Semjén Zsolt úgy gondolja, hogy nem gentlemanlike vagy vadászbecsületes dolog megmondani, hogy kinek a tízmillióiból jár ki Brezsnyev-style vadászatokra Svédországba. Valami magáncég, dehát értik, a vadásztitoktartás, az már csak olyan (legalábbis Semjén szerint) hogy például azt se mondjuk el, hogy a vadászházba hány, és milyen nemű kurva volt megrendelve. Meg hogy ki fizette. Hát persze, hogy valaki a milliárdos közpénzes megbízásokból csurgatta ezt vissza, ez teljesen magától értetődik, mint a szintén odarendelt dominák, és a simára borotvált 18 éves fiúk. Csak ugye gavallér úriember erről nem beszél. Bocsánatos bűn az ilyen, a német úgy is hívja: Kavaliersdelikt.
Aztán ott van Donald Trump, aki bizonyos országokra a “shithole” (pöcegödör, szó szerint szarverem) kifejezést használta. Mi köze egymáshoz a Kavaliersdeliktnek és a shithole-nak? Elmagyarázom.
Van a Földön pár ország, amely külpolitikájában, más országokkal való kapcsolataiban birodalomként, nagyhatalomként viselkedik. Mi Ferencz József halála óta ugye nem, azóta csak az öklünket rázzuk az erős fiúkra.
Ezek az országok a saját területükön és más hasonlóan erős országokkal folytatott üzleti életükben igyekeznek szabályozni a korrupciót.
Korrupció van, volt és lesz, mint Lenin, aki él, élt és élni fog
A mennyiségét lehet korlátozni, a megtörténés módját szabályozni. Erre szolgálnak a különböző lobbitörvények, átláthatósági és más szabályok. Ezek miatt nem lehet “megvadásztatással” vagy “megkurváztatással” elérni dolgokat, ötezer eurós svájci órákat ajándékozgatni és hasonlók. Illetve természetesen lehet, időről-időre meg is próbálkoznak a dologgal, csak épp számolni kell azzal, hogy ha bukta van, akkor ott a karriernek vége, sőt nagyon könnyű börtönbe is kerülni.
A nagyhatalmak egyik jellegzetessége, hogy saját jogrendjük egyes elemeit külföldön is érvényesíteni tudják.
Erre számtalan példa van, ilyen például az I. Világháboró casus belli-je, amikor a Monarchia büntető hatalmát Szerbiában akarta érvényesíteni. A dologból (világ) háború lett, és a Monarchia nemhogy nagyhatalmi státusát vesztette, hanem meg is szűnt létezni.
A modern kori példák közé tartozik két jellegzetes amerikai törvény. Az egyik a DMCA (Digital Millennium Copyright Act) a ma ismert internetes tartalomszolgáltatás (Spotify, Netflix, mindenféle on-demand és streaming szolgáltatások) alapja. Ezt az USA, lobbierejét kihasználva az ún. TRIPS egyezményekbe építette be, amelyek megkötése az USA részéről az államkénti elismerés egyik alapja. Ezek azonban formálisan nem az USA jogának külföldi érvényesülését jelentik, hiszen ezek egy nemzetközi szervezet (a WIPO) égisze alatt kötött szerződések.
Az FCPA (Foreign Corrupt Practices Act) viszont egész másképp viselkedik. Ezt semmilyen nemzetközi egyezményen nem passzírozzák át. Egyszerűen amerikai cégek külföldi leányvállalatai sem vehetnek részt korrupciós cselekményekben külföldön. Tehát a Big American Company magyarországi vállalata a Big American Kft, bejegyezve a Fővárosi Törvényszék Cégbírósága által, ügyvezető Gipsz Jakab (an: Kiss Rozália, lakik: 1067 Budapest, Benczúr utca 197. II/7.) nem vadásztathatja meg Semjén Zsoltot, mert ebből adódóan a Big American Company-t Amerikában fogják megbüntetni egy olyan cselekmény miatt, amelyet nem amerikaiak követtek el és nem Amerikában. Függetlenül attól, hogy a dolog Magyarországon bűncselekménynek minősül-e vagy a magyar hatóságok eljárnak-e.
A törvény hatálya eső (vagyis Amerikában bármilyen üzletet kötni akaró) cégeknek tehát kemény korrupcióellenes rezsimet kell kialakítani, szabályzatokkal ajándékok elfogadására, családtagok alkalmazására stb. Hasonló jogszabályai minden nyugati nagyhatalomnak vannak, melyeket minden nagyvállalat hosszas szabályzatokban tartat be.
Vannak aztán országok, ahol ez a dolog annyira nem tartható be
Például a nyugati multik Kínában egységesen alkalmazkodnak a kínai üzleti kultúra által megkívánt rítusokhoz, amelyek gyakran foglalnak magukban bőkezű ajándékozást. Nyilván eleinte volt ott pár buzgómócsing, aki úgy gondolta, hogy a mandarint majd leszoktatja a korrupciónak arról a mértékéről is, amit még Konfuciusz pont elviselhetőnek, sőt üdvösnek lát, ám aztán rájöttek, hogy Kínában Konfuciuszhoz csak alkalmazkodni lehet.
