Kedves olvasónk, Attila a putyini racionalitás nyomába eredt. Fontos lenne megérteni, miért éri ez meg Oroszországnak, mit nyerhet rajta.
Az itt közölt elmélet egy lehetőséget boncolgat. Kicsit talán határozottabb ecsetvonásokkal festi fel a jövőképet, mint ahogyan azt mi mernénk, de vitaindító írásnak szerintem tökéletesen megfelel, ezért megosztjuk.
Attila így látja:
Mit akar Putyin?
Putyin dolgozószobájában egy óriási Nagy Péter festmény található, vajh miért? Péter cár mindent elért, amit el lehetett érni 1721-től a titulusai a következőképpen néztek ki: „I. Péter, Isten kegyelméből egész Oroszország, Moszkva, Kijev, Vlagyimir és Novgorod császára és egyeduralkodója; Kazany cárja, Asztrahán cárja, Szibéria cárja, Pszkov fejedelme és Szmolenszk nagyhercege; Észtország, Livónia, Karélia, Tver, Ugra, Perm, Vjatka, Bulgária és egyéb fejedelemségek hercege; Nyizsnyij Novgorod, Csernyigov, Rjazan, Rosztov, Jaroszlavl, Beloozero, Udoria, Obdoria, Kondia fejedelme és nagyhercege, valamennyi északi ország legfőbb ura; Ivéria és kartaliniai és grúz cárok fejedelme; Kabard- és Cserkeszföld és a hegyi hercegségek örökös fejedelme.”
Még értelmiségi körökben is számos tévedés kering arról, hogy miért is tört ki a háború Ukrajnában és miről szól ez az egész. Az alapvető tévedések sora ott kezdődik, hogy a gondolkodási exkluzivizmus nyomán bekövetkező cselekvések sose vezetnek jóra. Gondolok itt pl. arra, amikor az egyik kultúra (lsd. gazdaság, hatalom) meg akarja mondani a másiknak (gazdasági vagy egyéb erőszakkal), hogy neki mi lenne a jó. Ha nem értjük meg mi van Putyin fejében, akkor tévútra jutunk.
Putyin az orosz birodalmi politika szellemében cselekszik, nincs is más útja. A Péter cár által hivatalosan is Orosz Birodalomnak keresztelt állam az ókori Róma keleti örökösének tekintette magát. Moszkva küldetése az, hogy mintegy orosz „Rómaként” egy birodalomba terelje össze a szláv és ortodox nemzetet. Ebben a messianisztikus küldetésben Ukrajna is benne foglaltatik. Ukrajna sosem volt önálló állam. 1654-ben a kozákok Hmelnickij vezetésével hűségesküt tettek az orosz cárnak. Két évtizeddel később Oroszország és Lengyelország felosztotta egymás között az ukrán területeket. Az 1707-ben kitört ukrán függetlenségi felkelést Nagy Péter cár leverte, ezzel de facto az Orosz Birodalom integráns részévé vált Ukrajna. Bár 1917-ben megalakult a független Ukrán Köztársaság, azt három évvel később a Vörös Hadsereg elfoglalta és a Szovjetunió egyik tagállama lett. 1991-ben Ukrajna kikiáltotta függetlenségét, amit a választásokon az ukránok többsége támogatott.
Hogy is mondta Putyin február 21-i beszédében? „A modern Ukrajnát a kommunista Oroszország, a szovjet Ukrajnát pedig Lenin hozta létre”. Az ukrán területek” ősi orosz földeknek” nevezte, Ukrajnát pedig az orosz történelem szerves részének. Oroszországot „megrabolták” 1991-ben, amikor széthullott a Szovjetunió. Ukrajna a külföldi nagyhatalmakra támaszkodik, amerikai gyarmat lett egy „bábrezsimmel”, amely nukleáris fegyvereket akar telepíteni.
