A legtöbb diktátor, vagy fogalmazzunk így: autokrata politikai vezető hatalma abban gyökerezik, hogy a nép nagyon-nagyon sokáig elhiszi neki, hogy tudja az orvosságot a nép minden bajára. Ha nem pirítanak elég jól a kenyérpirítók, akkor ráállítja a nemzet fehérköpenyeseit, hogy találják fel a jól pirító kenyérpirítót, és megkapják Nagykeresztet a Nagylobogón a Nagcsillaggal. Ha nem, akkor főbe lövik őket a pincében.
Minden más esetben a tudós gyanús. Két okból. Az egyik: kételkedik. Ez neki ugyanis a dolga, jó tudós abból lesz, aki tudni akarja mi miért van, hogy működik, nyitott a világra. Ha ehhez még okos is, pillanatok alatt lát át a Vezető hazugságain. A másik: drága, és magát az ország vezető erejének tartja, mivel valóban számos problémára ő tudja a megoldást. Nehezen viseli, ha a Vezető lehülyézi. Következésképpen minden tudós potenciális ellenzéki, vagy ahogy egy idő után minden Vezető hívja: áruló.
Az autoriter rendszer tehát a tudóst nem szereti. Ha épp nincsen szükség rá (mint például Hitlernek von Braunra, Sztálinnak Tupoljevre) akkor kampányt folytat ellene, hogy mi az, hogy a tudósok ezekkel a molekulákkal vagy mikkel játszadoznak, húszmilliárdért, miközben az emberek szenvednek a rosszul pirító kenyérpirítóktól.
Magyarország immár évtizedek óta ebben a modellben kezeli a tudományt, azonban a baj itt még nem teljes. A gond azzal van, hogy noha egy-egy akadémiai kutatóintézet borzasztó feudális hely (vagyis akkor lesz belőled főmunkatárs, ha megmérgezed a mostani főmunkatársat, a kiszemelt utódját, és a kiszemelt utód fő ellenfelét) maga a tudomány mégis végtelenül demokratikus dolog. Ha okos vagy, előbb-utóbb viszed valamire, akkor is ha full outsider vagy. Ha nem vagy okos, akkor valamennyire ellébecolhatsz, de előbb vagy utóbb ki fogsz kopni.
Talán sehol sincs annyi összeesküvéselmélet, mint a tehetségtelen tudósok között.
Mindig van egy lobbi, egy gonosz főnök, természetesen a zsidók, a finnugrista, zárvatermőista, természetjogista, rádióasztronomista, bazaltisa, andezitista vagy löszista lobbi, amelyik megakadályozza az igazi váteszek kibontakozását. Az ilyen lángelmék mindig megtalálják az utat a rendszerhez, és seggnyalászatba kezdenek. Mint a viccbeli Kohn, akinek a fiát nem vették fel a Cáhálhoz (izraeli véderő), és vesz neki másik hadsereget, a rendszer sokszor elkezdi a párhuzamos intézmények kiépítését.
Ez már évek óta megy, Matolcsy Pallas Hungaricum Stupidicum alapítányai és pártfőiskolái már ezért vannak, és ezért kapta kacsalábon forgó kampuszát a Nemzeti Közszolgálati Egyetem is.
De ez csak félmegoldás, mivel ezzel a gonosz tudóslobbi még nincs legyőzve, csak egy B tudósvilág termett, melyből sose lesz A tudósvilág. Fel kell robbantani, mint ahogy a legenda szerint (nem tudom, igaz-e) a Nemzeti Színháznak is azért kellett felrobbannia, mert Aczél elvtársból csak kultúrpápa lett, holott színész akart lenni.
Ez zajlik most. Palkovics Lászlót nem tudom, hogy a hübrisz vakítja el, hogy tudós létére ehhez asszisztál, vagy tüske van benne. Azt tudom, hogy ezzel megnyílik az út, hogy a rendszerellenesnek gondolt tudósok (és mind az, amint a bevezetőben láttuk) projektjeit elkezdjék bántani, és lassacskán beejtőernyőzzenek a párthű segédszínészek.
Mondom, törvényszerű. Az érdekesség csak annyi hogy 2018-ban történik és nem 2014-ben.