Vagy ott az arab világ, ahol lelkesen solymásznak és lóversenyeznek, miután a geológia furcsa tréfája folytán az arabok talpa alatt van az olaj és nem a fejlett Nyugat alatt (bár ugye pont ez változott kicsit mostanában).
És végül van egy harmadik kategória. A shithole országok
Ezek a mindenféle, magukat fejlettnek és/vagy jelentősnek gondoló országok, ahol a jogrend esetleges, a politikát a legerősebb kutya uralja, aki az országban azt csinál, amit akar. Ilyenekkel is lehet, sőt kell is üzletet kötni, ám ennek mellékhatása az, hogy ilyen helyeken nem nagyon lehet a formális jogszabályokat tartani.
Igaz, ezek a helyek általában kicsik és jelentéktelenek. Pár tucat mozdonyt lehet elsózni, esetleg étolajat vagy hasonlókat. Ezért itt döntést kell hozni az üzleti modellről. Full képviselettel jelen lenni rizikós, mert a fene tudja megéri-e kéttucatnyi mozdonyért vállalni a kockázatot, hogy valami FCPA-sértésért otthon seggbe leszünk rúgva.
Viszont ezeken a helyeken a demokratikus látszatokat kihasználva bármire hoznak törvényt. Már csak keríteni kell egy megfelelő consultancy-t amelyik vállalja, hogy ezt kilobbizza nekünk. Ezt vagy három áttételen keresztül fel kell szerelni a pénzzel, amiből megkurváztatja őfeljségét és aztán mi már a törvényes keretek között mozoghatunk Shitholeistan-ban.
Na nem mintha az FBI vagy bárki más ezzel annyira törődne
Geopolitikai érdek ugyanis az amerikai (német, francia…) befolyás ezekben az országokban is. Vagyis létezik az intézményes korrupciónak olyan elviselhető mértéke, ami felett szemet hunynak, mert még mindig jobb, ha egy amerikai (német, francia…) multi vesztegeti meg a Dicsőséges Fejedelmet (vagy épp hogy hívják a helyi shithole-basit) mintha ugyanezt Peking vagy Moszkva tenné meg.
Ezeknek a Főembereknek másik jellegzetessége, hogy rendszerint hagyják magukat megkörnyékezni minden irányból, mondván, hogy ameddig a kegyeimért versenyez minden oldal, nagyjából biztonságban vagyok. Onnantól kezdve, hogy bármelyik irányban elköteleződöm, a másik oldal puccsot vagy forradalmat szervez majd ellenem. (akik most Orbán Viktorra ismertek, nyugodjanak meg, nem véletlen a dolog).
A nyugati nagykövetségek, vállalati központok az ilyen országokat a Shithole kategóriában tartják nyilván. Ez alatt már csak a real shithole van, ahol egzotikus járványok, és írástudatlan, kínai kalasnyikov-kópiákkal rohangáló szabadcsapatok vannak.
Van-e innen kiút?
Van. Csak nem szabad bárhonnan nyugatról várni ehhez segítséget. A Shithole-basit megfizetni kb. ugyanannyiba kerül, mint normális, korrupciószegény üzletmenetet folytatni. Hosszú távon és nagy méretben persze a korrupció a drágább (ezért vannak az FCPA-hez hasonló törvények) de ilyen kisméretű országnál kb mindegy.
A shithole-basi kifizetése viszont bejáratott, stabil biznisz, kockázatos cseszegetni, mert ki tudja, milyen körülmények között bukik meg? Mi van, ha az ország átcsúszik a real shithole kategóriába, és nemhogy nyereségünk nem lesz, de még valamelyik private military céget is fel kell bérelni, hogy kihozza az embereinket meg a számítógépekből legalább a vinyót. Vagy ha nem, akkor robbantsák fel. Mindezt több tízmillió dollárért.
Tehát mi akkor kerülünk fel a shithole-ból a szegény rokon kategóriába, ha a korrupciót mi magunk kezdjük arra a mértékre visszaszorítani, ami a nyugati nagyhatalmak egymás közötti bulijaiban szokásos mértékű. Ez hosszú folyamat, és kb tíz év kell csak ahhoz, hogy ne csapják az orrunkra az ajtót olyan megbeszélések előtt, ahol már a “normális” mértékű huncutkodással levezényelt (tehát igazán nagy) bulikat tárgyalják meg. Viszont ezek a bulik vagy három nullával vannak Mészáros Lőrinc milliárdjai felett. Abban a társaságban a Shithole-basi a lakótelepi srác, aki megtakarított pénzéből, meg némi providentből vett magának egy százéves BMW-t és most megpróbál vele beparkolni a Hilton elé.
A Shithole-basi kiröhögésének még akár örülhetünk is. Csakhát mi ettől sokkal szegényebbek leszünk.
Változtatni kéne ezen. Segíteni nem fognak, csak rajtunk múlik.
