem utolsó sorban: számlagyárak, és gépkocsi-okosítók.
Utóbbi két ügycsoport a bírók rémálmaiban jön elő.
Ugyanis az elkövetési magatartások kétharmada tulajdonképpen nem bűncselekmény, formálisan biztos nem az. Az okosított gépkocsik szabályos eredetvizsgálaton esnek át, a számlagyártó cégek mindent szépen papíroznak, szerződnek, alvállalkozói szerződnek, teljesítést igazolnak, és így tovább.
Az ügyészség és a fináncok egy számlagyáras ügyben kb annyira dolgoznak lelkesen, mint egy gerincferdüléses szentpétervári értelmiségi tízéves gulágbüntetése hatodik évében, egy borongós októberi napon. Minden szaros számláról külön be kéne bizonyítani, hogy nem, az a hetvenezer glaszékesztyű nem lett megvásárolva, és nem, nem lett a biztostűkkel a teniszrakettekhez rögzítve. Ezért aztán egy idő után a vádiratban jönnek az “ez is azért fiktív mint a többi, ami azért volt fiktív amiért ez is az” típusú mondatok, meg a “vádlottak ismeretlen helyen és időben megállapodtak” fordulatok.
De miért nem lelkesek a derék fináncok és ügyészek?
Azért nem, mert mivel az áfa magas, és viszonylag könnyű visszaigényelni, kellő mennyiségű papírfecni gyártásával, számlagyárak már azóta működnek, hogy van áfa.
Persze a számlagyárat marha könnyű lebuktatni, egy idő után mindegyiknek százszámra vannak ügyfelei, és elterjed, hogy aktuálisan kitől kell számlát venni. A számlagyáros az alvilág peremén élő, jelentéktelen bűnöző, aki helyett bármikor van másik. Miért nem kapcsolják le az összest csírájában, amikor az első-második negyedév eltelik?
Itt érünk oda, hogy miért írunk a Múzsán a jelenségről.
Az áfacsalás ugyanis a semmin éppen pár száz milliócskát, esetleg pár milliárdocskát kereső, kisebb politikusbűnözők számára olyan magától értetődő dolog, mint az, hogy egy elit ibizai diszkóba be se engednek ha nem szipogsz a kokaintól. Persze hogy az, hiszen egy frissen ellopot milliárdnál azért negyedmilliárd forintról van szó, abból azért nagyon szépen lehet yachtot, kocsit, glammodellt venni.
Tehát a pitiáner politikusbűnözők (azért néha egy-egy miniszter is) lelkesen vásárolnak a számlagyáraktól, ezért aztán a számlagyárost ugyanúgy nem szabad lekapcsolni, mint a kellően diszkrét stricit, aki ropogós-feszes 17-18 éves husit szállít a megfelelő partikra.
Ráadásul, mint minden maffiát, a magyar politikai életet is a zsarolás és a félelem tart össze. Ahogy Michael Corleone mondja Tom Hagennek: az embereink üzletemberek. A kilépés kockázatát pedig nagyban növeli, ha rögtön utána jön egy gyanúsítás különösen nagy értékre, üzletszerűen, bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalásra.
A számlagyáros persze előbb-utóbb elkanászodik,
és elkezd olyanoknak is számlát árulni, akikkel politikus nem szívesen van egy listán, ezért aztán nagyjából ötévente lecserélik. Ilyenkor hozzácsomagolják azokat a politikusokat, akik szintén elkanászodtak.
Az ügyész tehát ott van tíz tonna nyomozati anyaggal egy olyan ügyben, amelyet öt évvel korábban, kb a 2-3. bevallás környékén fullosan le tudott volna buktatni. Ráadásul a tíz tonnából 3 tonnát el kell felejteni, de csak fél tonnáról mondták meg neki, a többit magától kell kitalálnia, különben megüti a bokáját. A számlagyáros természetesen kizárólag erről a három tonnáról akar vallani. A vége? letárgyalhatatlan papírhegy, amivel a bíróság legalább 4-5 évet szenved. De ez így pont jó, a számlagyárost ültetik kicsit előzetben majd aztán felfüggesztett lesz a vége, a kisebb vádlottak is megússzák, de elvannak 4-5 (10) évet a vádlottak padján.
Mire ítéletük jogerős lesz, már rég működik az újabb számlagyár. Kis magyar valóság sorozatunkat hallgatták, most kapcsoljuk a Magyar Rádió Márványtermét, ahol az Unalom Kvartett Brahms-vonósnégyeseket ad elő.