Magyarul: az orosz birodalmi politika logikája érvényesül, ui. nem lehet hagyni, hogy egy „ősi orosz föld” kiszakadjon az anyatestből. Putyin Péter cár alteregójának gondolja magát és annak szellemében is cselekszik, ő is visszaakolbódítja a renitens Ukrajnát Oroszország kebelére. A kérdés már csak az miért pont most? Mert most a legkedvezőbbek a feltételek Putyin számára. Nézzük végig mi történt az elmúlt években:
A nyugati szankciók szinte hatástalanok voltak Oroszországgal szemben. A szakadár területek kvázi elcsatolása szinte csak szájkaratét eredményezett, a gazdasági szankciók nem vezettek eredményre, ugyanez volt a helyzet a Krím elfoglalása esetében is. Az orosz gazdaságot bár megviselte a 2008-as válság, abból kikecmergett és mára több száz milliárd dollár tartalékot halmozott fel. Az orosz gazdaságnak nincsen külső finanszírozási igénye. A nyugati hatalmak tehetetlennek mutatkoznak, az EU „béna kacsa”, a Biden-adminisztráció erőtlen. Putyin a saját hazájában ezzel szemben erőt tud felmutatni, amire nagy szüksége is van, hiszen a népszerűsége nem töretlen, az orosz nacionalista ideológia a lakosság jelenetős részénél azonban termékeny táptalajra talál. Vessük össze azzal, hogy a szociológiai felmérések is Putyin gondolatait erősítik. Az oroszok majdnem 60%-a gondolja úgy, hogy erős vezető az orosz lét kulcsa és csak a fele gondolja azt, hogy a demokrácia. Az oroszok majdnem fele maximálisan támogatja az orosz birodalmi politikát, csak a harmaduk ellenzi.
Putyin egyszerűen nem engedheti el Ukrajnát. Egyrészt nem engedheti meg azt, hogy NATO csapatok érkezzenek az országba. A Szovjetunió összeomlásakor a szovjet vezetők kaptak egy ígéretet, hogy nem terjeszkedik tovább a NATO. Ennek ellenére tovább terjeszkedett. Ha másban nem is, ebben Putyinnak igaza van. Ő meg nem fogja engedni azt, hogy ez megtörténjen. Másrészt gondoljuk végig: Ukrajna az EU tagja lesz, felzárkózik, ömlik a pénz az országba, az emberek elkezdenek jobban élni…etc. Ez milyen példát mutat a többi orosz számára? Azt, hogy ő is így szeretne élni és hamar eljut oda logikailag, hogy azért nem tud, mert az orosz vezetők másképpen gondolják. Ez nyilvánvaló fenyegetés Putyin hatalmára.
A háború sokak számára meglepetés volt. A háború már több, mint 10 éve zajlik. Most „csak” annyi történt, hogy fizikailag is realitássá vált és mindenki számára nyilvánvalóak lettek a szándékok. Mivel egy globalizált világban élünk és a gazdaság a saját racionalitása mentén cselekszik, az nem megjósolható mi fog történni a következőkben? Mi lesz a kenyérrel ? (Az exportált ukrán gabonamennyiség a teljes világkereskedelem tizedét érinti.) Mi lesz a földgázzal és az olajjal? Az energiaválság instabil országokat a szakadék szélére lökhet és további lokális háborúk törhetnek ki. Európában a 73-as és 78-as olajválsághoz hasonló állapotok is kialakulhatnak akár tartósan is, ami beláthatatlan következményekhez vezethet. Egy rendszerszintű tőzsdei pánik az államcsőd szélére sodorhat valutákat és országokat. A következmények jelenleg beláthatatlanok.
Egy biztos: nincsen optimális forgatókönyv. Az ukránok ebben a hatalmi játszmában csak vesztesek lehetnek, nem kerülhetnek ki győztesen belőle: a nyugati országok nem akarnak háborúba keveredni az oroszokkal, az ukránok maguk pedig nem tudnak ilyen erőfölénnyel mit kezdeni, ezt a harcot elbukják. Ha lesznek is gerillaharcok az orosz megszállás ellen ez kevés lesz, arra viszont elég lehet, hogy egy második Afganisztán legyen az országból, bár ennek kicsi az esélye.
Ukrajna elesett és a világ ezt tétlenül nézi, de nem is nagyon tud mit tenni. Felmerül a következő jogos kérdés: Nem akar e Putyin még tovább jönni, Kelet-Európa felé? A válasz nagyon nagy valószínűség szerint nem, ui. ha háborúba keveredik a NATO-val, akkor biztos, hogy ennek a földrésznek jó időre vége lenne és ebből viszont nem kerülhetne ki győztesen. Ő most a hatalmát akarja bebiztosítani és erőt akar mutatni saját nemzetének, erre egy európai háború alkalmatlan eszköz lenne, az ukrán háború viszont erre pont elégséges eszköznek látszik.
