A gazdasági ayahuascero továbbra is világszínvonalú oktatást, egészségügyet, high-tech ipart és hasonlókat vizionál. A kormány épp nekiment a közgyűjteményeknek, hiszen azok nagy része értékes ingatlanokban működik. Tavaly nyáron a tudományos életet tette tacsra. A legnagyobb járványpánik idején is milliárdokat mos át falusi focicsapatokon. Ahogy Örkénynek mondták volna Sztálinvárosban: lófasz van itt, nem konszolidáció.
Viszont nincsenek utcai gyilkosságok, nem kap radioaktív teát az ellenzéki, igazából a rendszer nem erőszakos és az ország nagyját végülis hagyja létezni. Aki eddig nyomorgott, ezután is nyomoroghat, aki eddig elevickélt, ezután is elevickélhet. Sőt, ez a rendszer alapja, a nyomorgó gyűlöli az evickélőt, az evickélő retteg, hogy ő is nyomorgó lesz. Sőt, talán már most is az, csak a sztenderdjei lejjebb kerültek és észre sem vette?
Közben pedig mindenki rezignáltan tudomásul vette, hogy ez van. Ahogy legkésőbb 1957 januárban mindenkinek világossá vált, hogy nem, senki sem fog beavatkozni és megsegíteni az 1956-os forradalmat, ugyanúgy az Európai Néppártban feloszló “bölcsek tanácsa” is azt jelzi, hogy sokkal egyszerűbb megtűrni Orbánt, mint bármit is kezdeni a rendszerével. Majd az EU természetes folyamatai megoldják. Akinek van keresnivalója máshol, az lelép, a többi meg nem érdekes. Különben is, Orbán voltaképp semmi vészeset nem csinál. Mindent leuralt, de nem bánt senkit.
Aki hűséget esküszik, még valami kis pénzecskét-státuszocskát is kap. Kultúrember társaságban nem beszél arról, hogy kormánypárti, ilyet néhány barmot leszámítva mindenki csak érdekből csinál. Udvariasan nem beszélünk róla, sőt inkább nem járunk össze. Jó, hát tudjuk, gyerekek, cukorbeteg nagymama, kellett a pénz.
Akit zavar, hogy a focibajnokságban nem a nagy települések patinás klubjai vannak az élen, mint Nyugat-Európában, hanem a kis települések oligarcha-klubjai, mint Keleten, nos azok megszámolhatók. Pár száz ember a lelátón, meg pár ezer aki még megosztja a facebookon. De annyira őket se zavarja, aki tényleg focit akar nézni, az már húsz éve is Bajnokok Ligáját kapcsolta be szerdán, akkor még Knézy Jenővel. Akinek a fia egyébként ha jól hallom bőségesen dicséri a rendszert, ha mikrofon elé kerül. Ma meg már az összes bajnokságot lehet nézni. Az ember lehet néha kimegy egy-egy hazai meccsre, de ha lehet nézni a tévében minden szombaton a Bayernt vagy a Liverpoolt, ki a fene kíváncsi a Ferencvárosra? Pár ezer fanatikus, de már a drukkerek jó része is inkább csak elolvassa mi történt. Szar? Szar. Ellopnak rá milliárodkat? Ellopnak rá milliárdokat. Érdekel ez bárkit? Nem, senkit.
Itt a nyár, megyünk neki az uborkaszezonnak, és feltűnik Demeter Szilárd mellett Szörényi és Bródy. Szörényi ugye már korábban jobboldali lett, de nála ez valami vastag ideológiai mázzal is le van öntve, táltosokkal és szittyasággal és hasonlókkal. Bródynál egyelőre ilyenről nem hallottam, bár furcsa lett volna, ha a nyolcvanhoz közeledő egykori udvari zenészek közül pont ő marad ki a szórásból. Tudom, ők egyáltalán nem azért fényképezkedtek. Ők szakmailag függetlenek, művészi önkifejezésük nincs korlátozva. És én se vagyok kurva, csak nálam az udvarlás a falra kifüggesztett árlistán látható összeg átadását jelenti.
És valóban: rossz lesz attól bárkinek, hogy az a fénykép elkészült? Pontosítok: rosszabb lesz? Dehogy lesz rosszabb, 50 év alatt a kutya nem hallgatja ezeket a zenészeket, már ott tartunk, hogy a szintén a sorba beállt Tankcsapda rajongótábora is frissen bontott üvegből kéri a bort és csak egy pohárral. Nagyvadász? Öt? Jaj ne. Igyunk egy ásványvizet Sanyikám, mert holnap fájni fog a fejünk. Mindenki egyénileg, magának megoldja. Holnapután valakinek a szeretője főszerepet kap egy romantikus vígjátékban? Netflix előfizetés, havi háromezer. HBO Go, ugyanennyi. Ncore, nulla forint.
A rendszer maradt az, ami, mi pedig konszolidálódtunk.
